Hazugságban élünk és hazug, megtévesztő politikai rendszert építettünk. Az országgyűlés tagjait képviselőnek hívjuk, de arról fogalmunk sincs, kiket képviselnek. Azt talán sejtjük, hogy pártokat, de arról végképp nincs információnk, hogy a jelölő pártok kiket képviselnek. Amikor kiderül, hogy nem minket, akkor már késő, a képviselők nem visszahívhatók, nem büntethetők.
Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy a négy évre választott képviselők és kormányok az anyagi és erkölcsi kifosztásunk közben egyfajta inverz olimpián játsszanak. A versenyző(in)k nem katarzist és eufóriát okoznak teljesítményükkel. Ellenkezőleg! Mind újabb és újabb gazságokat követnek el, miközben a színvonal egyre lejjebb és lejjebb csökken. Amikor azt hisszük, hogy ez a legalja, ennél már tényleg nincs, nem lehet lejjebb, akkor jön egy új csapat és megmutatja, hogy de, mégis van.
Amit ma a pártok és képviselőik megtehetnek (hazudhatnak, lophatnak, csalhatnak), az '89-'90-ben még elképzelhetetlen volt.
Apropó, kis kitérő, mondok egy példát, meglepő lesz! Taxisblokád. Nem, a taxisblokád pont hogy nem a "demokrácia" spontán megnyilvánulása volt. Hogy is történt? Az Antall kormány 65%-os üzemanyag áremelést (nem) jelent be, mire a "megélhetésükért rettegő" taxisok négy napra megbénítják az országot.
Tények: 1990. Október 25. a tél beköszönte előtt az országnak három (3), legfeljebb négy (4) napra elegendő olajtartaléka van. A pánik elkerülése érdekében a kormány ezt nem kommunikálja, miközben futótűzként terjed a tervezett áremelés mértéke (65%), aminek egyébként a célja az lett volna, hogy megakadályozza a hirtelen felvásárlást, ami a csekély tartalék elpárolgását okozta volna.
A Taxisblokád egy áttételes, de bizonyára máig ható hozadéka, a "szőkített" olajmilliárdokból szerzett hatalmas magán vagyonok és az ebből izmosodó szervezett bűnözés. A taxisblokád ugyanakkor rávilágított még valamire, ami 1990-óta kimondatlan, de világos, hogy bizonyos politikai és gazdasági érdekek (pontosabban érdekek összefonódása) képesek spontánnak tűnő, országos (akár nemzetközi), szervezett akciókat létrehozni.
(A taxisblokád megszervezésével az arcát nem vállaló, létét is tagadó árnyék erő törvénytelen eszközökkel provokálta a törvényes hatalmat, de nem érte el a célját. A polgári engedetlenségre az állam erőszakszervei nem reagáltak, a zendülésből nem lett véres polgárháború)
Kanyarodjunk vissza léthazugságokkal teli jelen életünkhöz. A mai hazugságok egy része magában a rendszerváltás kifejezésben gyökerezik. Ugyanis sem rendszert nem váltottunk, sem a korábbi hatalom gyakorlóit és működtetőit nem zavartuk el. Helyette végignéztük, ahogy az államkapitalizmus jól-rosszul, kezelt, de felhalmozott tőkéjét és annak hasznát idegen hatalmak (new order?) és globális gazdasági tényezők (nevezzük pl multiknak?) fizetett ügynökei (ma strómannak mondjuk) kiszervezzék az országból.
Tetszettünk volna forradalmat csinálni, ahogy egykori miniszterelnökünk, Dr Antall József fogalmazta meg nem kevés cinizmussal. Ehelyett máig a fülkeforradalommal csapjuk be magunkat. Valódi rendszerváltás az lett volna, ha ötven év után (1990-ben) Magyarország visszatér törvényes államformájához és egyedülálló ősi jogrendjéhez.
Ma sincs ez máshogy. Reménytelennek tűnő helyzetünkből egyedüli kivezető út, ha visszatérünk saját utunkhoz, őseink útjához, őseink Istentő eredeztetett jogrendjéhez és a sajátosan Magyar királyság intézményéhez, a Szent Korona eszmeiségéhez.
A királyság intézménye és a király személye felette áll a négyévenkénti tusakodásnak. Egy személyben jeleníti meg az államot, a nemzetet -mely a trónra emelte, a Szent Korona eszmeiségét, az ország politikai, gazdasági és erkölcsi szuverenitását.
Utolsó kommentek