Útelágazáshoz ért a nemzetünk. Nehéz szó, tudom, de még nehezebb a múlt terhe, amit cipelni voltunk kénytelen. A nyolc év pusztítás és rombolás terhe. A gyűlölet és félelem terhe. A Hazug miniszterelnök terhe. A megosztottság és lövészárok politika terhe. A nép 2010 áprilisában azt mondta: Elég!
Olyan időket élünk, amik bele fognak kerülni Magyarország krónikájába. Olyan időket élünk, amit az utókornak kell majd értékelnie. Soha ilyen mértékű elkeseredés nem volt jellemző a magyarságra. Soha ilyen mélyen nem volt még a nemzeti öntudat. Soha ilyen jövőtlen nem volt még országunk. A nép 2010 áprilisában azt mondta: Elég!
Néhány nap múlva megalakul az új kormány, feláll az új parlament, aminek legfontosabb feladata az, hogy új hitet adjon a megtört, és megosztottságába belefáradt magyar nemzetnek. Legfontosabb dolga az, hogy betemesse a lövészárkokat.
Az én hitem gyökere a történelmi igazságszolgáltatás. Az én jövőképem alapja nagy Magyarország, és a jövő szilárd pillére az alkotmányos királyság. A Szent Korona Tanítása, a Történelmi Alkotmányunk. Államiságunk ezer szilárd esztendeje.
Ez a kormány nem az a kormány, amely megvalósítja álmaim, de az lehet, amely megteremti annak lehetőségét, hogy igazságot követeljünk Magyarországnak a világtól, Európától és a nagyhatalmaktól.
Néhány hét múlva virrad ránk a nemzet gyásznapja, a Trianoni gyalázat 90. évfordulója. A világ egyetlen, önmagával minden határán szomszédos népének gyásznapja.
A Kárpát medence magyarsága szívében, lelkében fényt kell gyújtani. A hit magvát el kell ültetni. A kikelő életfát óvni, védeni kell, mert abban van minden kincsünk: a múltunk és jövőnk!
Hazánk olyan keresztúthoz ért, ahol a dicsőség vagy az elbukás a tét. Túlélni nemzettragédiákat csak úgy lehet, ha tudjuk, túl fogjuk élni. Ha hisszük, hogy új országot tudunk építeni. Ha bízunk saját magunkban. Adottságainkban, képességeinkben bízunk. Lehetőségeinkből erőt merítünk és elszánt akarattal kitartunk hitünk mellett. Új jövőt úgy lehet építeni, ha a múlt elkövetett hibáit felfedjük, azokból tanulunk és többé nem követjük el.
A magyar baloldali liberalizmus olyan hiba, amiből kőkemény lecke volt a tanulás az Osztrák-Magyar kiegyezéstől kezdve. Aztán a feleltetésnél. 1918-ban elbuktunk, annak következtében 1920-ban meggyalázták nemzetünket.
Beszélhetnék Európa bűnéről, amit Trianonban saját maga ellen követett el -és a leckéből nem tanulva ismételte meg 1945-ben. Annak a háborúnak a végén, amit az első Párizs környéki békék idéztek elő!
De a magyarság leckéje 1918, 1920, 1949-'89-ig, majd 2002-2010. És megtanultuk-e a leckét egy életre? És kinyitja-e értelmét a magyar nemzet, és szívét az élet felé?
Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
Szentgotthárd, 1926. november 14.
Wass Albert
Utolsó kommentek