HTML

Díszmagyar - Az álhírgyár

Az oldalon található bejegyzések sajátos véleményt tükröznek, nem pártok vagy politikai csoportok kialakított véleményét mutatják be. Amennyiben az itt olvasottak további gondolatokat ébresztenek, írjon hozzászólást. Tegyen így akkor is ha véleménye nem egyezik a szerző véleményével!

InMemoriam

Nem Nem Soha!

Utolsó kommentek

  • cxc: A veszély a hegymenete optimalizált terepjáróban rejlik. Ha az ilyen szürke autó nagyobb átétbe k... (2014.04.09. 21:12) Orbán Express
  • cxc: Ez volt az első gondolatom ahogy pár nap különbséggel ÉK ban és Iránban is volt rengés :-) (2013.04.11. 17:56) Klasszikus összeesküvés elmélet?
  • Nomen Nescio: Én Európa erejét pont a sokszínű kultúrájában és nem a "globalomaszlagosított" olvasztótégelyben l... (2013.04.09. 21:23) Kétegyország
  • cxc: Megint belepofázom a saját magam hülyeségét :-) Elvégre én is hűséges olvasója vagyok a blogodnak... (2013.04.09. 15:47) Kétegyország
  • cxc: Csak annyira árnyalt amennyire árnyaltnak akarod látni. Próbáld meg elmagyarázni a gyerekednek, ho... (2013.03.25. 14:44) "Kétmagyarország" hány ország?
  • Utolsó 20

Entropa

2009.02.05. 11:22 Nomen Nescio

Eredeti célok értelmében olyan, az Unios tagországokat bemutató mű lenne, amely az egyes országokra ragadt sztereotípiákkal szemben ad képet azokról.

 

Magyarországot sokan nem ismerik másról, mint a puszta, Hortobágy, gulyásleves és cigányzene. No meg nem mellesleg a pornó…Volt olyan, Amerikából érkező ismerős, aki mikor leszállt a repülőről, elcsodálkozott, mert azt hitte, hogy az épületbe lovas kocsival viszik majd, de hogy még kint a terminál előtt is taxik álltak, az túllőtt minden elvárásán… komolyan úgy képzelte, hogy nálunk az emberek lovon járnak és jurtákban laknak.

 

Hát az ilyen nevetséges sztereotípiákkal kellett volna eredetileg szemben menni. A műalkotást, jobban mondva annak részleteit a tagországok egy-egy művésze hozta volna létre. A feladat koordinálására David Cerny, Cseh képzőművész kapott felkérést. A megállapodás szerint, melyről utóbb derült ki, hogy nem teljesült, feladata lett volna, hogy a tagállamokból a kiszemelt művészt megbízza a feladattal.

 

Az elkészült művet Brüsszelben leplezték le. Hamarosan érkeztek is az első tiltakozások. Az alkotás éppen hogy nem lerombolni próbálja a sztereotípiákat, hanem maga is azokból táplálkozik. Néhány példa: Németországot horogkereszttel ábrázolja, Bulgária pedig nem több, mint egy pottyantós WC. Szlovákia kötözött sonka, amelyet egy magyar nemzeti színű zsinór szorongat, hazánk pedig dinnyéből és szalámikból épült atomium formájában jelenik meg. Luxemburgot egy nagy kiárusítás táblával, Lengyelországot pedig a krumpliföldön felvonuló melegekkel ábrázolja.

 

Nem egy állam, élükön a valóban sértően ábrázolt Bulgáriával, azonnal követelték, hogy a hazájukat szimbolizáló részletet távolítsák el. Utóbb a Cseh kormány elnézést kért az érintettektől. David Cerny, a hamis identitásoknak tanúsított részletek megalkotója, művét úgy magyarázta, hogy az éppen a meglévő sztereotípiák, eltúlzásával teszi azokat nevetségessé, másrészt a tagállamok polgárainak önkritikus humorérzékére apellált. Úgy vélem elszámolta magát.

 

 

Az eseten elgondolkodva arra a kérdésre jutottam, vajon mi lehetett volna a legjobb megoldás? Hogyan ábrázolhatnánk a rendkívül színes sokaságot úgy, hogy nem a meglévő sztereotípiákat használjuk miközben arra is ügyelünk, hogy ne teremtsünk újabbakat? Holland fapapucs, bulgár rózsavíz, orosz vodka…

 

Bizonyos értelemben bármilyen ábrázolás egyben újabb a valóságra erőltetett analógia, vagy ellenkezőleg, a valóságtól elrugaszkodott szimbolika lenne. Van tehát jó megoldás? Eredményre az sem vezetne, ha saját hazánkat ábrázolnánk, mert úgy saját magunkról alkotott képünk nem tükrözné a minket látó idegeneket, de az sem megoldás, hogy sorsolásos alapon minden alkotó egy másik állam szimbólumát hozza létre.

 

Talán a legkézenfekvőbb az lenne, ha minden államban az összes többi államot létrehoznák, majd az elkészült műveket közösen, mutatná be egy tárlat, ahol az alkotások alatt nem volna egyértelmű utalás az ábrázolt államra. Így aztán a látogatók fantáziája épp úgy alakítaná a művet, mint az azt létrehozó alkotóké…

Szólj hozzá!

Címkék: nagyvilág

A bejegyzés trackback címe:

https://diszmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr70924094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.