Megdöbbenve figyelem Magyarország és Szlovákia viszonyát. Ma már ott tartunk, hogy Jan Slota a biztonsági tanácstól kér védelmet hazájának és a többi Magyarországgal szomszédos országnak, a nálunk egyre virágzóbb fasizmus miatt. Ugyan Szlovákiában vertek rendőrök magyarokat, de mi vagyunk a fasiszták. Itt volna min elgondolkodni!
Slota legújabb kirohanását, most egészen a Biztonsági Tanácsig, ugyan egy kézlegyintéssel is el lehet intézni, ahogy a mi nagyon talpraesett külügyminiszterünk tette, de ez nem valószínűsíti a két ország közötti helyzet jobbra fordulását. Annak számos oka lehet, hogy a két állam között ilyen feszült a viszony. Azt egyébként nem tudom, hogy a szlovákiai magyarok hogy érzik magukat. Ahogy azt sem tudom, hogy a magyarországi szlovákok hogy érzik magukat. Amikor a Tátrában kirándultunk, jelét sem tapasztaltam a fene nagy gyűlöletnek. Sem az utcákon, sem a szállodában, sem sehol. Ettől még persze lehet, hogy van. Nyilván nem találkoztam a Matica Slovenska híveivel. És nem találkoztam a magát Nemzeti Őrseregnek nevező csoporttal sem. Az Őrsereg felvidéki koszorúzó akciója viszont bennem is visszatetszést kelt. Gyűlöletet ébreszteni nem nehéz. Gyűlöletet szítani nagyon egyszerű, csak néhány fájó sebbe kell izzó vasat nyomni. Sokkal nehezebb az értelmes párbeszéd megteremtése. Ezt mindkét fél kerüli is. Nem hiszek az erőszakban. Nem hiszek az öncélú erődemonstrációban, mert az csak aljas indulatokat gerjeszt. Abban hiszek, hogy a párbeszéd az alapja a közös jövőnknek!
Utolsó kommentek