Nemtudom világ van. Sok az ismeretlen tényező abban az egyenletben, vagy egyenlőtlenségben, ami mostanában jellemez. Fogalmam sincs mi a helyes, mi a követendő, mi az elvárható és mi a kerülendő… vagy is dehogy nem, csak gyakran azt látom, hogy saját értékítéletem nem egyezik a környezetemével, vagy általában másokéval. Nincs nagy baj, sosem voltam tucatagyú, sosem tudtam csak azért bólogatni, mert mások azt tették, és az sem zavart, hogy elmondjam, nem értem, akkor sem, ha ezért lenéztek, megvetettek, vagy csökkent értelmi képességűnek tartottak azok, akik megszokásból, és az értelem teljes hiányában bólogattak.
Magyarázunk és magyarázkodunk, közben elfelejtjük mit is jelent Magyarnak lenni! Egyen-gúnyát kell ölteni, uniformizálni, fejünket olvasztótégelybe hajtani, amelyben lehet új értéket teremteni, ez sem garantált, de az biztos, hogy a hajdani értékek eltűnnek.
Felidéződnek régi emlékek a korspecifikus értékesítési csatornák útkeresői és a társadalom kapcsolatáról. Hálózati kereskedelem, egy szatyor mosóporral, marketing stratégiával, és az agymosásra emlékeztető szimpóziumokon kifejlesztett szívó szájszervvel felvértezett üzletkötők… és a stratégia bevált. Ma már nem kereskedelmi jelleggel… Vagyis dehogy nem, csak más a portéka.
Mézes mázba csomagolt, demokrácia illatú „politker” cuccok. Divatosak és jól állnak ideológiáktól, izmusoktól függetlenül is. Nézhetem jobbról, fess, mi több snájdig. Nézhetem balról, feszes, jól áll. Csak közben vegyem észre azt is, hogy semmi rám jellemző nincs benne. Hogy az egyéniség nem keresett árucikk? Párdon, ezt nem tudhattam.
Beállunk hosszú tömött sorokba, recitáljuk a megváltó igéket: Mocskos Gyurcsán, ezt elkúrtad, Gyurcsány takarodj, Hazaáruló MSZ(M)P… zsidózhatunk, kommunistázhatunk, fasisztázhatjuk a másik tábort, akik időnként a fővárosi díszkivilágítást kicsit átértelmezve tüzeket gyújtanak rendőrautókból, vagy nem ők gyújtják, hanem a kommunistabérenc provokátorok, és rendőrök ütnek civilt, civil köpköd a rend őrére... Ölhetjük egymást halomra, azok ott pedig röhögnek a markukba, mert megosztottak minket és most uralkodnak.
Dramaturgiai szempontból ebben a pillanatban következne a konklúzió, melyben tiszta álláspont képviseli az igazságot, vagy az oda vezető utat, de legalább megmutatja, merre van az irányjelző tábla…
Nem következik.
Utolsó kommentek