Akár előrehozott még idén, akár rendes időben kiírt választás lesz, mindenképpen közeledik az az idő, amikor elkezd gondolkodni az is, akit csak négyévente egyszer érdekel a politika. Ebben az időszakban a pártok is rájuk figyelnek, hiszen a biztosnak hitt szavazóbázison túl ők azok, akik eldönthetik egy választás végeredményét.
Figyelem az utóbbi idők politikai történéseit. Sajnos van mit, akár külföldön, akár belföldön nézelődünk. Fővárosunk hangos a BKV botrányoktól, a kerületi vezetők elleni korrupciós ügyektől. Jól jön egy kis pihenésképpen a liberális honatyáknak a melegfelvonulás keltette ellentét, amivel ráadásul újra alá lehet támasztani a magyar szélsőjobboldal erőszakosságát. Mint ha nem lenne elég a cigányok ellen elkövetett sorozatos támadások és gyilkosságok prejúrikálása.
Bár elfogtak néhány embert, de velük kapcsolatban olyan kérdések merülnek, fel, amit egyelőre a rendőrség nem tud megválaszolni. Érdekes anomália, hogy az egyik elkövető egy évvel a támadások előtt még Izraelben, egy kibucban élt, majd élete hirtelen kanyarral a dühödt rasszizmus és a brutális erőszak felé fordult. Érdekes az is, hogy a titkosszolgálati megfigyelés épp akkor ért véget egyikőjüknál, amikor elkezdett fegyvereket vásárolni. Másikuk pedig állítólag a katonai biztonsági hivatal látókörében volt.
Az alkalmi munkákból élő elkövetők állítólagos fekete terepjárói is érdekesek, annál is inkább, mert az elfogás előtt még mindenki tudni vélte létüket, majd a rendőrség cáfolta, hogy azokra bármilyen ráutaló jel is létezne. Nem folytatom, valószínüleg a tárgyalás pikánsabb részletei sosem fognak napvilágot látni.
Megvannak az állítólagos elkövetők. Van egy állítólagos indíték is. Ugyan akkor az is látszik, hogy az egyik tetthelyen vérprofi elkövető egy másik helszínen az amatőrizmus csimborasszóját követik el. Állítólagos bizonyítékként szolgálva a rendőrségnek. Azt hiszem, hogy ennek az ügynek ugyan az lesz a vége, mint az olajszőkítések ügyének -amire 99 évnyi titkosítást rendeltek el államtitkokra való tekintettel. Sosem fogjuk megtudni, hogy ki, vagy kik állnak a háttérben, de az biztos, hogy akiket elkaptak, csak a bábuk voltak...
Mindemellett olyan világot élünk, ahol a Trianoni határainkon kívüli magyarsággal mossa fel a padlót északi szomszédunk. A szlovákiai nyelvtörvény nyomaiban sem mutat semmiféle európaiságot, de felveti az EU felelősségének a kérdését is. Távol, valahol Európában úgy gondolják, hogy ez két kakaskodó kis nacionalista állam problémája, amit nekik (nekünk) kell megoldaniuk.
Én meg azt látom, hogy a Ficó és Slota vezette fiatal állam ugyan abban a mély kátyuban ül, mint mi. Ugyan azok a korrupciós botrányaik, mint a mi politikai elitünknek. Nekik is úgy kell ez a nemzeti ellentét, mint egy falat kenyér -hiszen addig sem saját botrányaiktól hangos a nemzeti sajtó.
Ami ebből minket érint, persze az, hogy a kormány -főként a külügyminiszter, a miniszterelnök és a pártok hogyan reagálnak a sorozatos megalázásokra és incidensekre. Hogy reagálnak arra, ha a schengeni egyezményt semmibe véve utasítja kis Szlovákia a legmagasabb Magyar közjogi méltóságot. A válaszok nem hogy erélyesek voltak, de egyenesen meghunyászkodóak. Behúzott farokkal, nyüszítve rohantunk az Európai Nagybácsihoz, aki még csak össze sem vonta a szemöldökét.
Eközben a Szlovák nacionalisták, élükön Slotával, már a háború rémképével fenyegetik híveiket. Ebben a helyzetben a miniszterelnöknek nem fejet kell hajtania a Szlovák agresszió előtt, hanem magyarázatot kell követelnie a történtekre. Nem mutatunk erőt sem belföldön, sem külföldön. Magyarország mára kivérzett, polgárai elvesztették hitüket saját magukban és a jövőben is.
Szlovákiában nem mi fogunk rendet teremteni, de amig saját hazánkban nincs rend, addig hogyan követelhetnénk azt másoktól? Amig a Magyar Állam semmibe veszi a magyar polgárt, addig hogy kérhetjük, hogy ember számba vegyék a határon túli magyarokat?
A rend pedig elsősorban abból áll, hogy helyreállítjuk az (történelmi) alkotmányt, amit 64 éve nem jószántunkból hagytunk el, amit 62 éve egy ideiglenes alaptörvénnyel helyettesítünk, és amit 20 éve csak foltozgatunk. Véget kell vetni annak a helyzetnek, amelyben a jog felette áll az erkölcsnek.
Az alkotmány helyreállítása után pedig meg kell teremteni a kétkamarás parlamentben a nemzet ellenőrzését a politika felett. Ennek évszázados hagyományai vannak, csak aktualizálni kell a történelmi rendet itt is. Törvényi garanciákat kell beépíteni a választás rendjébe, és megalkotni a visszahívhatóság feltételrendszerét.
Meg kell valósítani a ténylegesen szétválasztott hatalmi ágak függetlenségét a gazdasági és politikai élet szereplőitől, valamint helyre kell állítani a hatalmi ágak súlyát és tekintélyét.
Létre kell hozni a magyar érdekeket az Unión belül is védeni képes gazdasági rendszert. Az Unió szabályaival összhangban, de a lehető legnagyobb határozottsággal kell védeni a magyar piacot és annak magyar szereplőit.
Magyarország mezőgazdasági nagyhatalom volt, és adottságaiból eredően lehet újra az. Ennek érdekében mindent el kell követni a magyar termőföld (beleértve az egyedülálló vízkincset is) illetve a magyar gazdák és termelők védelme érdekében.
Termálvizeink és természeti adottságaink, értékeink alkalmassá teszik országunkat az idegenforgalomban rejlő lehetőségek kiaknázására. Ennek előmozdítására el kell kezdeni a pozitív imázsépítést bel és külföldön egyaránt.
Hazánk jövője a jólképzett szakemberek kezében van, legyenek azok szellemi, vagy fizikai területen dolgozók. Helyre kell állítani a köz és felsőoktatás tekintélyét. Vissza kell adni a szakképző intézmények becsületét.
Kultúrális örökségünk és magyarságunk védelme épp oly fontos, mint a hazánkban élő más népek sajátosságainak megőrzése. A kárpátmedence évezredeken keresztül volt a kultúrák békés együttélésének színtere. Nem engedhetjük meg, hogy ez a sokrétűség elvesszen a mindenapi politikai csatározásokban.
Országunk határai ma már nem azonosak nemzetünk határaival. Magyarországnak el kell ismernie a szomszédos államok szuverenitását, de a szomszédos államoknak be kell látniuk, hogy a közös kultúrális gyökerek, a közös nyelv, a közös sors okán a határaikon belül élő magyar lakosságot -ha azzal élni kívánnak, megilleti az autonómia és a Magyar állampolgárság.
A kérdés már csak az, ki tudja felvállalni ennek a tehernek az ódiumát. Ki az, akiben a nemzet egyként bízik meg? Költői a kérdés, mert nem tudok olyat, akire jószívvel adhatnám voksomat. Megint a legkisebb rossz közül kell választani, ami nem hogy garanciát nem nyújt, de benne van az eleve elrendeltetett bukás. Nem tudok ma olyan politikai, vagy társadalmi erőről, akik ezt az utat bejárni képesek lennének és szándékukkal megegyező volna.
Utolsó kommentek