Erősödik a vélemény, hogy igen is kell és szükséges az előrehozott választás. Csak egy legitim és széles támogatottsággal bíró, határozott programot bemutató és erős kormány képes kivezetni az országot a jelenlegi helyzetből. Ezt a lehetőséget rúgta bokán Gyurcsány Ferenc március 21.én szombaton.
A kormányfő, egyben a kormányzó párt újraválasztott elnöke, a párt kongresszusán bejelenti, hogy hajlandó távozni kormányával együtt. Egyben felkéri a kongresszust, hogy bízza meg az új miniszterelnök jelölésével a párt elnökét és másik két magas rangú pártkatonát, azaz többek között saját magát, hogy kijelölje utódját.
Döbrögi uramat háromszor verték vissza egy botozásért. Ki kellene számolni, mennyi is járna vissza a mi kevéssé szeretett Ferinknek?
Ez az eljárás, mármint a kvázilemondás értékű, de minden bizonnyal nagyon konstruktív bizalmatlansági kidobós játék olyan messze áll a népképviselettől és a parlamentáris demokráciától, amilyen messze csak lehet, sőt alkotmányos aggályokat is felvet. Ez a megvalósult államimutyi.
Amennyiben lemondott volna -de nem tette, úgy a legmagasabb közjogi méltóság (Sólyom László) tiszte volna, hogy kormányalakításra adjon megbízást. Ez feltételezte volna az előrehozott választást, ahol a jelenlegi közvélemény és közállapotok alapján az SZDSZ és az MDF be sem kerülnének a parlamentbe. (hiszen az egyik 1,8%, a másik pedig 4% eredményt érne el) Ebben a helyzetben elképzelhetetlen, hogy a megbukott MSZP, a jószomszéd SZDSZ és a vazallus MDF támogassanak egy előrehozott választást.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az új miniszterelnök nem alkotmányos úton, a választópolgárok által felhatalmazva, a köztársasági elnök megbízásából fogja betölteni posztját. Ebben az esetben az új miniszterelnöknek nem kell majd kormányprogramot bemutatnia. Mindez persze azt is jelenti, hogy a miniszterelnök két hetes ultimátuma pártja választmányához, eredményt kell, hogy produkáljon, különben nevetség tárgyává teszi újfent az országot és immár a magyar parlamentáris demokráciát is.
Ma, 2009, március 23.án Gyurcsány Ferenc, a parlamentben antiszemitának, fajgyűlölőnek, homofóbnak nevezte legnagyobb riválisát, a FIDESZT. Kiss Péter úgy nyilatkozott, hogy a parlamentáris demokrácia az, amikor nem a pillanatnyi (azt azért ne feledjük el, hogy ez egy jó hosszú pillanat) közvélemény alapján, hanem a szerzett mandátumok mértékében kapnak súlyt a politikai erők.
A Szombati események semmi mást nem szolgálnak, csak Gyurcsány Ferenc személyes túlélését. Esetleg az MSZP közmegítélésének javítását, de az ország érdekeit úgy tapossa lábbal megint, úgy köpi szemközt az országot, mint ahogy Öszödön és azóta sokszor. Gerinctelen gazember, de az biztos, hogy jól sakkozik... Kár, hogy az ország és nem saját kontójára emeli a téteket!
Az már biztosnak látszik, hogy az újonnan alakuló kormány nem pártemberekből fog állni. Szakértői huzatba burkolt marionettekre számítok, akiket majd legalább kétfelöl fognak rángatni. Persze alaposan burkolva a rángatás tényét, hogy a rángatók szerepe és felelőssége ne kerüljön napvilágra. Így aztán majd megint el lehet kábítani az amúgy is tudatmódosított közvéleményt, kihúzva a hátralévő egy évet. A propagandagépezetet maga Gyurcsány indította be azzal a kijelentésével, hogy a Fidesz kormányzása a lehető legroszabb alternatívája lenne a jelenleginek. Magyarán az olyan volna, mintha magának a sátánnak a kezébe adnánk a jogart.
Hiszen eddig a kezében volt...
Utolsó kommentek