Már meg ne sértődjék senki, de ez a borzalmasan bántunk a (...szabadon behelyettesíthető bármely kisebbség...)-val/vel, egy mélységesen tompa szemlélet. Hogy ki, mikor, mit kúrt el, arról is el lehetne polemizálni, de felhívnám mindenki figyelmét a történelem rögeinek alaposabb megismerésére.

 

Csak néhány példa, hogy legyen min elindulni:

 

Ahogy mi bántunk a kisebbségekkel, az teljesen megfelelt a kor haladóbb szellemű társadalmainak hasonló bánásmódjával. Ellenben a XIX: századi magyar kisebbségi politika magasan meghaladta a Francia és Angol (tehát legyőzőink) gyarmattartó birodalmi kisebbségi politikáját... Ugye arról sem kell külön beszélnünk, miként bánt amerika, a szabadság és lehetőségek hazája az indiánokkal, a négerekkel, a második világháborúban a japánokkal?

 

Az első világháborút lezáró "béke"szerződések legkártékonyabb következménye valóban nem a magyar Trianon, hanem az a mélységesen megalázó bánásmód, amivel térdre kényszerítették a németeket (és a magyar büntetés nem volt kisebb...). Ennek egyenes következménye a Nácizmus, Hitler hatalomra jutása és a második világháború. 

Ha már itt tartunk, a második világháborúban betöltött szerepünket alaposan megtanultuk a kommunista uralom alatt. Jól a fejünkbe verték, hogy mi voltunk az utolsó csatlósok, akik sok tekintetben még veszedelmesebbek is voltunk, mint a hitleri hatalom.

 

Közben a mindenben vétlen, a demokratikus és egyetemes emberi jogokért küzdő európai hatalmak megállapodtak az újkori történelem legelvetemültebb diktátorával és Jaltában oda dobták számára koloncnak Kelet-Európát a saját "biztonságuk" érdekében...

 

Azzal a Sztálinnal paktáltak le a nagyhatalmak, aki egymaga több embert irtott ki, mint ahányan a második világháborúban összesen elhunytak –beleértve a holokauszt áldozatait is… Mindeközben a Párizsi békében megerősítették a hazánkat ért Trianoni gyalázatot is.

 

A kultúrált európában a keleti országok kommunista utódpártjai annak ellenére szalonképesek, hogy a Szovjet megszállás alatt milyen bűnöket követtek el elődeik. Ellenben Trianonról nem szalonképes dolog beszélni. Még piromkodva sem illik szóba hozni! Miért?

 

Európában ma nem az szúr szemet a demokrácia elvben lelkes védőinek, hogy a Benesi dekrétumok a mai napig bűnös nemzetként bélyegzik meg a teljes magyarságot, hanem a magyarság magyarságához való jogának visszaadása. Európa azt szeretné, ha mi Magyarok elfelejtenénk a minket ért jogtalan megaláztatást, hogy a saját bűnét elfeledhesse. Európa demokráciájának menete az, hogy rákényszeríti a megalázottat, kisemmizettet, hogy szégyenkezve, szemlesütve bánja meg azt is, amit soha senki el nem követett.

 

Európa azt várja el tőlünk -magyaroktól, hogy saját hibáinkat vég nélkül recitáljuk, miközben Ők elfelejtenek szembenézni a múltban elkövetett bűneikkel. Mi magyarok sokszor és sok mindenben hibáztunk történelmünk során, ahogy minden más szomszédunk is hibázott a történelmben olykor. De egyetlen szomszédunknak sem kell szégyenbélyeget viselni homlokán minden tévedéséért úgy, hogy közben minden nagy tettét elvitatják. 

 

Magyarország ha kellett testével védte azt az Európát, ami nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem az utóbbi 100 évben, hogy belénk rúgjon. Ha kell védtük a tatártól, mongoltól, töröktől. Országunkat tépte már Habsburg, oszmán, tépte rác és tót, marta az oláh, verte a muszka. Országunk ezer sebből vérzik, ahogy minden magyar lelke is ezer sebből vérzik. Nekünk, akik apáink botlásaiból tanulva túléltük az elmúlt századot, kötelességünk felállni és tiszta tekintettel belenézni Európa és a szomszédaink szemébe. Kötelességünk megvédeni nagyapáink földjét az unokáinknak.

 

Ugyan így kötelességünk emlékezni dicsőséges pillanatainkra és megemlékezni történelmünk sötétebb napjaira. Trianont elfelejteni olyan, mint ha a történelmünk egy meghatározó darabját tépnénk ki emlékezetünkből. Ráadásul e darabka nélkül értelmezhetetlen a közeli múlt, a jelen és a jövő is.

 

Trianonra emlékezni fájó kötelessége minden magyarnak a Kárpát medencében és azon kívül is. Emlékezni, átérezni és felelősséget vállalni minden magyar honfitársunkkal közösen, határainkon belül és kívül. A kommunizmusban néppé gyúrták a nemzetet. Most itt az idő, hogy felálljunk a gúzsból, kiegyenesítsük gerincünket és nekilássunk újra megépíteni ezeregyszáz éves országunkat a Kárpát hazában!