Osztrák és német színházi emberek, köztük Elfriede Jelinek Nobel-díjas drámaíró üzent Magyarországnak, és a külföldi intézmények tehetetlensége miatt igen harcias kiáltvánnyal álltak elő - ahogy azt a Klubrádió reggeli műsorában Szelestey Lajos is ismertette. Az alábbiakban a rádió által közzétett fordítást ismertetjük, valamint az aláírók teljes névsorát.
[http://nol.hu/kult/szitsatok_lazadast_-_uzenik_a_magyaroknak]
Így a kiáltvány:
Szítsatok lázadást!
Igen, igen. Vannak felhívások és cikkek, tiltakozó határozatok és levelek, pódiumviták és dokumentumfilmek Magyarország módszeres fasizálódásáról és ez ellen, de idáig minden akció hiábavalónak bizonyult. A demokratikus polgári társadalom megszokott tiltakozási formáival már nem lehet semmit sem elérni Magyarországon, illetve Magyarország ellen. Az Orbán-kormány zavartalanul jobboldali rezsimmé alakítja át az államot. A politikailag intézményesedett Európa pedig mindezt csak tétlenül nézi. Az értelmiségiek megmagyarázhatatlan okokból hallgatnak. Akcióik legfeljebb csak a saját lelkiismeretük megnyugtatására szolgálnak. Legfőbb ideje, hogy a kontinens értelmiségijei véget vessenek tétlenségüknek és önfeladásuknak, és közbeavatkozzanak Magyarországon, amely a kontinens rothadó gócává válik.
Harc vagy kapituláció?
Javaslat: egy bécsi stratégiai kongresszusról az ellennyilvánosság hatalmas lökőhullámát kell elindítani. Az ismert filmcím: „A fegyverek választása” felhívás a szellem Európájához, hogy együtt gondolja végig a vita eddigi eszközeit és találja meg az új, radikális formákat. Fontos támpontot adhat ehhez az 1935-ös „Kultúra védelmében”rendezett párizsi konferencia és az 1963-as Kafka-konferencia. Filozófusok és publicisták, zenészek és tudósok, színházi emberek és filmkészítők, képzőművészek és költők, Greenpeace-aktivisták, internet- és SMS-terjesztők - össze kell fognia mindenkinek, aki demokratikus és köztársasági Magyarországot akar. Összeurópai hálózat keretében az eddiginél hatásosabb sajtókeretekben kell fellépni és korszerű módon fel kell szabadítani Magyarországot.
A felhívás szerzője: Klaus Pierwoß
Az aláírók: Karin Beier, Matthias Brandt, Roberto Ciulli, Manfred Eichel, Pavel Fieber, Detlev Glanert, Matthias Hartmann, Christoph Hein, Rudolf Hickel, Jürgen Hofmann, Maria Husmann, Elfriede Jelinek, Hedda Kage, Ulrich Khuon, Burghart Klaußner, Joachim Klement, Benjamin Korn, Laszlo Kornitzer, Barrie Kosky, Asteris Koutoulas, Johann Kresnik, Helmut Lachenmann, Susanne Linke, Joachim Lux, Gerhard Mohr, Harald Müller, Barbara Mundel, Thomas Ostermeier, Armin Petras, Frank Raddatz, Helmut Schäfer, Jürgen Schitthelm, Friedrich Schorlemmer, Edgar Selge, Frank-P. Steckel, Thomas Thieme, Dominique Valentin, Antje Vollmer, Franziska Walser, Hans-Eckardt Wenzel, Ursula Werner, Jossi Wieler, Klaus Zehelein
nol.hu
-- -- --
Hát, itt tartunk ma!
2013-ban olyan világot élünk, hogy a másként gondolkodás senki által fel nem kent papjai forradalmat szítanak a másként gondolkodók ellen. Ma, 2013 április elején olyan világban élünk, ahol az évezredes Európai Értékek romjain a pusztítók arra szólítanak fel, hogy a maradék értékeket is vessük máglyára.
Csak a tisztánlátás kedvéért: Ez a kiáltvány olyan, mint ha kerek 100 évet visszaléptünk volna a világtörténelemben. Mint ha nem bukott volna el rútul a liberalizmus, mint ha nem bizonyosodott volna be végérvényesen, hogy az ember teremtette függelem nem írhatja felül a természet rendjét. Ma, 2013 áprilisában ott tartunk, hogy lassan újra megalakulnak a munkástanácsok és hatalomra lép Kun Béla! ...
Ez a kiáltvány felszólítás egy szuverén európai államban kétharmados legitimációval bíró kormánya elleni nyílt támadásra, ami egyszerűen nem összeegyeztethető az állítólagosan védeni kívánt Európai Értékekkel... Nem mi, (Magyarország) tartunk itt, hanem a magát legitimnek tekintő "európai értelmiség".
Kommentárként egy idézet 1922-ből...
Oswald Spengler / A Nyugat alkonya, 1919-1922
[Oswald Spengler (Blankenburg am Harz, 1880. május 29. – München, 1936. május 8.) német filozófus, az életfilozófiák egyik kiemelkedő képviselője, politikai író, a konzervatív forradalom elméletének egyik teoretikusa.]
Mi az igazság? A tömeg számára az, amit naponta olvas és hall. Ha valahol egy szerencsétlen flótás érveket gyűjtöget, hogy megállapítsa, mi is az „igazság" - ez az ő igazsága. A másik, a pillanat nyilvános igazsága, melyről az okok és az okozatok tényvilágában valóban szó van, ma a sajtó terméke. Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ megismeri az igazságot. /.../ Érvei mindaddig megcáfolhatatlanok, amíg pénz van rá, hogy szakadatlanul ismételje őket. Érvei megdőlnek, ha az ellenérveket nagyobb pénzerő hitelesíti, és gyakrabban jelennek meg a szem és a fül számára. A közvélemény mágnestűje minden pillanatban az erősebb pólus felé fordul. Mindenki azonnal meggyőződik az új igazságról. Hirtelen ráébredünk tévedésünkre.
A történelem kereke visszafelé látszik forogni, de ebben a visszarendeződésben talán újra esély nyílik arra, hogy a valódi Európai Értékek mentén felépítsük a régi-új Európát.
Utolsó kommentek