HTML

Díszmagyar - Az álhírgyár

Az oldalon található bejegyzések sajátos véleményt tükröznek, nem pártok vagy politikai csoportok kialakított véleményét mutatják be. Amennyiben az itt olvasottak további gondolatokat ébresztenek, írjon hozzászólást. Tegyen így akkor is ha véleménye nem egyezik a szerző véleményével!

InMemoriam

Nem Nem Soha!

Utolsó kommentek

  • cxc: A veszély a hegymenete optimalizált terepjáróban rejlik. Ha az ilyen szürke autó nagyobb átétbe k... (2014.04.09. 21:12) Orbán Express
  • cxc: Ez volt az első gondolatom ahogy pár nap különbséggel ÉK ban és Iránban is volt rengés :-) (2013.04.11. 17:56) Klasszikus összeesküvés elmélet?
  • Nomen Nescio: Én Európa erejét pont a sokszínű kultúrájában és nem a "globalomaszlagosított" olvasztótégelyben l... (2013.04.09. 21:23) Kétegyország
  • cxc: Megint belepofázom a saját magam hülyeségét :-) Elvégre én is hűséges olvasója vagyok a blogodnak... (2013.04.09. 15:47) Kétegyország
  • cxc: Csak annyira árnyalt amennyire árnyaltnak akarod látni. Próbáld meg elmagyarázni a gyerekednek, ho... (2013.03.25. 14:44) "Kétmagyarország" hány ország?
  • Utolsó 20

europa.eu

2009.11.10. 10:11 Nomen Nescio

"A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:"

Ezekkel a szavakkal kezdődik az 1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya.
 
A fenti gondolat „Emerich Curtis” (Nem vagyok hajlandó édes anyanyelvünkön nevezni ezt a hazátlan, gyökértelen, sorstalan és megkeseredett hazaárulót!), Nobel-díjas, magyarországi születésű, de Németországban élő  író berlini interjúja nyomán válik érdekessé a következő módon. 
 
„Curtis” magyarország legnagyobb hibájábnak a múlttal és a hazugságokkal szembenézés hiányát nevezi meg. A feldolgozatlan múlt valóban nagy teher hazánkban, de ezzel a teherrel nem mi magyarok nem tudunk szembenézni, hanem Európa képtelen objektíven vizsgálni a múltat. Ékes példa erre az Eduard Beneš elnöki dekrétumai körül kialakult Cseh követelés a Lisszaboni Szerződéssel szemben. 
 
Az Unió kész elfogadni a Cseh kivételt, amivel végső soron törvényes szintre emeli a kollektív bűn és büntetés fogalmát. Mivel a Lisszaboni Szerződés nem visszamenőleges hatályú, így tulajdonképpen nem jelentene alapot az egyezmény elfogadása egy korabeli kilakoltatás és vagyonelkobzás miatt indított kártérítési keresetre. Ugyanakkor a korábban hasonló okból indított polgári perek elutasító ítéleteinek egyik indokául a máig hatályban lévő dekrétumok szolgáltak.
 
Európában máig egyetlen népet nem ért olyan igazságtalan és olyan mértékű kár, mint hazánkat a Trianoni gyalázat miatt. Európa a mai napig nem tartja szalonképesnek még a felvetését sem az igaztalan vádakon alapuló, rosszul hozott döntések felülvizsgálatát. Európának ezzel szembe kell néznie! 
 
Szembe kell néznie annál is inkább, mert a háború után kötött békeszerződések valójában csak egy meghatározott időre szóló tűzszüneti megállapodások voltak, melyekből a második háború már a megkötés idején megjósolható volt. A szerződések magukban hordozták egy újabb, még feszesebb konfliktus csíráit. Németországot ez a szerződés kényszerítette nyomorba, amiből akkor egyetlen kivezető útnak a náci párt mutatta út tűnt. Hitlert és a náci pártot az egykori Antant hatalmak hozták létre! Ezzel Európának szembe kell néznie!
 
Szembe kell néznie azzal a vérengzéssel, ami a Trianoni határok életbelépésével a magyarságot sújtotta.
 
Szembe kell néznie azzal is, hogy a későbbi keleti blokk országai milyen módon vettek részt a háborúban. A Fasiszta hatalom nem Magyarországon volt a legmeghatározóbb. Mégis hazánkat tartja Európa az utolsó csatlósnak. Ez legfeljebb a büszkeségünket sérti túl a történelmi hitelesség kérdésén, de Európának ezzel is szembe kell néznie!
 
Szembe kell néznie azzal, hogy az Unio mai erős tagjai azok, akik okozták és előidézték a második világháborút, amelyek maguk voltak a fasiszta országok (Németország, Franciaország). Mégis ezek azok az államok, amelyek az újabb békeszerződésekkel, a Jaltai Egyezménnyel odadobták fél Európát a terjeszkedő kommunista diktátornak. Ezek azok az országok, amelyek lehetővé tették és mosták kezüket, miközben Berlinben felépült a betonfal. 
 
Nem akarok minden szomszédos országon végigmenni, de azért azt ne felejtsük el, hogy az An slussz egyetlen puskalövés nélkül történt.
 
Ausztria hisztérikus tapsviharral fogadta a megszálló német csapatokat.
 
Szlovákiában fasiszta bábállam alakult Tisza Gáspár fia (Josef Tiso) vezetésével.  (Később aztán vissza is kaptuk a sorstól ezt a furcsa fintort, Jan Čermanek képében, akit a magyar történelem Kádár János néven ismer.) 1945. április negyedikén foglalták el az oroszok Pozsonyt, azon a napon, amikor az utolsó magyar települést is. Mégis minket bélyegeznek utolsó csatlósnak!
 
A Francia Vichy-kormány 1944-ben még regnált. 
 
Románia kiugrása 1944 augusztusában sikeres volt
 
A Német megszállás alatt lévő Magyarország kiugrási kísérlete meghiúsult, a kormányzót fiának elrablásával zsarolták. Horthyt a megszálló németek lemondatták és kineveztették vele Szálasi Ferencet és nyilas kormányát. 
 
Európa, az akkori győztes hatalmak becsukták szemüket és kezet ráztak a gyilkossal, aki több ember haláláért és megnyomorításáért felelős, mint Adolf Hitler. 
 
A mai Unió alapító tagállamai tétlenül nézték, ahogy a hajdani keleti blokkot körbekerítette a vasfüggöny, és végignézték, ahogy a diktatúra emberek millióit küldte a gulágra vagy likvidálta, mert szembe mertek helyezkedni a diktatúrával. Európának ezzel kell szembenéznie!
 
Európának szembe kell néznie a Beneš dekrétumokkal és el kell ítélnie a mai napig érvényben lévő gyalázatot!
 
A ma oly nagyon áhított Európai Közösség az, ami 1956-ban végignézte, ahogy egy gyönyörű, boldog pillanatra megnyílt a vörös ég és Magyarországot újra a szabadság fénye világította meg. Aztán hagytak minket visszazuhanni a kommunista diktatúra acélmarkába! Akkor mi a vas és acél országa akartunk lenni. A vas és acél minisztériumában volt sajtómunkatárs Emerich Curtis.
 
Európának szembe kell néznie a magukat kozmopolitának tartó, a valóságban csak hazátlanná és gyökértelené tett tömegekkel. Szembe kell néznie a nagy olvasztótégelyből kifolyó, semmire nem való alaktalan és jellegtelen masszával. Európának szembe kell néznie a globalizáció áldozataival. Európának szembe kell néznie a múltjával! 
 
Ahogy Magyarországnak is meg kell ezt tennie, szembe kell végre néznie mindazokkal, akik idegen szívvel és idegen érdekeknek engedelmeskedve tették -teszik tönkre hazánkat. Minket tesznek tönkre. És nekünk szembe kell néznünk velük, le kell ráznunk magunkról a mai európai hazugságokat. 
 
És le kell ráznunk magunkról a Stockholm szindrómában szenvedők terhét is, akik szerelmesek egykori megnyomorítóikba, és helyettük mindenki mást okolnak saját sorstalanságukért. 
 
A Magyarságnak újra kezébe kell vennie sorsa fonalát, el kell számolnia a múlttal és új, szebb jövőt kell megálmodnia. A jövő megteremtéséhez előbb a múltat kell helyére tenni. Igen, a hazugságoktól meg kell szabadulni. Nekünk is, az Uniónak is! Ennek egyik legelső hazai lépésének kel lennie végre az új, a kornak és a magyarság érdekeinek legmegfelelőbb Alkotmány megalkotása. 
 
Magyarországnak szembe kel néznie az Emerich Curtisekkel, akik megtagadják származásukat. A Tom Lantosokkal, akik idegen érdekeket képviselnek, és szembe kell nézni a Soros Györgyökkel, akik a gazdasági válságban is csak spekulációs lehetőséget látnak és állítólagos gyökereik ellen licitálnak.
 
Nézzünk szembe a nyílvánvaló hazugságokkal, és keljünk fel végre a porból, ahová a hazugok kényszerítettek. 
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: választás nagyvilág alkotmány külpolitika belpolitika szemérmes újságírás

A bejegyzés trackback címe:

https://diszmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr571514800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.