HTML

Díszmagyar - Az álhírgyár

Az oldalon található bejegyzések sajátos véleményt tükröznek, nem pártok vagy politikai csoportok kialakított véleményét mutatják be. Amennyiben az itt olvasottak további gondolatokat ébresztenek, írjon hozzászólást. Tegyen így akkor is ha véleménye nem egyezik a szerző véleményével!

InMemoriam

Nem Nem Soha!

Utolsó kommentek

  • cxc: A veszély a hegymenete optimalizált terepjáróban rejlik. Ha az ilyen szürke autó nagyobb átétbe k... (2014.04.09. 21:12) Orbán Express
  • cxc: Ez volt az első gondolatom ahogy pár nap különbséggel ÉK ban és Iránban is volt rengés :-) (2013.04.11. 17:56) Klasszikus összeesküvés elmélet?
  • Nomen Nescio: Én Európa erejét pont a sokszínű kultúrájában és nem a "globalomaszlagosított" olvasztótégelyben l... (2013.04.09. 21:23) Kétegyország
  • cxc: Megint belepofázom a saját magam hülyeségét :-) Elvégre én is hűséges olvasója vagyok a blogodnak... (2013.04.09. 15:47) Kétegyország
  • cxc: Csak annyira árnyalt amennyire árnyaltnak akarod látni. Próbáld meg elmagyarázni a gyerekednek, ho... (2013.03.25. 14:44) "Kétmagyarország" hány ország?
  • Utolsó 20

Quo vadis domine? (válaszút)

2010.08.18. 16:41 Nomen Nescio

A parlamenti választások óta eltelt időben leginkább csak figyelem a történéseket. Hová tart az ország? Merre megy világunk?

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ember a danaszkuszi úton. Ismerjük a történetet, Saulusból itt változott Paulussá, keresztényüldözőből apostollás a zsidó. De valóban ismerjük a történetet? Értjük a szavakat és ami hiányzik a szavakból?

Augusztus huszadikán illendő feltenni a kérdést. Tudjuk mit ünneplünk ezen a napon?

Azt hiszem, bár közvéleményt nem kutattam, de legbelül minden magyar tudja. Nem az ilyenkor kezdődő aratásokat, bár aratóbál kétséget kizáróan van. Az államot, pontosabban az államiságunkat. 1100 esztendeje bizonyosan itt áll és él a nemzet és István keresztény országa. A szent jobb körmenet, a kenyér megáldása, hova tovább az alkotmány és az új kenyér ünnepe is csak rárakodtak az eredeti hagyományra. Azt talán kevesebben tudják, hogy e naphoz köthető az ország felajánlása Szűz Mária kegyébe.

Ha már az elmúlt rendszer(ek)ben a mai napig használt alkotmányt akarták velünk ünnepeltetni, akkor bizony csattanós fricska volna, ha az ország régi-új alkotmányát e napon hírdetné(n)k ki. De szüksége van-e az országnak új alkotmányra?

Nálam tudósabb emberek vitatkoznak ezen, de a vitában van egy megbonthatatlan érv. Méghozzá a történelmi alkotmányunk és a szintén vitatott Szent Korona tan egybecsengően nyilatkoztatja ki a jogtalanság jogot nem alapít elvét. Na már most. A jelenleg hatályban lévő alaptörvény az 1949/20. TV az ideiglenes alaptörvényről, az új alkotmány beiktatásáig.

Kezdjük azzal, hogy 1949-ben egy ideiglenes alaptörvényt fofógadtak el. 1949 óta várat magára az új és egyben végleges alkotmány. Másodszor azt se felejtsük el, hogy az 1949-es viszonyok között létrejött alkotmányt az országház egy megszálló külföldi haderő nyomására fogadta el. És hogy csak megerősítsem a sort, a történelmi alkotmányt, vele a Szent Korona tant független Magyar parlament soha nem helyezte hatályon kívül. A független magyar államiságot 1944 márciusában a megszálló német csapatok egy tollvonással törölték el, majd a szintén megszálló szovjet csapatok fejezték be a "művet".

Ezek után ha felteszem újra a kérdést, kell-e új alkotmány magyar nemzetnek, némileg árnyaltabbá válik a kérdés. Igen is, meg nem is. Nem, hiszen készen van az alkotmányunk, s az abból fakadó jogelvek alapján érvényben is van. Sőt az ezek szerint érvényben lévő jogelvek alapján a mai állam alkotmány és jogellenesen működik. Tehát nem, nincs szükség új alkotmányra. A történelmi hiteles alkotmányunk megteszi ma is. Ugyanakkor azt ne felejtsük el, hogy 1944 márciusa óta ignorált alkotmány egyes kitételeiben ma már nem volna kor és időszerű. Tehát a történelmi alkotmányra minden bizonnyal rá fér a leporolás és karbantartás.

Azt azomban ne feledjük el, hogy a régi új alkotmány, és az állam legitimációjának helyreállítása felvet néhány érdekes kérdést. Kezdjük rögtön a legérdekesebbel, az államformával. Ugyanis Magyarország államformája a legitim alkotmány értelmében a mai napig királyság. A magam részéről a legmesszebbmenőkig királyságpárti vagyok! Az azéárt mégis csak érdekes kérdés, hogy ki lehetne ma a magyar Királyság királya?

A Turul (vagy hivatalosan Árpád) nemzettség fő ágai kihaltak ugyan, de oldalhajtásaiban ma is lehetne találni megfelelőt? Mert abban bizonyos vagyok, hogy semmiképp nem Habsburg uralkodó kell. Minden tiszteletem Otto és György Uraknak, de most Magyar királyra van szüksége a nemzetnek.

Király választás alapvetően két módon történhet. Alkalmasság, rátermettség, vagy öröklés révén. Nézzük meg, hogyan.

Idoneitas, senioratus, leviratus, primogenitura

IDONEITAS

Latin szó, jelentése 'alkalmasság'. A középkorban szűkebb értelemben az uralkodásra való alkalmasságot jelentette. A keresztény egyház ebben a szóban foglalta össze a keresztény uralkodó legfontosabbnak vélt erényeit: a jámborságot (pietas) és az igazságosságot (iustitia). Álláspontja szerint trónörökléskor az uralkodót ennek alapján kell kiválasztani, nem pedig a - pogány eredetű - vérségi jog, a legitim származás szabályai szerint. Az idoneitas elve igazolta többek között István király uralmát Gézának - a senioratus rendje szerinti - utódjával, Koppánnyal szemben, ezért a neki tulajdonított Intelmek is bőségesen tárgyalják.

SENIORATUS

Olyan öröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, még vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat: rendszerint a báty, az öcs, vagy az unokaöcs. A steppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében főleg a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitura.

LEVIRATUS

A patriarchális társadalmak kötelező vagy javasolt szokása, mely szerint az özvegyasszonyt az elhunyt férj fivéréhez, vagy közeli rokonához ment férjhez (eredete: latin levir 'sógor'). Alapja az a felfogás, hogy az asszony - akit bizonyos értelemben vagyontárgynak tekintettek - férje halála után annak hagyatékához tartozott, és a család, vagy nemzetség ilyen módon kívánta biztosítani a közös vagyon egyben tartását és a gyermekek helyben maradását.

Legismertebb példája az, amikor 997-ben Koppány herceg házasságra akart lépni Géza nagyfejedelem özvegyével, Sarolttal.

PRIMOGENITURA

Latin eredetű szó, jelentése: elsőszülöttség, elsőszülötti jog. Az öröklési jogban a család vagyonát, jogait - köztük a trónt - az apa halála után az elsőszülött fiú örökölte. Az intézmény talán normann eredetű, elterjesztésében nagy szerepe volt az egyháznak. A primogenitura biztosította a birtok osztatlan öröklését, a trónöröklésnél pedig a hatalom legitimitását. Magyarországon Kálmán király uralkodásától lett a trónbetöltési jog vezérlő elve.

Az öröklés kérdése sem egyszerűbb, mint az alkalmasság. De ha már szóba került az örökség. A régi-új államrend fontos szereplői szintén tisztázatlan helyzetben vannak. A fő és köznemesség. Az ország területi adottságai és lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy a hajdani birtokrendszert egy az egyben állítsa vissza az alkotmány, legfeljebb a Horthy korszak állapotait veheti figyelembe, amikor megoldást keres.

Régi-új alkotmányra már csak azért is minden kornál nagyobb szüksége van a nemzetnek, mert értékeink oly mértékben megfakultak, hogy azt csak egy teljes és gyökeres fordulattal fényesíthetjük ki újból. Ez bizony együtt jár a nemzeti emlékezet kifényesedésével is. Az emlékezetünk alkonyzónájából elő kell kerítenünk a már már feledésbe merülő színfoltokat is. De jelenti ez a Kárpát medence területi kérdéseinek újragondolását is egyben. (A szomszédos országoknak és az ezer évig velünk élő kisebbségeknek csak annyit mondanék, eddig sem a magyarságtól kellett félniök, eztán sem. A magyar jogrend kiterjesztő. Nem a másiktól akar elvenni, hanem kiterjeszteni azokra, akiknek nincs.)

Az államisággal egy következő kérdés is felvetősik. A keresztény állam kérdése. Az a középkortól világos, hogy az európai kereszténység védőbásttyája a Magyar Királyság. A magyar állam alapja a kereszténység. Hogy István óta, vagy előtte is, erről vitatkozzanak a tudósok. Bár a tények azt mutatják, hogy jóval István előtt széles körben ismert és elterjedt volt a kereszténység. Már a honfoglalás korában is.

Ha kereszténység, akkor Szent István, és Szent Korona és annak tana és ezek meg a hagyományozás jogán a Történelmi (történeti) Alkotmány. Amikor azt mondom Szent istván, azt is mondom, hogy Szent Törvény, vagy Szent Korona. A latin Stephanos ezt külön külön és mindet együttesen is jelenti.

Augusztus huszadika így tehát a keresztény magyar állam és a kereszténység legnagyobb ünnepe. Bensőséges viszonyunk ünnepe az Isteni Igével, Szent István királyunkkal, Szűz Máriával a magyarok nagyasszonyával. Múltunk, jelenünk és jövőnk ünnepe.

 

Szólj hozzá!

Címkék: választás kultúra nagyvilág érdekesség alkotmány külpolitika belpolitika szép új világ szentkorona új közigazgatás

A bejegyzés trackback címe:

https://diszmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr762230956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.