Fenn tartom magamnak a tévedés jogát. Nem vagyok gazdasági szakember, így a véleményem nem reprezentatív vélemény a magyar gazdaságot illetően. Közgazdász párom önmérsékletre intett, amikor kijelentő módban fogalmaztam meg a véleményemet a jelen gazdasági helyzetről. És igaza van. Én nem nagyon értek a pénzhez, a közgazdasághoz.
Értek viszont a kommunikációhoz, és ismerem az ember lelki aspektusait, legalább is valamilyen szinten. Meg persze véleményt formálok a külvilágból felém ható erőkről. Én mégis csak egy képalkotással foglalkozó ember vagyok. Képet alkotok a magam számára abból, ami körbevesz. Abból, amiben élek. Véleményem van a lehetőségeinkről. Azokról, amikkel élünk, és azokról, amikkel csak élhetnénk.
Figyelem tanult barátaimat, szomjazom a tudást, és hiszek a valódi értékekben, zsidó-keresztény kultúrkörben nevelkedtem, érdeklődöm a keleti filozófiák iránt, de legfőképpen az ősi magyar hitvilág és eszmerendszer iránt. Hiszem és vallom, hogy a múltat nem lehet eltörölni, még ha ma oly nagyon akarják is a minket korlátozni igyekvő ellenerők. Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Ezt nem én mondom, ezt Széchenyi mondta, akit a legnagyobb magyar címmel illetünk…
Hiszek abban, hogy a magyarság szakrális feladattal bízatott meg, amit teljesítenünk nem csak a saját érdekünk, de a világ jobbra fordulásának is érdeke. A magyar nemzetben, a magyar emberben az önérdek nincs genetikailag kódolva. Mindig valamely nála nagyobb eszme megvalósításában jeleskedett. Talán a világ egészen más úton alakult volna, ha a magyarság nem állja útját a terjeszkedő Iszlám hódításnak a középkorban. Akkor sem az önérdek, hanem egy magasabb idea vezette a nemzetet. Mi magyarok nem tudunk összefogni akkor, ha a saját jövőnk a tét…
Bennünk, Magyarokban, nem az önös érdek a vezérlő elv, hanem a világ sorsának alakulása. Erről szólt elmúlt ezer évünk Európában, de erről szólt őstörténetünk is, amit ma szégyen emlegetni. A mai napon magyarnak lenni, nem tölti el büszkeséggel a nemzet tagjait, és amíg ez így van, saját sorsunknak sem vagyunk az urai… Ma, határainkon belül is félve valljuk magunkat magyarnak. Hová jutunk, ha ez így megy tovább?
Utolsó kommentek