Én csak egy bolond vagyok, aki igyekszik százat csinálni, akik majd ha újabb százakat csinálnak, akkor az már tömeg... A világ olyan, amilyenné tesszük. Ahogy egy ember nem fogja megoldani az energiapocsékolást, úgy ezt sem. Nem az én energiatakarékos izzóm miatt fogunk kevesebb villamos energiát használni, hanem ha minden háztartásban megértik, hogy erre szükség van. (Aztán jöhetnek a gyártak is...)

Nem én leszek az, aki megváltoztatja a világot, a benne lévő szabályokat, de addig a szabályok nem változnak meg, amíg mi, akik csak elszenvedjük és megpróbálunk alkalmazkodni hozzájuk, nem változtatunk rajta.

A hatalom meg kétoldalú, ahhoz az is kell, hogy azt elismerjük magunk felett. A "hatalom" fegyvere a tömeg(félre)tájékoztatás, és a félelem. Félelem a „hatalmasoktól”, és félelem egy még rosszabb világtól, és amíg nem vesszük észre, hogy saját magunkat használnak fel saját magunk ellen, addig ellenállni sem tudunk, mert mindenféle külső és belső ellenségekre vetítjük ki félelmeinket. Rájuk vetítjük a gonosz képét és gyűlöljük őket. Okoljuk őket minden bajunkért.

Hogy kit is? Mindegy. Arabokat, Zsidókat, Cigányokat és Négereket, Ruszkikat, Tótokat, Magyarokat... Bárkit, mert egyszerűbb valakit, egy idegent okolni, mint felkelni a székből és nekilátni a világ megváltoztatásának. Nem vagyok Amerika mániás, de kétséget kizáróan egy ilyen eszmélési folyamat vége volt 1774ben, a 13 amerikai szövetségi állam függetlenségi nyilatkozata. Félreértés ne essék, nem misztifikálom túl. A függetlenségi nyilatkozat nem az egyetemes emberi jogokról beszél, hanem csak és kizárólag az új amerikai polgárságról. Nem beleértve az őslakosokat - akik a nyilatkozat szövege szerint csak Indián vademberek, és a fekete rabszolgák ezreit…

Egyszer, egy bölcs ember azt mondta, hogy ha a világot jobbá akarod tenni, tedd jobbá saját magad! Ez az ember elérte India függetlenségét a nagy és hatalmas Brit Birodalomtól… A fene nagy függetlenséget persze újfent a helyi „hatalmasságok” árnyéka sötétítette el, gondoljunk csak India és Pakisztán mai napig húzódó ellentétéről. Mint angol gyarmat, Bangladessel együtt képezték Indiát… Oszd meg és uralkodj.

Amíg hagyjuk, hogy etnikai, kulturális gazdasági vagy politikai ellentétek álljanak közénk, addig megosztottak vagyunk, félrevezetettek és irányíthatók. Majd ha az etnikai és kulturális különbözőségek igazi értékére rájövünk, amikor észrevesszük, hogy a centralizált hatalom játékszerei vagyunk, amikor megértjük, hogy a globalitás nem egy az uniformizálással, majd akkor talán lesz esélyünk arra, hogy nyitott szemmel, tiszta tekintettel felkeljünk és hallassuk a szavunkat saját magunkért és az emberiségért.

Korunk rákfenéje a liberalizmus, a látszólag mindent megengedő, a majd a dolgok kiegyenlítődnek maguktól, a majd szervezi saját magát a piac, a mindenki egyenlő (de vannak egyenlőbbek?) gondolata.

Senki sem reménytelenebbül rabszolga, mint aki hamisan hiszi, hogy szabad!