HTML

Díszmagyar - Az álhírgyár

Az oldalon található bejegyzések sajátos véleményt tükröznek, nem pártok vagy politikai csoportok kialakított véleményét mutatják be. Amennyiben az itt olvasottak további gondolatokat ébresztenek, írjon hozzászólást. Tegyen így akkor is ha véleménye nem egyezik a szerző véleményével!

InMemoriam

Nem Nem Soha!

Utolsó kommentek

  • cxc: A veszély a hegymenete optimalizált terepjáróban rejlik. Ha az ilyen szürke autó nagyobb átétbe k... (2014.04.09. 21:12) Orbán Express
  • cxc: Ez volt az első gondolatom ahogy pár nap különbséggel ÉK ban és Iránban is volt rengés :-) (2013.04.11. 17:56) Klasszikus összeesküvés elmélet?
  • Nomen Nescio: Én Európa erejét pont a sokszínű kultúrájában és nem a "globalomaszlagosított" olvasztótégelyben l... (2013.04.09. 21:23) Kétegyország
  • cxc: Megint belepofázom a saját magam hülyeségét :-) Elvégre én is hűséges olvasója vagyok a blogodnak... (2013.04.09. 15:47) Kétegyország
  • cxc: Csak annyira árnyalt amennyire árnyaltnak akarod látni. Próbáld meg elmagyarázni a gyerekednek, ho... (2013.03.25. 14:44) "Kétmagyarország" hány ország?
  • Utolsó 20

Nemzeti érdekek - nemzeti ünnepek

2010.11.17. 21:22 Nomen Nescio

Rég írtam már, pedig volna miről.

Soha nem volt még ilyen közel Magyarország ahhoz, hogy történelmi múltját és erkölcsi alapjait s ezzel helyét az európai hatalmak között visszaszerezze. A Történeti Alkotmány és ezzel a nemzet büszkeségének helyreállítása az elmúlt évtizedekben még soha nem volt ilyen közeli lehetőség. Meggyőződésem, hogy sorsfordító időket élünk. Hiszem és vallom, hogy a Szent Korona Tan és a Történeti Alkotmány, s ezekkel egy időben a magyar hagyományoknak leginkább megfelelő két kamarás törvényhozás valamint az ősi államforma visszaállítása olyan esély, amit kötelessége minden igaz magyarnak megragadni. Ennek ellenére látom, hogy ez az esély talán újra elvész, mert országunk vezetői nem merik megtenni ezt a nagy lépést, a szuverenitás, a büszkeség és nem különben a nemzeti öntudat visszaszerzésében és újbóli megerősítésében.

Szentül hiszem, hogy a magyarság kárára elkövetett tudatos bűntetteket elfeledni soha nem lehet. Nem feledhetjük a Habsburgok árulását, mely szerint a birodalomba olvadásért cserébe a Román királyság megkapja Erdélyt. Nem feledhetjük a nemzetközi hatalmak közbenjárását, hogy ez végül meg is valósult. Soha Magyar ember el nem feledheti Trianon fájdalmát. A jogtalanul és erkölcstelenül elcsatolt területeket és a mindenkor ott élő honfitársainkat. A szétszaggatott falvakat és családokat, kiket ezer szálon összeköt a vérrokonság és az évezredes Szent Korona. Nem hagyhatjuk elenyészni sem távoli -sem közeli őseink erőfeszítéseit, mellyel hazánkat és vele egész Európát védték akár életük árán. Most rajtunk a sor, hogy tudásunkhoz és képességeinkhez mérten megtegyük a tőlünk telhető legtöbbet hazánk feltámadásáért.

Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek egy Isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában

Tudom, hogy nem őseink útján kell járnunk, de az Ő szellemükben és tudásukkal, bölcsességükkel -Atyai örökségünkkel felvértezve kell megtalálnunk saját jövőbe vezető utunkat és boldogságunkat. Szent kötelességünk megtalálni és folytatni Atyáink küldetését -ezzel magunknak és az Egy Élő Úr Istennek tartozunk, aki ránk bízta a Kárpát medencét és benne a Föld szívét. Hiszem, hogy sajátos nyelvünk, kultúránk és műveltségünk mind e hatalmas szívből fakad, mely nem szűnt meg dobogni az idők viharában sem. Hiszem, hogy népünknek, ahogy minden más népnek is, küldetése -feladata van ezen a Földön. Nekünk a Föld szívére kell vigyáznunk és együtt dobbanni vele bármi áron. Hiszem, hogy nyelvünk, kultúránk és műveltségünk megőrzése feladata minden Magyarnak!

Végezetül egy szomorú aktualitás. Hiszem, hogy a tudatos rombolás és a rombolókat kiszolgáló ostobaság együtt, karöltve döntötte le lábáról évezredes hazánkat. Ez taszította abba a mélységbe, ahonnan most kimászni igyekszik számtalan tiszta szívű és lelkű magyar ember.

Így tehát abban is hiszek, hogy a magyarság legnagyobb fájdalmára legalább is arcpirító a nemzet kulturális fellegvárában koccintani. De Isten adja, hogy Bukarestben koccinthassunk a Magyar Intézet ünnepségén a nemzet újraegyesítésének napján.

20 komment

Címkék: alkotmány külpolitika belpolitika szép új világ szentkorona

A bejegyzés trackback címe:

https://diszmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr882455905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cxc 2010.11.21. 09:28:59

tőlünk jobbágyoktól egyenlőre csak elvett az új király

cxc 2010.11.21. 10:03:15

na persze Gyurcsánia liba király uralma alatt is csak a mi vérünket szívták, félre értés ne essen.

Nem támogatom a királyság intézményét se az alkotmány szabad értelmezését de ez már az én bajom .)

Nomen Nescio 2010.11.22. 07:26:30

Magyarországnak volt működő alkotmánya, amit a megszálló német csapatok töröltek, aztán a megszálló orosz csapatok adtak helyette másikat. Ahogyan az államformával is történt.

A minden megszálló(k)tól független, szuverén Magyarország legitim államformája a királyság. Évezredes szokásjog, jogfolytonosság és sajátosan magyar jogforrás okán pedig ugyanígy egyetlen legitim alapeszerződés a Történeti Alkotmány.

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.24. 16:32:25

@Nomen Nescio: jah... sőt, Magyarországnak volt (14 hónap helyett ellopták mindenkitől) majdnem 4 millió dolgozójának (munkahellyel rendelkező, jut eszembe, sikerült már munkát találnod?) nyugdíjmegtakarítása, amit most valszeg kifizetnek jövőre segélyre... magyarul, h Te is érsd, azért dolgoztam, h jövőre segélyt kapj, és tovább hazaárulózhass, szidd az anyámat stb. tovább. Sőt, lett AZONNALI és RADIKÁLIS adócsökkentés... azonnali, majdnem egy év csúszással, és radikális, hiszen a többség többet adózik, vagy 0.8%-l kevesebbet...
De legalább benne lesz az alkotmányban a szent korona. Megérte.

Nomen Nescio 2010.11.24. 21:31:53

Nocsak nocsak @Tyss:

Már majdnem hiányoltalak. Bezártak a kocsmák?

(A poszt margójára: Annyi legyen az összes megtakarításod amit az adódból az én "segélyemre" fizetett ki az állam. Hogy te is ér'sd: egy korty hideg vízre nem futná belőle. Hát ez van, és még projectálsz is. Ejnye ejnye...)

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.25. 10:11:54

@Nomen Nescio: Valószínűleg idő kérdése és bezárják azokat is...
amúgy nézd, erről mi a véleményed?
m.blog.hu/ma/mandiner/image/1105/nyd.jpg
anno úgy fel voltál háborodva a hazugságon... most már lehet?
jah, és h mennyire halott a liberalizmus? Egy kulcsos adó, kisebb állam? Azért szerintem Te sem gondoltad volna, hogy a LIBERÁLIS SZDSZ programot pont A te kis kedvenceid valósítják meg? Hehe...
Hogy áll az alkotmány? Minden héten módosítás? Ezer év meg minden. ahan...

Nomen Nescio 2010.11.25. 10:24:56

Tyss, sajnos nem vagyok tisztában azzal, hogy miből szűröd le a véleményedet, de tartok tőle, hogy nem az én gondolataimból, másként nem írnál olyan badarságot, hogy az én kedvenceim :)

Ha már a jelen kormánynál tartunk, nem vagyok velük elégedett sem alkotmányozói mivoltukban, sem a kiütköző liberális gyökereikből eredő attitűdben.

Jelenleg nincs olyan kormányzóképes erő, akivel maradék nélkül azonosulni tudnék

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.25. 13:13:42

És akkor ennyit erről... Szebb lett.

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.25. 13:20:16

Hazugság téma, úgy szeretted:
„A mostani konstrukció azonban a tulajdonosból ügyfelet csinál, és megszünteti azt a lehetőséget, hogy a befektető esetleg egy összegben felvegye megtakarításait, és az örökítést is korlátok közé szorítja. A frakcióvezető rámutatott: míg egy tulajdonos beleszólhat a saját vagyona irányításába, addig egy ügyfélnek a vagyona erőteljesen függ az azt kezelő cégtől. „

Navracsics Tibor, a Fidesz akkori frakcióvezetője a 2009 végén tervezett magánnyugdíjpénztári reformról és a Fidesz alkotmányossági aggályairól.

***

„A nyugdíjpénztárak privatizációja veszélyeztetné a jelenlegi és a jövőbeni nyugdíjasok nyugdíját is ”

Cser-Palkovics András a Fidesz és az MSZP nyugdíjrendszerről szóló aláírásgyűjtése kapcsán.

***

"meg fogjuk változtatni az eddigi szocialista-szabaddemokrata gyakorlatot is, hogy a jövőben senki se fordíthassa szembe az egyes nemzedékeket egymással".

„a Fidesz nem fogja engedni, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíj-pénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek. „

A Fidesz programja a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elképzelésekről

***

„Azért hozták az intézkedéseket, hogy megvédjék a pénztártagok befektetéseit, vagyonát.”

Selmeczi Gabriella a tagdíjak felfüggesztéséről és a kötelező magánnyugdíjpénztári belépés megszüntetéséről.

***

"Úgy készülünk a költségvetéssel, hogy nem tudjuk beszámítani a 3 százalék alatti hiányba a magánnyugdíjpénztárakat"

Matolcsy György a költségvetési hiánycél a magánnyugdíjpénztári befizetések költségvetési elszámolásának kérdéséről.

***

„Nálunk is egyébként, el fog készülni az a törvényjavaslat, amely aztán a parlament elé kerül, és aminek az a célja, hogy senki ne járjon rosszabbul ezzel a rendszerrel"

Szijjártó Péter, kormányszóvivő, 2010 októberében a tervezett nyugdíjpénztári „reformról”.

***

„A mostani törvényjavaslat azzal lép tovább, hogy kimondja:a magánnyugdíjpénztár-tagok a vagyonukat átvihetik és kezeltethetik az állami pénztárban”

„Az állam a magánpénztáraknál jobb hozamokat tud majd elérni az értékpapírok kezelésével...”

„Egy demokráciában még népszavazással sem lehet elvenni az emberektől a szabad választás jogát”

Selmeczi Gabriella, a saját, visszalépésről szóló törvényjavaslatáról

***

„A 14 havi járulékot kompenzálni fogjuk. A részletek kidolgozása most folyik.”

„Azt szeretnénk, ha a tények alapján mindenki önállóan dönthetne.”

„Nem értem, mi a baj azzal, ha visszaadjuk az embereknek a döntés jogát. Ez a törvény megteremti a választás szabadságát. Bízzuk rájuk, hogyan döntenek saját nyugdíjforintjaikról.”

„Az intézkedéseink nem azt szolgálják, hogy gyengítsük vagy felszámoljuk a pénztárakat. A döntés joga az állampolgároké. Ezt a jogot, a választás szabadságát adtuk nekik vissza.”

Más:
"Ez rémálom, ez Argentína!"
"Magyarország valószínűleg még erősebben kitett lesz a külföldi hangulatváltozásoknak, kiváltképp akkor, amikor az európai adósságválság még mindig nem megoldott probléma. "

"Ugranak a hozamok az állampapírpiacon!"

"Megütötték a forintot, 277 felett az euró!"

"Rossz hír! - Csökken hazánk súlya a legfőbb feltörekvő piaci indexben"

"Fél éve nem látott mélyponton a gazdaság"

"Éves csúcson az állampapírhozamok
Ideges a piac a nyugdíjkasszák körüli bizonytalanság miatt, drágul az államadósság finanszírozása."

"Megcsúszott a kormány
az új cafeteria-szabályokkal
Úgy kell béren kívüli juttatásokat választanunk, hogy az üdülési csekket váltó kártyáról mit sem tudni."

A szebb szó szerintem mást jelent...

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.25. 13:34:06

@Nomen Nescio: sejtettem, h nem fogsz tudni semmit mondani...

Nomen Nescio 2010.11.25. 13:34:56

ó nem Tyss, mondani ezer dolgot tudnék, csak értelme nem volna

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.25. 14:38:24

@Nomen Nescio: :-DDD ez azt is jelentheti, h értelmetlen dolgokat mondasz.
"Jelenleg nincs olyan kormányzóképes erő, akivel maradék nélkül azonosulni tudnék "
A szebb jövő kormánya bejegyzésed ezzel ellentmond... Tévedtél...

Nomen Nescio 2010.11.25. 14:49:29

Látod kedves @Tyss, ezért nincs mit mondanom.

Neked megvan a magad prekoncepciója, nekem pedig a magam nézete. A kettőnek pedig nincs metszéspontja.

Te időnként felháborodsz és közlöd, azért dolgozol, hogy jövőre segélyt kapjak, és tovább hazaárulózhassalak, sziddhassam az anyádat...

Én meg kiröhöglek...

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2010.11.25. 14:53:07

@Nomen Nescio: De legalább nem HAZUDOK, és szidom az anyádat... (nagyon nem tagadhatod, itt a nyoma az oldaladon)

Nomen Nescio 2010.11.25. 14:55:57

drágám, neked elmentek otthonról :)

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2011.09.19. 14:45:33

"Költségvetés a zsákutcából
2011.09.19. | Szigetvári Viktor | Szólj hozzá!

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szeptember 16-án, pénteken nem a 2012. évi költségvetésről, avagy a teljes adótörvény-csomagról adott mindenre kiterjedő tájékoztatást. Ezzel szemben részleteket mondott el a kormány makrogazdasági kitekintéséből, ami a majdani költségvetés alapját jelentheti. Továbbá realista helyzetértékelését hitelesítendő ismertette a kormány jövő évre kialakított legfőbb adó- és jövedelempolitikai terveit. Azért ez a körülményes megfogalmazás, mert a jelenlegi kormány nem csak a költségvetés helyzetére vonatkozó részletes tájékoztatások rendszerét szüntette meg, hanem felszámolta az áttekinthető költségvetés- és adótörvény-alkotás folyamatát is. Már a saját maga által megszabott határidőkhöz képest is késésben van a kabinet és még most is csak részleteket ismerhetett meg a nyilvánosság.

Romló külső és belső környezet

A most megismert szándékok és intézkedések értékeléséhez utalnunk kell a romló és újabb aggodalmakkal telítődő világgazdasági hangulatra, a csökkenő gazdasági növekedési dinamikára, a növekvő inflációs nyomásra, az euró-zóna elhúzódó és államcsőddel is fenyegető válságra.

Ebben a környezetben a magyar gazdaság helyzete is romlik, a növekedés lassul, az inflációs veszély erősödik, a nemzetgazdaság magas devizakitettségéből fakadóan az árfolyam-ingadozások lassan kezelhetetlenül fenyegetővé válnak. Ezt a helyzetet súlyosbítja a bankok szinte teljes hitel-stopja, azaz a régió messze legalacsonyabb banki hitelkínálata. Ennek egyik legfőbb oka a nemzetközi példáktól és célkitűzésektől teljesen eltérő és lényegesen kedvezőtlenebb rendszerben bevezetett, azaz nem kockázat-csillapítási, hanem költségvetési kiigazítási célt szolgáló bankadó. Ráadásul a kormány újabb kapkodó tervével, a fix árfolyamon történő előtörlesztéssel tovább destabilizálja a bankrendszert, és ezzel egy újabb időszakra zárja ki annak az esélyét, hogy a magyarországi bankrendszer piaci alapon járulhasson hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez. Ennek makrogazdasági hatásai újabb kétségeket verhetnek fel a növekedés tervk esélyeit és az új bejelentésekkel biztosítani próbált költségvetési pálya tarthatóságát illetően is.

Széll Kálmán elszállni látszik

A 2012. évi költségvetési tervezést nagyban hátráltatja, hogy a kormány elmulasztja végrehajtani korábban meghozott döntéseit. A tavasz folyamán politikai mozgástér-növekedést és nemzetközi hitelesség-pótlékot jelentett, hogy a második Orbán-kormány olyan intézkedésekre szánta rá magát, amelyek ellentétesek korábbi ígéreteivel, és az egyszeri, tartalékfelélő intézkedéseknél fenntarthatóbb módon tennék lehetővé a költségvetés hiányának csökkentését, az állami újraelosztás visszafogását és egyes megreformálandó alrendszerek átalakítását.

2011 őszéig azonban a kormány részben jogalkotási, részben pedig végrehajtási szempontból éppen azokkal az intézkedésekkel adós, amelyek komoly, bázisba épülő megtakarítást jelentettek volna, és ezzel tehermentesítették volna a 2012-es költségvetési évet. Nincs ma ember Magyarországon, aki tudja, hogy valójában hány forintot fog a költségvetés megspórolni már 2012-ben a rokkantnyugdíjasok számának csökkentésével, a korkedvezményes nyugdíjjogosultságok szűkítésével, a használatarányos útdíj bevezetésével és például a közösségi közlekedés finanszírozásának átalakításával. Egy dolog sajnos tudható: annyit biztosan nem, mint amennyit a kormány célul tűzött ki maga elé.

Ez egyrészt azért probléma, mert újabb év múlt egy úgy, hogy a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező, példátlan politikai legitimitású végrehajtó hatalom elvesztegeti egyes évtizedek óta átalakításra szoruló ágazatok és alrendszerek megreformálását; másrészt azért, mert így ismét kapkodó intézkedések váltak szükségessé az előálló költségvetési hiány befoltozásához. Külön szomorú, hogy az egyébként számos területen helyénvaló és tiszteletre méltó elhatározások kudarcba fulladnak a szakpolitikai felkészületlenség és a végrehajtásra való képtelenség miatt. Hiszen – némi őszinteség árán – mindenki tudhatta volna, hogy nem lehet annyit megspórolni sem a rokkantnyugdíjasokon, sem az átminősített, avagy reaktivált nyugdíjasokon, sem pedig a közösségi közlekedésen, mint amennyit a kormány célul kitűzött.

A Széll Kálmán terv bizonyos szándékaiban helyes volt, megtakarítási mértékében azonban fájdalmasan felültervezett, és mindehhez képest, egyelőre, valójában minimálisan végrehajtott. Mindazonáltal előzetes számításaink szerint a jövő évi tervezett költségvetési hiány még a bejelentett adóintézkedések mellett és a makropálya negatív kockázatainak figyelmen kívül hagyásával is csupán abban az esetben teljesíthető, ha a Széll Kálmán tervnek legalább a 75 százaléka, vagy azzal egyenértékű és tartós hatású megtakarítási intézkedések lépnek életbe. Pusztán ez a körülmény is kétségessé teszi az eddig megismert 2012-es költségvetési tervek tényleges megvalósíthatóságát.

Az új megszorító csomag

Ebben a nemzetközi és hazai gazdasági, illetve politikai környezetben érkezett meg a múlt pénteki bejelentés, amely alapján csak részlegesen lehet képet alkotni a kormány költségvetési szándékairól. Az biztos, hogy a tartalékok idei elszámolása és felélése után a kormány döntően adóemeléssel kívánja megteremteni az alacsonyabb növekedési pálya szabta feltételrendszerben a közel 1000 milliárd forintos hiány fedezetét.

Minden jel arra mutat, hogy a most bejelentett csomag nem is elegendő a 2012-es hiánycél teljesítéséhez, hiszen a „hatékonyságnövelés” önmagában nehezen eredményez százmilliárdokat. Ez inkább csak időnyerésnek tűnik, a költségvetési alkufolyamat később szakaszára tolva további fájó konfliktusokat. Sajnos, olyan fekete doboz ez a pénteki bejelentésben, amely a költségvetés-tervezési folyamatban később rendszerint fűnyírószerű „megtakarításokat” szokott tartalmazni.

Így immáron kétségbevonhatatlan, hogy a második Orbán-kormány az elmúlt 30 év magyar kormányaira oly jellemző megszorítási ciklusba keveredett, amelyben könnyű és biztos bevételt jelentő forrásokhoz nyúl az állam, miközben az állami újraelosztás mértékét nem csökkenti, és inkább bevételi oldali, nem pedig vegyes, vagy kiadási jellegű költségvetési kiigazítást hajt végre.

Az adóemelés kormánya

Az Európában példa nélkülien magas általános ÁFA-kulcs bevezetése nem csak, hogy a kormányoldal korábbi ígéreteivel megy szembe, de evidens, hogy szociális szempontból igazságtalan, növekedési szempontból kockázatos és a feketegazdaság felszámolása érdekében vívott harc felől nézve pedig tragikus. Mivel a kormányzó erők beásták magukat a vagyon- és ingatlanadóval szemben, így a legegyszerűbb megoldást választva „biztosnak” gondolt forrásokhoz nyúlnak.

Közben pedig mindent elkövetnek az egymillió munkahely létrehozása ellen, hiszen ismételt járulékemeléssel teszik költségesebbé a munkaadók számára a foglalkoztatást, ezzel egyrészt rontva az organikus munkaerőpiaci kibontakozás esélyét, másrészt pedig újabb ösztönzőkkel szorítva sokakat a szürke foglalkoztatás irányába.

A legegyszerűbb, ami a legigazságtalanabb

2012-re hazánkban megvalósul a tisztán egykulcsos adórendszer, amelyben immáron mindenki valóban 16 százalékon fizet személyi jövedelemadót. Kivezetésre kerül minden adójóváírás, még hangsúlyosabbá válik a családi adókedvezmények rendszere és megszűnik a (fél) szuperbruttó.

2011 az ezen adórendszer megvalósítása irányába tett első, nagyobb lépés éve volt. Több mint fél év után látható, hogy a kiemelten kedvezményezett felsőközéposztály nem fogyaszt többet, leginkább vagy hitelt törleszt, vagy megtakarít (részben külföldön). Így az új adórendszer fogyasztást élénkítő hatása elenyésző. Az idén nettó jövedelemcsökkenést elszenvedők jelentős részét a stagnáló gazdasági helyzetben a munkaadók nem tudták kompenzálni, így jövedelmi helyzetük annak nagyságával fordítottan arányosan romlott.

Ők azok, akik 2012-ben is vesztesei lesznek az új adórendszernek. A bruttó minimálbért 90 ezer forint fölé kell emelni ahhoz, hogy a minimálbéres nettó pozíciója ne romoljon érdemben. Az ezzel járó bérköltségnövekedés megtermelésének esélye ilyen bizonytalan világ- és nemzetgazdaság környezetben minimális. A gyermekek után járó adókedvezmény nélkül 140 ezer forintos nettó jövedelem alatt mindenki újra csak vesztese lesz a kiteljesedő adórendszernek. És érdemi nettó jöveledem-növekedést csak a jövedelmi skála magasabb, 300 ezer forint feletti szintjein fognak elkönyvelni a munkavállalók. Miközben egy idén családi adókedvezmény nélkül havi nettó 111 588 forintot kereső munkavállaló változatlan bérezési viszonyok között csak havi 104 800 forintit vihetne haza (6 788 forint veszteség), addig egy idén havi nettó 477 475 forintot kereső munkavállaló a kiteljesedő egykulcsos adó miatt havi nettó 502 375 forintot fog keresni.

Az adójóváírások rendszerének teljes eltörlése az átlag alatti jövedelemszinteken érezhető, és rövidtávon kompenzálhatatlan veszteséget jelent, miközben a gazdaság „belső motorjait” beindítani egyelőre nem készülő felső-középosztályi csoportok jövedelmi helyzete tovább javul ebben a megdöbbentően torz szerkezetben.

Teljes gázzal szemben a forgalommal az autópályán

2010 és főleg 2011 a nemzetgazdaságon belüli tartalékok feléléséről szólt és szól. Az állam egyre határozottabban jelenik meg árszabályozóként a piacon – ezzel rontva az érintett társaságok gazdasági helyzetét, profitabilitását. A részben devizatartalékokból történő, erőltetett és így nemzetgazdasági szinten valójában ellentmondásos hatású államadósság-csökkentés tovább folyik. A magánnyugdíjpénztár-megtakarítások lassan eltűnnek, úgy, hogy közben szakpolitikai intézkedési terv például a konszolidálandó közösségi közlekedési vállalatok működésének átalakítására és fenntarthatóbbá tételére vonatkozóan nem látszik – így hiányuk újra fog termelődni.

Fenyeget annak az esélye, hogy a kapkodva és rosszul összerakott intézkedéscsomag eredményeképpen tovább lassul a magyar gazdaság, és a szürke-, illetve feketegazdaság újra növekedésnek indul. Az állandó végrehajtási bizonytalanságok, az idén újra elfogadhatatlanul magas strukturális hiány és a romló növekedési kilátások miatt még akkor is újabb, év közbeni kiigazítás fenyegetne 2012-ben, ha a mostani csomag lefedné a teljes jövő évi hiányt. De ennél rosszabb a helyzet.

Kormányozni nehéz, tényleg

Szemben a népszerű és téves legendákkal a mai magyar költségvetésben jelenleg valóban nehéz fenntartható kiigazításokat végrehajtani. Számos olyan terület van, ahol ugyan van hatékonysági tartalék, de politikai populizmus és osztogatási vágy nélkül is okkal lehet mondani, hogy a jelenlegi finanszírozási szint alatta van az optimálisnak. A 2008-2010-es – az akkori ellenzék által folyamatosan kárhoztatott – költségvetési kiigazítások számos területen annyira kifeszítették az államháztartást, amennyire ez egyszerű fiskális eszközökkel egyáltalán lehetséges volt. Sőt, néhol kicsit még azon is túl, hiszen a 2010 előtt elhalasztott beruházások racionális részét előbb-utóbb végre kell(ett) hajtani, és a belső eladósodást is konszolidálni kell idővel.

Lassan másfél éves tévút után a jelenlegi kormánynak is be kellene látnia, hogy változtatnia kell. Példátlan nagyságú politika legitimációja birtokában olyan döntéseket kellene hoznia, amelyek nem a tartalékok feléléséről szólnak, hanem az újraelosztás mértékének fenntartható csökkentéséről, az átalakítandó alrendszerek és közszolgáltatások reformjáról.

Ez azonban csak nagyon aprólékosan, jól megtervezve lehetséges – természetesen nem nélkülözve a paradigmaváltáshoz szükséges elszántságot és határozottságot. Ezzel szemben jelenleg csak egy megszorítási-kiigazítási ciklusba keveredett kormányt láthatunk, amely költségcsökkentési kényszer nyomása alatt áll, ahelyett, hogy átalakítaná a közszolgáltatásokat és magasabb hatékonyság mellett emelné azok színvonalát.

A fenntarthatatlan ellentmondások nyelve

Van abban valami szomorúan ironikus, hogy Matolcsy György aktuális rész-programját az „öszödi beszéd” nyilvánosságra kerülése ötödik évfordulójának előestéjén hirdette meg.

A jelenleg kormányzó erők azt tanították meg 2006 után minden magyar választópolgárnak, hogy a megszorítás rossz, és csak azért történik, mert a megszorító kormány direkt rosszat akar, illetve ellopja a rengeteg szabadon elkölthető forrást, holott tehetne mást is. 2010 óta ezek a leckék kiegészültek még azzal, hogy mindig minden rossz más miatt van; a bűnös vagy az előző kormány, vagy az euró-válság, vagy a bankok, vagy tőke, vagy bárki más.

Múlt péntek óta új szakasz kezdődött. A megkésve és kapkodóan összerakott, bevétel-centrikus 2012-es költségvetési kiigazítás már meghirdetése pillanatában is hiteltelen, és ezért ingatag lábakon áll. A fenntartható költségvetési kiigazítás nehéz, aprólékos és fájdalmas. A második Orbán-kormánynak lassan nincs hova hátrálnia ez elől."
Hm.. érdekes, hogy valamiért nem kiabálsz most új választások miatt...

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2011.09.20. 15:48:45

"A kormányszóvivői tájékoztatón a nemzetgazdasági miniszter kérdésre válaszolva elmondta: „mindannyian tudjuk, hogy az adóemelések az eltitkolt jövedelmekre vonatkoznak, tehát ez nem megszorítás"."

Ugye, megszorítások nélkül is lehet kormányozni, ugye, ugye? Belső fogyasztásra épülő gazdaságpolitika 27%-s ÁFA kulccsal...

Tyss · http://sokallok.blog.hu 2011.09.21. 13:31:25

"Emlékeznek? Azt mondta Orbán Viktor valamikor nem is olyan régen, hogy fontos, hogy „minden szegény sorsba született tehetséges gyermek eljuthasson egyetemre”.

Azt elfelejtette hozzátenni, hogy vajon milyen szerepben.

A Fidesz terveit látva ugyanis a legtöbb szegény hátterű tehetséges magyar fiatalnak legfeljebb a Matt Damon Will Hunting lehetőség marad a Goodwill Hunting című filmből: elmennek az egyetemre takarítani. Ott a velük született zsenialitás révén megoldják a táblán hagyott megoldhatatlan problémát, meglesz hozzá az elitfelsőosztályúdealapvetőenjófejcsaj és aztán persze happy end. Hivjuk Hoffmann meséinek.

Irreális? Egy fokkal reálisabb, mint tandíj nélkül mondjuk jogásznak, szociális munkásnak vagy közgazdásznak tanulni: ugyanis a jelenlegi, reméljük nem végleges tervek szerint olyan nem lesz, ezeken és még egy jó néhány másik szakon sem. A költségtérítéses helyek száma 42 ezerről 25 ezerre csökkenne, ezen felül mindenkinek fizetnie kellene. Pokorni Zoltán pár éve ennél jelentősen kisebb csökkentésnél Magyarország jövőjét látta veszélyben.

Úgyhogy ha valaki szegény, nem elég tehetségesnek lennie: zseninek kell lennie és takarítania is kell az egyetemen. Persze mindezt Will Huntinghoz hasonlóan valami amerikai elit helyen, mert ott az alapképzésben minden szakon kaphatnak ösztöndíjat a tehetséges rászoruló diákok.

Ezzel a koncepcióval Hoffmann Rózsa a kormány most lényegében azt javasolja, hogy a szegények jelentősen ritkábban járjanak egyetemre. Nem ritkábban, mint a gazdagok, az már régóta így van. Hanem ez eddiginél is sokkal ritkábban.

Esélyegyenlőségben a mínuszon rontunk

A témában korábban írt cikkünkre érkezett kommentek alapján megállapítható, hogy az esélyegyenlőség és felsőoktatás téma közös halmaza mindkét oldalon erős indulatokat vált ki. Egyesek szerint az esélyegyenlőség maszlag nem más, mint az országot fenntartó tehetős, sokat dolgozó rétegek szívatására alkalmazott kifogás.

Több baj is van ezzel. Az egyik, hogy az esélyegyenlőség lényege nem az, hogy azoknak kedvezzen, akik lustán otthon ülnek, azok kárára, akik keményen dolgoznak. Ehelyett – ha működik – lehetőséget ad azoknak, akik zsenge koruknál fogva még nem tudtak bizonyítani az életben: azaz a gazdagok és a szegények gyermekeinek.

Szegényből szegényt

A tézis az, hogy a gyerek maga nem tehet arról, hogy a szülei szorgalmasak/okosak/szerencsések vagy lusták/buták/pechesek voltak, és amennyiben ezen tényezők jelentősen befolyásolják a számukra elérhető oktatás minőségét és ezáltal életesélyeiket, akkor az államnak közbe kell lépni azok javára, akik tehetsége/szorgalma/álma nem kapja meg a kellő esélyt rajta kívül álló okoknál fogva. (Abszolút lehet valaki azon a véleményen, hogy szegény szülők gyermeke megérdemli esélytelenségét és kész, de ezzel az állásponttal közös nevező híján nem tudunk és nem is akarunk vitatkozni.)

Akárhogy is vélekedünk a politika felelősségéről e téren, az tény, hogy látványosan nem foglalkozik az állam ezzel. Számos kutatás alátámasztja, hogy a fejlett országokra jellemző arányokhoz képest Magyarországon jóval kisebb arányban jutnak el a szegény családokból származó fiatalok a felsőoktatásba.

Na most amennyiben az állam eddigi, összes kormány alatt folytatott oktatáspolitikát védelmezők szerint ez nem politikai kudarc, hanem az egyének hibája, akkor ebből az következik, hogy a magyar szegények gyerekei egyszerűen butábbak/tehetségtelenebbek a többi ország szegényeinek gyermekeinél.

Bukás minden szinten

Egyébként a kudarc nem ott kezdődik, hogy a felsőoktatási rendszer eddig is túl kevés hangsúlyt helyezett arra, hogy bejuthassanak egyetemre az anyagilag szerényebb családi hátterű fiatalok.

A kudarc már az általános- és középoktatásban is jelen van, ahol Magyarországon a fejlett országok körében a leginkább meghatározó a családi hátté a tanulási eredményre, valamint az iskolában (is) elsajátított készségekre (meg itt, itt és itt).

Vajon az OECD-ben tényleg csak Törökországban butábbak/tehetségtelenebbek a szegény családok gyermekei, mint nálunk? Vagy inkább az a rejtély feloldása, hogy csak a török iskolák még rosszabbak a magyar iskoláknál a szegény gyermekek tehetségének kibontakoztatásában? A gyengébbek kedvéért: ezek retorikai kérdések voltak.

Ha Magyarországon van egy rendszer, ami már eddig is túlzottan igazságtalan volt ahhoz, hogy további, az esélyegyenlőséget csökkentő torzítást elbírjon, az az oktatás.

Ez a felsőoktatási koncepció még inkább felső-középosztály gettót csinálna a felsőoktatásból. És ráadásul a kormány eddig politikáját tekintve vélelmezhető, hogy ez nem járulékos kár egy magasabb cél elérése érdekében, hanem önmagában is cél.

Nemzeti együttműködés az esélyegyenlőség ellen

E tekintetben majdnem teljesen mindegy, hogy mi volt az elmúlt nyolc évben, sőt, az is, hogy mi volt a hírhedt negyven évben, a török megszállás alatt, stb. Nem azért, mert ezek nem voltak nagyon rosszak, hiszen a maga nemében mindegyik nagyon rosssz volt, hanem azért, mert nem releváns.

Egyesek erre biztos azt mondják, dehogyhátazelmúltnyolcév elvette a kormány mozgásterét és ezzel ellehetetlenítette az oktatás finanszírozását. Ebben van valami, de mégsem ilyen egyszerű: a jelen kormány rendkívül költséges kiadásokra vállalkozott és egyúttal lemondott jelentős bevételekről. Mint a politikát meghatározó erőnek, ezek nyilvánvalóan teljesen legitim döntések.

Egyúttal azonban mint minden prioritás ezek is komoly árral járnak. Most a legjobban keresők adócsökkentését és a MOL megvételét többek között azok az elsősorban szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező diákok esélyeinek feláldozásával fizetjük. Ők emiatt a felsőoktatási koncepció miatt nem jutnak el a felsőoktatásba és azon fiatalok népes táborát fogják gyarapítani, akiket már a közoktatás egyszer cserben hagyott.

A biblia – és Nemzeti Hitvallásunk tekintetében legalább ennek kellene valamennyit számítania – azt mondja (vagy nem) hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni”. Hogy szól ennek a KDNP-s változata, a Hoffmann Rózsa féle felsőoktatási törvény koncepció? A Fidesz által vizionált, és megvalósítás alatt lévő világban előbb kap egy gazdag ember hatalmas adócsökkentést, mint egy szegény ember gyermeke költségtérítéses egyetemi helyet."

Szebb jövő kormánya, ugye, ugye?