Világválságunkban devalválódott névválasztási procedúrám egyszerű gazdasági mutatókká, vagy egyéb statisztikai adatokká tömörítése szinte kivitelezhetetlen feladat, ugyanis nincsenek ilyen összetevői a folyamatnak. A Név Nélkül jelentésű betűhalmaz névként használata legalább is olybá tűnik, mint a mai Magyarország helyzete. Politikai, (kül és bel) gazdasági, erkölcsi és mentális téren egyaránt.
Mintha az ideológiák is Creative Commons licensz alatt futnának. Nevezd meg, add tovább. Elneveztük a világnézeti váltásra irányuló törekvéseinket rendszerváltozásnak, vagy váltásnak, ez sem tiszta még. Aztán mi lett belőle? Mintha szellő fújta köpönyegek perdültek volna másik oldalukra a történelem viharában. Aztán persze új alapokra helyeztük a gazdaságunkat, új struktúrát dolgoztunk ki a hatalmi ágak szétválasztására, közéleti személyeink védhető státusát is igyekeztünk kidolgozni. Mindezt miért? Egyszerű a válasz, azért, hogy nem sokkal a nemes gondolat megszületés után a szőkített olaj hálózza át a legmagasabb szférákat.
Megjelent a magántulajdon, és az Antall kormány elkezdte folyamatot, amit akkor magánosítás néven ismertünk, hamarosan kezdték követni a kárpótlási jegyek körüli visszásságok. Majd a választás, és lendültünk egyet vissza a múltba. Éppen nem Grósz Károly kerültz hatalomra, hanem egy másik igen jól ismert ember. Kétség kívül szerepet játszott ő a kelet-nyugat kapujának kinyitásában, kár hogy az ötvenhatos árnyék is rávetült. Még talán Antall, de lehet, hogy halála után a Boross időszakban történt, hogy gyakran megfordultunk a Marxim nevű pizzázóban. A műintézet hangulatában egy láger szögesdrótos, omlófalas miliője keveredett a gyári étkezdével. A falakon mindenhol az előző rendszerre utaló tréfás képek, feliratok. Az egyiken ez állt: Ne pufajtalankodj Gyula! Ahogy visszaléptünk egyet az időben, és jött a Horn kormány, ezek a képek és feliratok megváltoztak. Ez idő tájt születhetett a tiltott önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvény is. A feliratokra és képekre a Cenzored, piros kör áthúzva, és a közepébe a szöveg, ábra került. Akkor valami megváltozott. A hely elvesztette eredeti hangulatát, később már nem is jártunk oda. Nyilván ennél sokkal több is történt azokban az években, de én most nem kordokumentumként értékelem az időszakot. Inkább csak az akkor fiatal szemüvegén átszűrődő eseményeket veszem sorba.
Négy év elteltével váltottunk megint, jött az újabb kormányzati ciklus, jött Orbán és az akkor már a saját gyökereitől kissé elfordult Fidesz. Akkor még ez egy betűszó volt, aki elfelejtette volna a jelentését, annak mondom, hogy fiatal demokraták szövetsége. Ugye kezdetben szadesznek is hívták, mert mint az SzDSz ifjúsági szervezete kezdte meg működését a párt, és indította el a narancsot. Két ellentétes ujság volt akkriban, ami megfordult a kezemben. A fórum, és a narancs. Akkoriban még nem hittem volna, hogy a magyar fórumot a feltörekvő miép veszi majd át, és a konzervatív középen maradt űrt tölti majd be a narancs, de megéltük ezt is. Ez idő tájt született meg az azóta is sugárzott mű, a heti hetes. Akkoriban még megnéztem, mert akár a kormányon, akár az ellenzéken lehetett jókat mosolyogni. Mára valahogy ez is megváltozott. Ma arról szól ez a műsor, hogy néhány magát közéletinek és gondolataival mérvadónak érző színész, politikai észt oszt a többi, a jobboldali rettentő sok ostoba embernek. Ide jutottunk.
Orbán után változás, jön az új kormány az utegálazás… uteláza… utele… utelágazás, bocsánat ez nehéz szó… Tehát az útkereszteződésnél megint fordultunk egyet, és megválasztottuk Meggyesit, akit aztán hamarjában, a ciklus felénél megdöntött a saját maga indította puccs, a bizalmi szavazás. Jött Gyurcsány és hozott egy új lendületet pártjának. Ellenzéki körökben már akkor fenntartásokkal fogadták, volt aki már akkor előrehozott választásokról beszélt, mert hát valljuk be, a Meggyesi féle „hatalomátvételt” is sokan kétkedve fogadták, már a szavazás másnapján. Volt itt hídünnep és letartóztatások, számlálják újra a szavazatokat, vizsgálják ki a szavazóbiztosokat, a nem függetlennek ítélt szavazóköri szavazatszámlálók miatt ezekben a körzetekben írják ki az új választást. Voltak ilyenek, de aztán megunták és hazamentek. Ismerős? Később is találkozunk ezzel. Nyilván megint sok mindent kihagytam. Nem, mert feledékeny vagyok, hanem mert ha számba vennék mindent, napokig ülhetnénk itt.
Tehát az öngól puccs után Gyurcsány, és egy Új Magyarország. Ezekben a napokban hangzott, vagy nem hangzott el az a Kovács Lászlónak titulált mondat, miszerint: Merjünk Kicsik Lenni. Akár mondta, akár nem, miután őt eurobiztosi pozícióban nyugdíjba küldték, a látomása valóra vált. Kicsik vagyunk, már olyan kicsik, hogy szinte nem is látszunk. Időnként még a térképről is lefelejtenek minket északi szomszédaink. Nyugat felé pedig a schengeni nyílt határokon behajtani tilos tábla áll. Hát ide jutottunk, a tíz évvel ezelőtti vezető szerepünkből Európa leggyengébb láncszemévé, akikre most a pénzpiaci cápák vadásznak. Közben került a nyilvánosság elé az öszödi beszédként elhíresült történés, amikor a miniszterelnök saját állítása szerint, az elmúlt két évben nem csináltak semmit, sajnos azóta is inkább ne tettek volna semmit.
Gazdaságunk, ami a médiában sugalmazott helyzettel, és dübörgéssel szemben inkább csak pöfög, de jobbára azt is tolatás közben. A lendület pedig legfeljebb a domboldalon lefelé jellemezte országunkat. Mertünk kicsik lenni, mertünk és azzá váltunk. A miniszterelnök hitelességével együtt veszett el az ország hitelessége is. Hitelképességünknek ez ugyan nem tett jót, de így legalább magasabb kamaton juthatunk az egyre inkább szükséges hitelekhez. Mindeközben ez a világválság is hirtelen itt termett körülöttünk. Hiteltelen miniszterelnökkel lettünk hitelképtelenné, ezért nyúlunk újra az IMF-hez, akiktől amúgy az Orbán kormány idején sikerült megszabadulnunk. Az akkori IMF támogatás ellenszolgáltatásaként ismerhettük meg saját bőrünkön a Bokros csomagot, most pedig Gyurcsány tette le az asztalra megszorító intézkedéseit. Hírlik, hogy ennek az újnak a bokros-csomagocska messziről és hangosan kezét csókolommal köszön.
Hogy mindez hogyan kapcsolódik az én névválasztásomhoz? Ez megint csak egyszerű. Oly korban élek én, mikor nem tudom minek nevezzelek téged te ország… Nem tudom hová vezet minket a kormány, hová juttatnak a politikusok akik ha különösen nagy értére elkövetett bűncselekmények szereplőivé válnak, előkapják a mentelmi jogukat, ha az lejárt, és a büntetőper elkezdődhet, 90 évre titkosítják az anyagokat, nemzetvédelmi okból. Talán ha napvilágra kerülnének a szemünk elől eltakart súlyos üzelmek, kiegyenesítenénk a kaszát megint és elkergetnénk ezt az egész csürhét a parlamentből… na nem erőszakosan, csak olyan demokrata finom ráhatással, de egyenest a határig, hogy többé vissza se tudjanak jönni…
Tehát a név, Nomen Nescio, nem tudom annak a gazdasági és politikai rendszernek a nevét, amiben élünk, nem tudom a nevét annak a politikai képződménynek, akikre bízvást szavazhatnék. Nem tudom annak a nevét, aki kivezeti az országot a bajból, de azt tudom, hogy őt majd nekünk kell megválasztani. Kár, hogy mindig utólag derül ki, kit is választottunk…
Utolsó kommentek