Eladnád a lelkedet az ördögnek? Ezzel a címmel került a kezembe egy kiadvány. A KDFSZ (kereskedelmi dolgozók független szakszervezete) szórólapján a következőket olvashatjuk:
Gondolkodtál már azon...?
Hogy az átszervezések miatt többszáz embernek megszűnhet a munkahelye? TE IS KÖZTÜK LEHETSZ?
Hogy ha alulfizetnek vagy nem fizetik ki havi szinten a túlórádat, a gyermekeid asztaláról vehetik el a tízórait? A TE CSALÁDODAT IS ÉRINTHETI?
Hogy külföldön miért jobb a munkavállalók sora? Szerinted külföldön hisznek az összefogás erejében? TE IS INKÁBB KÜLFÖLDRE MENEKÜLSZ?
BETELT A POHARUNK!
NEKED jogodban áll hallgatni és NEKED az is jogodban áll, hogy elmondd a TE véleményedet. MEGOSZTANÁD A PROBLÉMÁIDAT?
NEKED jogodban áll követelni a TE és családod tisztességes megélhetését. JOBB LENNE BOLDOGABBAN ÉLNI?
Minden amit TE mondasz felhasználható a TE érdekedben is. TE IS EMBER VAGY?
NEKED IS BETELT?
Igen, az utóbbi hetekben gyakran eszembe jutottak hasonló kérdések. És nem, nem akarok belépni szakszervezetbe. Méghozzá azért nem, mert ez a szakszervezet is a liga szakszervezetek tagszervezete. Vagy ha így inkább ismerős, a Gaskó István vezette szakszervezeti tömörülés. Egyébként ez az Úr vezeti a VDSZSZ-t is, akik a MÁV tulajdonának értékesítéséből befolyt összeg egy részét a vasúti dolgozók között osztották volna szét. Ezért a sztrájkokat karácsonyra, húsvétra, felvételire és más jeles napokra időzítve szervezte.
Na már most. Egyrészt azért nem tudnék jó szívvel csatlakozni a KDFSZ-hez, mert ez a kis szórólap fényes, csillogó, drága dolog. A tagdíjamból pedig ne fényes, csillogó drága marketing anyagokat gyártsanak, hanem védjék az érdekeimet. Másrészt a LIGA szakszervezetekhez meg azért sem, mert Gaskó István a vezető. Tudniillik egy olyan szervezetet nem fogadhatnék el, ami az állami vagyon elherdálását csak azért nem tartja jónak, mert Ő maga nem kapott belőle...
Miféle dolog az, hogy az állami vagyonból amit minden magyar állampolgár tulajdonának kell(ett) tekinteni, csak azok részesüljenek, akik az értékesítés pillanatában ott valóban dolgoznak? Félreértés ne essék: Ha jár akkor jár, de kinek? csak azoknak, akik ott tevőlegesen munkát végeztek, vagy mindazoknak, akiknek a pénzéből finanszírozták a vagyonrész építését, beszerzéseit, fejlesztéseit és működési költségeit?
Ennyit a konkrét szakszervezetről. Az már más dolog, hogy alapvetően nem vagyok szakszervezet hívő. Nem az összefogással van bajom, hanem magával a szakszervezettel. Olyan ez, mint a pártok kérdése. Ugyan érdekek mentén szerveződik, de a tömeg nem azonos a benne lévők összességével. Minnél nagyobb a tömeg, annál inkább nem a benne lévő egyes tagokat képviseli. A tömegnek saját lélektana van. Így aztán a tömegben nem az ember (tag) egyéni érdeke érvényesül, sőt az talán meg sem jelenik végül. Persze igaz lehet az is, hogy a szakszervezetek fel tudnak lépni egyéni érdekek védelmére is az egyéni panaszok esetén. Az biztsos, hogy senkit le nem beszélnék a szakszervezeti tagságról. Viszont az is biztos, hogy a munkaadó erőfölényétől és a munkavállaló megfélemlítésének fokától együttesen függ a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége. Meg a törvényi háttértől, és számomra itt kezd érdekessé válni a helyzet.
Amig hazánkban egy "multi" törvényesen kiszipolyozhatja a dolgozókat, és amig a dolgozók a munkahelyüket és családjuk megélhetését féltik, amig ilyen magas a munkanélküliség, addig a szakszervezetek sem tehetnek túl sokat a dolgozókért. A szakszervezetek akkor tudnak jól működni, amikor a törvényi háttér tisztán, világosan és egyszerűen értelmezhető módon szabályozza a munkaerőpiac kérdéseit. Illetve akor, ha a munkaadókkal szemben a munkavállaló érdekeit is képviseli.
Nem akarok belemászni a bankadó kérdésébe, de amig a bérből és fizetésből élők jövedelmei alig emelkednek évente, addig a kiadások jóval nagyobb ütemben -és nem tudnak nemet mondani az esetleges megszorító adóemelésekre. Ellentétben a bankokkal, akik a rájuk kirótt adó miatt kiáltanak ördögöt és ellenük indított inkvizíciót emlegetnek. Jól működő környezet alatt persze nem az érthetetlen, sokszor egymásnak is ellentmondó, kusza jogi útvesztőt képzelem. Jól az működik, ami épp annyira van szabályozva amennyire kell.
Már megint a régi/új alkotmány kérdésköréhez térek vissza. Jelenlegi alkotmányunk nem egységes, mert egy megörökölt alaptörvényt toldozgattunk, egészítgettünk ki, igazgattuk a mindennapokhoz. A legitimitás kérdésére ebben a gondolatfolyamban nem akarok időt vesztegetni. maradjunk annyiban, hogy a szememben a jelenlegi ideioglenes érvényű alaptörvény nem legitim és nem magyar. Ideje, hogy a hagyományokra épülő. a magyar nemzettel 1000 évig együtt fejlődő jogtörténet az alkotmányban újra érvényre juthasson. Ideje, hogy végre a magyar alkotmány az 1100 éves Magyar Államot, a magyar embereket és a magyar kultúrát, jogrendet, erkölcsöt és a hagyományos magyar értékeket képviselje.
És persze ideje volna annak is, hogy a hagyományos értékeinkre és adottságainkra épülő gazdaságot hozzunk létre, amely a nemzetközi kapcsolatrendszerben is megállja a helyét, de itthon is képes megélhetést, jólétet és a gyarapodás lehetőségét nyújtani a munkavállalóknak, vállalkozóknak, kis és nagyvállalatoknak. Ahol a "multi" úgy részesül a piacból, ahogy az ország terheihez hozzájárul. Ahol a termőföld, a természeti kincsek, a rejtett értékek nem elidegeníthető részét képezik az állam tulajdonának. Ahol az állam vagyona, minden magyar állampolgár vagyona egyben, és ahol ennek értelmében a közvagyont hűtlenül, hozzá nem értő, kontár módon, vagy rosszindulatúan kezelőket saját vagyonuk terhére büntetheti a nemzet.
Olyan világnak jött el az ideje, amikor a valóságos értékekre kell támaszkodni és nem propaganda jelszavakra építeni acélipart. Meg kell teremteni a magántulajdon biztonságát a bankokkal, spekulánsokkal szemben. A piac önszabályozása bebizonyosodottan téveszme. Kikerülhetetlen szükséglet a piac szükségszerű, de annál nem túlzóbb szabályozása.
Mindennek persze alapja volna az oktatás, ezen belül is az erkölcs és etika alapelveinek megismertetése a felnövekvő nemzedékekkel. Máskülömben miként volna rajtuk ez számonkérhető?
Visszatérve a kezdő gondolatra. A szakszervezetek (inkább nevezném őket érdekvédelmi csoportoknak) jó segítséget tudnak nyújtani vitás kérdésekben. Már ha a törvényi háttér egyébként nem rabszolgatartásról szól, hanem a tisztességes munkával elért biztonságos jólétről. A rendszerváltás idején egy gyári munkás béréhez képest a gyárigazgató fizetése legfeljebb ötszörös volt. Ma egy gyári munkás az összeszerelő csarnokban, futószalag mellett keres havi hetvenezret napi 12 órás munkával. A menedzsment pedig másfél milliót. Osztok, szorzok, ez 21 és félszer annyi...
A rendszerváltáskor egy kiló kenyér nagyjából 20 forint volt. Ma lassan 300 forint. Ugyanakkor abban az időben a strandbelépő is 20 forint volt cinkotán, 50 a palatinus, 150 a Gellért fürdő. Ma meg 1800 Forint alatt nem nagyon lehet strandolni, az aqua és csúszdaparkos élményfürdők 4-5000 Forintba kerülnek egy napra ( /fő). A rendszerváltás évében egy budapesti buszjegy ára 6, azaz hat forint volt. Ma a vonaljegy ára 320 forint... a szorzó 53! Persze jön (jöhet) az emberarcú szocializmus ára dogma. Nem erről van szó.
Arról van szó, hogy a környezetünkben található nyugatinak mondott államok a szocializmus nélküli is ilyen árakat produkálnak, csak a fizetéseink nincsenek velük összhangban... Mégis nálunk a legprofitábilisabbak a nemzetközi bankok leányvállalatai. Nálunk termelik ki a legtöbb pénzt a multinacionális vállalatok fióküzletei. Nálunk lehet éhbérért rabszolga munkával dolgoztatni a munkavállalót. Nálunk tűnik el a "multik" lábnyomában a kiskereskedelem, a kistermelő és a vásárlóerő is. Köszönjük EU!
Így hát aztán ideje visszatérni végre a valósághoz, a valóságos értékekhez. A magyar nemzet érdekeihez ahelyett, hogy vakon és önmarcangolóan szolga módon kiszolgálunk bárkit, aki sáros csizmáját épp rajtunk akarja kipolírozni.
Utolsó kommentek