Ha egy munkás két nap alatt négy egységet termel; akkor hány munkás mennyi idő alatt mekkora profitot hoz?
Profit: nyereség; haszon
A profit vagy nyereség (negatív profit esetén veszteség) valamely gazdasági tevékenység során felmerült, számszerűen kifejezett bevételek (R – Revenue) és ráfordítások (C – Cost) különbsége. A közgazdaságtanban használatos jelölésekkel: π = R − C
Különbséget tehetünk normál (vagy számviteli) és gazdasági profit között. A gazdasági profit meghatározásakor a ráfordítások közé a végzett tevékenység alternatív költségét (opportunity cost) is beleszámítjuk. Mindezekből következik, hogy a gazdasági profit általában kisebb a normál profitnál.
A mikroökonómia vállalati döntésekkel foglalkozó részének egyik legfontosabb feltételezése, hogy a vállalatok célja a minél magasabb profit elérése, minél alacsonyabb befektetéssel (a kettő aránya százalékban kifejezve a profit-hatékonyság, vagy marxi terminológiával profitráta).
Érték előállításából származó tiszta haszon, ami a munkával létrehozott magasabb értéknek az önköltség levonása után fennmaradt része. Önköltségbe tartoznak például az adók, a felhasznált anyagok, szolgáltatások értéke. Az így befektetett és többletet teremtő munka értéke. Más néven profit.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki rájött: Profitot maximalizálni úgy lehet, ha megismertetjük az emberiséggel a dömping fogalmát. A kézi munkát felváltotta a gépi munka, és a befektető látta, hogy amit tett, az profitot termel. A manufaktúrákat felváltotta a gyár, és a befektető megint csak látta, hogy amit tett, az profitot termel. A kis gyárakat felváltották a nagyüzemek, és a befeketető megint csak azt látta, hogy amit tett, az extra profitot termelt; így ment ez egészen addig, mig a sarki boltok és kis szatócsüzletek el bírták adni a megtermelt javakat.
Aztán a befektető azt látta, hogy már hiába termel többet, nem képes a hagyományos értékesítési útvonalakon növelni forgalmát. Kitalálta hát a piac helyett az áruházat, majd a szuper~, hiper~ és gigamarketeket. Az üzletházakból (mint a nadrághúzó Guttman, vagy az Uttörő, vagy a Corvin vagy a többiből...) kialakultak a plázák. Az árudömpinget követte a kereskedelmi dömping. A stratégiagyártók (marketing) meg szépen követték a folyamatot és a hadviselésből meg politikából átnyergeltek az értékesítésre.
A dolgok valamikor ott romlottak el, amikor megindult a tömegtermelés. A dömping (itt étrsd: tömegtermelés és tömeges értékesítés) bármely oldalán résztvevők kiszolgáltatják magukat a befektetői érdekcsoportoknak, akik pusztán nyereségre törekszenek. Kiszolgáltatottak a beszállítók, a kereskedelmi dolgozók és a vásárlók is. Minden érintett kiszolgáltatottnak érzi magát. A befektető is, hiszen profitja csak akkor biztosított, ha a többiek nem jönnek rá az átverésre. Érdemes azon elgondolkodni, hogy valóságos-e a piaci versenyhelyzet?
Nem az! Jusson eszünkbe, hogy a magyar gazdákat szlovák tejjel nyomják le, (Szlovákiában fordítva), áron alul forgalmazzák a kenyeret (ha azt kenyérnek lehet nevezni), a polcokon külföldi előállítók termékeit kínálják. És hiába adnak 22.000 embernek munkát, ha a ebből 20.000-nek a kínált fizetés megalázóan alacsony, épp csak éhen nem hal belőle a család, már ha mindent rendesen kifizetnek:
Felszámolást kezdeményeztek a Tesco ellen saját sofőrjei
2011. február 2. 16:35
Felszámolási eljárást kezdeményezett a Tesco-Globál Áruházak Zrt. ellen a cég 13 gépkocsivezetője, valamint a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ). A KDFSZ közleményben tudatta szerdán az MTI-vel, hogy az eljárást azért kezdeményezte a gyáli logisztikai központjának 13 dolgozója, mert a társaság három évre visszamenőlegesen tartozik nekik a rendelkezésre állási díjak kifizetésével. Ezen felül követelik a társaságtól a rendelkezésre állás ideje alatt elrendelt munkavégzésért járó rendkívüli munkavégzésért járó díjukat is. A közlemény szerint a frissáru-kiszállítást végző mintegy 220 gépkocsivezetőjének több száz millió forinttal tartozik a cég.
Közülük egyelőre 18-an szólították fel a vállalatot az elmaradt pótlékok kifizetésére, és 13-an kezdeményeztek a társaság által elismert rendelkezésre állási díj miatt felszámolási eljárást.
Több munkavállaló sérelmezi, hogy 7 hónap alatt több mint 500 órát túlórázott, mégsem fizetnek neki. Egyikük szintén felszámolási eljárást kezdeményezett a céggel szemben,amely két ügyvédi felszólításra sem reagált, noha a követelést nem vitatta - teszi hozzá a közlemény.
A szakszervezet információi szerint a bíróság január 21-én küldte ki a kereskedelmi cégnek a felszámolás megindításáról az értesítést.
A Tescónak az értesítés kézhezvétele után 8 napon belül kell reagálnia. Amennyiben nem fizet, úgy a bíróság megállapítja a fizetésképtelenségét és megkezdődik a mintegy 128 milliárd forint jegyzett tőkéjű cég felszámolása - mutatott rá a KDFSZ közleményében.
Az MTI kérésére a Tesco minden alapot nélkülözőnek minősítette a kezdeményezést.
(MTI)
A felszámolási kezdeményezést a Tesco alaptalannak tartja és hozzáteszi: Azt se felejtsd el, hogy 22.000 embert foglalkoztatok! Értsük meg mit mond: Bármit megtehetek, mint Magyarország egyik legnagyobb munkaadója. A tőke diktál!
A tőke diktál? A válságadó ellen tiltakozó levelet aláíró cégek ellen bojkottot hirdet néhány civil szerveződés.
Bojkottot szerveznének a válságadót bepanaszoló multik ellen
2011. január 15., szombat, 22:19
Az úgynevezett válságadók mellett áll ki egy ismert embereket is sorai közt tudó csoport, amely nyílt levélben szólít fel az adókat Brüsszelben bepanaszoló nagy cégek bojkottjára. Az aláírók szerint a cégek ki akarják vonni magukat az adófizetés alól, ami ellentétes a magyar érdekekkel.
A magyarországi különadót az Európai Uniónál bepanaszoló multinacionális cégek bojkottjára szólít fel egy nyílt levél, amelyet polgarinfo.hu honlapon tettek közzé. A 34 aláíró közt több ismert ember van, például Pozsgay Imre egykori államminiszter, Bogár László közgazdász, Zétényi Zsolt jogász vagy Pokol Béla jogász-politológus.
A nyílt levél szerint az aláírók támogatják az Orbán-kormány törekvését, "hogy az extraprofit haszonra szert tett magyar és külhoni nagyvállalkozások fizessenek különadót". Tűrhetetlennek nevezik, hogy "a multinacionális cégek egy része mindent megtesz azért, hogy kivonja magát a közteherviselés alól", illetve elítélik azt a 13 céget, mely az Európai Unióhoz fordult, mert diszkriminatívnak tartja a különadót.
"Ezúton országos bojkott-felhívással fordulunk a tudatos magyar vásárlókhoz" - írják a nyílt levélben, amelyben megnevezik a cégeket is, amelynek bojkottjára szólítanak fel "a magyar érdekekkel ellenkező magatartásuk miatt": Baumax, Spar, Rewe Csoport, Deutsche Telekom, Allianz Csoport, Aegon Group, Axa Biztosító, Ing Bank, OMV, E-on, RWE, EnBW Energie, Cez Csoport.
A Reuters hírügynökség december közepén közölte, hogy egy tizenöt cégből álló csoport, köztük több nagy német és osztrák energetikai vállalat közös levélben fordult az Európai Bizottsághoz. A levélben a cégvezetők azt írják, hogy a magyar válságadók rosszat tesznek a befektetéseknek, és aránytalan mértékben sújtanak egyes ágazatokat. Európai Bizottság január végéig megvizsgálja a panaszt.
Orbán Viktor kormányfő október közepén jelentette be, hogy a következő három évben évi 61 milliárd forintot kívánnak beszedni a távközlési és telekommunikációs cégektől, évi 70 milliárdot az energiacégektől és évente 30 milliárdot a kereskedelmi láncoktól. Már nyáron megszavazta a parlament a pénzügyi szolgáltatókat terhelő bankadót, amelyből 2011-ben és 2012-ben is 200 milliárd forintra számít a költségvetés.
[origo]
Egy ilyen bojkott a valóságban kivitelezhető? Tulajdonképpen igen, hiszen a hazai beszállítókat és előállítókat jóformán alig érintené. Természetesen a munkavállalókat nem lehet figyelmen kívül hagyni, de egy átgondolt és jól megfogalmazott, következetesen végrehajtott bojkott rákényszerítheti a kerskedelmi láncokat a tisztességes kereskedői magatartásra. Nem beszélve a közteherviselésről és munkaadói környezetről.
[Jusson eszünkbe, az 1848 utáni passzív ellenállás, mely természetesen elsősorban politikai megnyilvánulás, de ezzel együtt fogyasztói magatartás is, mellyel szembesülve az Osztrák birodalom kiegyezni kényszerült Magyarországgal.
"Megvetni az önkényuralmat, nem tudni szolgáiról semmit, mintha itt sem élnének, ez volt a közjelszó. Ne érezze magát az osztrák otthon sehol, soha, semmiben. Legyen s maradjon idegen e földön, ne szeresse senki. A társaságok ne fogadják be. A családok és házak küszöbei legyenek elzárva előttük. A nők ne bocsássák közelükbe, a férfiak ne barátkozzanak, ne mulassanak velök. Legyenek olyanok, mint a pestises, akit mindenki kerül, akitől mindenki fél."
A mai napig tartja magát a szokás, hogy magyar ember sörrel nem koccint. Ennek eredete, hogy a többnyire osztrák, vagy a birodalom egyéb pontjain előállított sör helyett a magyarok hazai bort kezdtek fogyasztani.]
Hazánk kifejezetten jó megtérülést hozó befektetői zóna, hiszen nyugateurópához képest jelentős a profit többlet, amit ráadásul jelentősen kisebb közterhek sújtanak, mint a hazai KKV szektort. Így aztán el kell gondolkozni azon is, hogy tényleg aránytalanul nagy-e a "nagyokra" kivetett extra adó? Persze, hogy tiltakoznak a profitszivattyűkat működtetők, ha a csapokat elzárják. Zsarolnak, fenyegetnek és végül kiegyezni kényszerülnek, ha törhetetlen ellenállásba ütköznek. Nem tartom valószínűnek, hogy fogná magát a 13 cég és itthagynák az országot, mert a reáluis profit még mindig jobb, mint a nulla.
Utolsó kommentek