Élj érdekes korban –vezette fel a Miniszterelnök beszédét Balog Zoltán a Millenárisban rendezett évértékelőn. Hosszú lesz, itt-ott meredek, úgyhogy csatolják be az öveiket –kezdte 11. évértékelését Orbán Viktor. -Ma megnéztem újra, felvételről.
Valószínűleg nem az évértékelésből tudtuk meg, hogy még nem érkezett el a Kánaán. De ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk a körülöttünk lévő gazdasági helyzetet. Ne tegyünk úgy, mintha függetleníteni tudnánk magunkat a nemzetközi gazdasági környezettől, a gazdasági nyomásgyakorlók befolyásától. Nem erre készültünk egy éve. Senki nem erre készült Európában. 2011-ben az Unió 13 tagállamának kormány bukott meg. A szomszédok közül Szlovákia, Szlovénia és Horvátország után Romániában kényszerül távozni a kormány. Az Euro övezet gazdasági és politikai kilátásai naponta lefelé módosulnak. Álmok, tervek és a jövőbe vetett hit ingott meg a teljes térségben. Nem Magyarországot hozta nehéz helyzetbe az elmúlt év, de egész Európa küszködik.
Magyarország elsöprő erejű lakossági támogatás mellett úgy határozott, hogy szakít a múlt beidegződéseivel. A hazai, és az európai megoldások egy részével is. A fájdalmas intézkedések súlya alatt leghangosabban a korábbi rendszerek haszonélvezői kiáltanak ördögöt. Azok, akik az országot a gazdasági, társadalmi és morális csőd szélére kormányozták.
„A népből, a néppel, a népért” –Abraham Lincoln gondolatával kezdődött a beszéd. A Miniszterelnök megköszönte a Békemenet résztvevőinek jelzését. Mint mondta, a politikus is csak ember. Ember, akinek jólesik, ha néha visszajelzést, pozitív megerősítést kap, hogy az emberek értik és érzik, értük dolgoznak. Még akkor is, ha annak, aki lónak áll, az a feladata, hogy húzzon.
[Azt csak halkan említem meg, hogy szeretnék olyan munkahelyen lenni ló, ahol a munkaadóim beleegyezése nélkül, minden évben, saját magam határozhatom meg, hogy mennyit óhajtok keresni. Annak a lónak a kantárja kinek a kezében van? –szerk]
Magyarország erőssé, függetlenné, biztonságossá és szabaddá akar válni –ez nem álom, hanem jogos vágy. Ezt az óhajtást a középosztály megerősítésével kívánja elérni a kormány. Azt kívánja támogatni, aki az érdemei szerint tud és akar előre haladni, aki a dolgos, munkával töltött élet után méltó időskort érdemel és kap. Az önálló és erős Magyarország legfőbb pillérévé az önálló és erős középosztály válhat. A leszakadók számára pedig elérhetővé kell tenni, hogy a középosztályba felemelkedhessenek.
[Azt szintén csak halkan jegyzem meg, hogy a középszerű képességek még soha semmit nem mozdítottak előre. A középszer a demokrácia vívmánya, ahová az alacsonyabbakat ugyan fel lehet emelni, de az abból kimagaslókat vagy térdre kényszeríti, vagy egyszerűen lefejezi a rendszer. Talán ezért sem képes Magyarország megtartani legkiműveltebb főit, ezért szivárog el az itt megszerzett tudás. Lévén, hogy nem vagyok demokrata, nem kell elismernem a középszer nagyszerűségét. Én abban hiszek, hogy az országot a kiválóságoknak kell vezetnie. –szerk]
A tisztességes élet alapja a tisztességes munka. Mindent meg kell tenni azért, hogy megszűnjön az adósrabszolgaság. Orbán Viktor –elsősorban a bankoknak üzenve megjegyezte, Magyarországon nem lesznek eltörölve az adósságok, …
[Tehát kerül, amibe kerül, de nem kérünk átütemezést, főleg nem kérjük adósságaink egy részének elengedését. –szerk]
… a kormány megtesz mindent azért, hogy reális lehetőséget teremtsen kiszabadulni az adósságteher alól.
[A hitelcsapda egyik eszköze a forrásszegény gazdasági környezet megteremtése, ahol a bankok nem, vagy csak igen szigorú feltételekkel nyújtanak hiteleket. A Csapok elzárása a középkor óta működő, a politikára legerősebb hatást kifejtő eszköz. –szerk]
Orbán Viktor kitért arra is, hogy fontos az államadósság csökkentése és nem megengedhető, hogy bármely kormány, a saját felelőtlen politikájának következtében az állam vagyonát elherdálva növelje az adósság mértékét.
[A görögök az IMF kölcsön esedékes részének lehívásához többek közt egyik feltételül a felgyorsított privatizációt kapták. A „privatizáció” a latin privo (foszt) igéből ered. Az államvagyon értéken aluli eladása nem más, mint az ország intézményesített kifosztása. Ez történt hazánkkal is az úgynevezett rendszerváltás után.]
A Széll Kálmán terv 83%-os megvalósulása után arról beszélt a kormányfő, hogy az aránytalan adórendszer felszámolása az egyik vívmánya az új alaptörvénynek. A magasabb adók, amint mondta, nem jelentik a többet keresők több adóját. A legmagasabb jövedelemmel rendelkezőket egész nemzetközi iparágak segítik az adózás elkerülésében. Az új rendszer majd 2013. január elseje után lesz képes kifejteni teljes hatását, amitől a középosztály zsebében is több marad majd.
[Éppenséggel az alacsony jövedelműeknél okoz kiesést az egykulcsos, 16 százalékos adó, és az adójóváírás eltörlése. A Széll Kálmán tervről is szerettem volna bővebben hallani az értékelőben, de azt nagyjából egyetlen félmondattal tudta le a Miniszterelnök. A közszférában dolgozók fizetési egyenlege sajnos nem azt a rendkívül szimpatikus kommunikációs javulást mutatja, amire ígéretet kaptak. Az államigazgatásban dolgozók életpálya modellje jól hangzik, de a gyakorlatban egy diplomás beosztott köztisztviselő életszínvonala a tíz évvel ezelőtti, akkor kezdőként adódó életszínvonalat sem éri el ma. –szerk]
A kormány érdekegyesítő törekvésére nagy hangsúlyt fektetett beszédében a kormányfő. A középosztály és a leszakadók, a középosztály és a nyugdíjasok, a középosztály és a gazdasági, politikai elit vezetőinek érdekeit is összeegyeztethetőnek látja.
A leszakadók esetében a munkaerőpiacra visszavezetésről beszélt: Meg kell fékezni a leszakadást, és el kell érni, hogy megérje munkából élni a segélyek helyett. A Start munkaprogram keretében vissza kell segíteni a tartósan munka nélkül élőket a gazdaság vérkeringésébe. Akár azzal, hogy szombatonként iskolába járnak. A 46 ezer forintos start munkabér ugyan valóban alacsony, de még mindig több, mint a 28 ezer forintos jövedelempótló támogatás. A munkából tartósan kieső, alacsony képzettségű, vagy képzetlen emberek szombati képzése egyben erkölcsi tett is.
[Erkölcsi tett, amennyiben az oktatással megszerezhető ismeretek valóban visszavezetik a tartós munkanélkülit a munka világába, ugyanakkor ezek az (át)képzések érnek-e majd annyit a munkaerőpiacon, hogy azzal valóban el lehessen helyezkedni akár 10 éves kihagyást követően is? Nagyszerű volna, ha teljesülne, de nem vagyok e tekintetben derűlátó]
Az oktatásról szólva hallhattuk, hogy a szakképzési rendszer teljes átalakítása fontos feladata a felelős kormányzatnak. A kormányfő szükségesnek tartja, hogy az elméleti típusú szakmai oktatás hangsúlya terelődjön át a gyakorlat felé. Az alapoktatás 16 éves korig kötelező, de mint mondta, aki meggondolta magát, bármikor befejezheti az iskolát. Szót ejtett a diplomák piacképességéről, illetve az elvándorló értelmiséget tartóztatni igyekvő törekvésekről: Aki az adófizetők pénzén képezte magát, az vállalja, hogy cserébe itthon dolgozik néhány évet.
[Meséinkből tudjuk, hogy a mester mellett inaskodó segéd előbb bejárta Európát, szakmája mesterfogásait külföldön tökéletesítette, majd itthon vált maga is szakmája mesterévé. Teljesen jogos igény az adófizetők részéről, hogy az adóforintjaikat elköltő értelmiség ne külföldön, a külföldnek kamatoztassa tudását. Ugyanakkor a mesék bölcsessége arra figyelmeztet, hogy a mesterré válás bizony feltételez némi ismeretszerzést a nagyvilágból. Az országnak nem az volna az érdeke, hogy a diplomásokat röghöz kösse ´bagóért. Az volna a közös érdekünk, hogy a külföldet megjártaknak érdemes legyen hazahozni a megszerzett tudást. –szerk]
Megjegyezte az is, hogy Magyarországon mindenki tanulhat, aki akar, és aki felelős döntést hozni képes, hiszen az állam kedvezményes, garantáltan 2%-os kamatozású oktatási hitellel segíti tanulni vágyót.
[Egy negyvenes, középfokú végzettséggel, felsőfokú szakmai vizsgával, nem piacképes szakmával rendelkező ember már kifutott az oktatási hitel nyújtotta lehetőségből, mert még el sem kezdte tanulmányait, nem szerezte meg piacképes végzettségét, de már törlesztenie kell a hitelt. –szerk]
Az oktatást értékelő gondolatok zárásaként hallhattunk a felsőoktatási intézmények új támogatási rendszeréről is egy mondatot. Az állam nem a falakat támogatja, hanem a benne tanulókat.
Ezután a gazdasági helyzetről, a kiszámítható befektetői környezetről hallhattunk: Nem a külföldi, tőkeerejükkel a magyar kis és közepes vállalkozásokat kiszorító vállalatokat kell támogatni, de szükségünk van a munkahelyteremtőkre és azokra, akik profitjukat helyben befektetik és nyereségük után adóznak. A kormány úgy látja, hogy szükséges volna a társasági adót 19-ről 10 százalékra csökkenteni.
Majd a családokat érintő adó változásokról beszélt. A 2011. év nettó átlagkereset növekedést hozott a családoknak. 1 gyermek után 8,1% a többlet, 2 gyermek után 16%, a 3 gyermeket nevelő családoknál pedig 23,3%-kal marad több idén, mint eddig. Azt is megjegyezte, hogy bölcsődék és óvodák fognak épülni. Arra sajnos nem tért ki, hogy ez miből valósulhat meg, pedig gondolom ez sokakat érdekelt volna.
A nyugdíjasokról szólva azt hallottuk, hogy ők is aktív segítői a fiataloknak. Sok nyugdíjas dolgozik, és anyagilag is támogatja a családját. Szólt arról is, hogy nem zsugorodhatnak a nyugdíjak, mert a rezsik nem nőhetnek nagyobb mértékben, mint a nyugellátás.
[Nekem az él a képzeletemben, hogy idős szüleim mindent megtettek értem, most pedig rajtam volna a sor, hogy támogassam őket… Meglehetősen cinikus gondolat, hogy a nyugdíjak a családi kassza kiegészítő támaszai. Hogy az unokák felnevelésének elengedhetetlen szükségszerűsége a nagyszülők anyagi forrásainak bevonása is. Viszlát, tisztes őszes halánték, üdv családi vésztartalék –de ez nem ennek a kormánynak a hibája, hanem az egész rendszernek a következménye. –szerk]
A beszéd utolsó nagyobb gondolati egysége az állam felelősségéről, és a magyar lélek rejtelmeiről szólt. Deficitről, alaptörvényben rögzített államadósságról, a környezet és élővilág, valamint a polgári szabadság védelme kapcsán az új alaptörvényről beszélt.
Megszűnt a következmények nélküli ország! Az állami vagyont nem lehet büntetlenül herdálni, ma már nincs nagyobb gazdasági bűncselekmény, melyet ne vizsgálna a bíróság. Szóba került az uzsorások elleni harc, és hogy egy bűncselekmény megítélésekor nem mentesít sem a származás, sem az anyagi helyzet. A törvények csak akkor működnek jól, akkor nyújtanak biztonságot a z együttélésben, ha mindenkire egyformán vonatkoznak, és nincsenek kiskapuk.
[Egységesen vonatkozó törvények esetében talán uzsorának minősülne, ha egy kétmillió forintos hitelre a hitelnyújtó bank nem követelhetne négymillió forintot vissza. Úgy tűnik, ha én adok a szomszédomnak kölcsön a duplájáért az uzsora, ha a bankból veszem fel hitel formájában duplájáért, az meg nem uzsora –szerk]
Orbán Viktor, a beszédje végéhez közeledve megemlítette, hogy rendezték, bár még nem minden területen [gondolom a jegybankelnök fizetésére gondolt –szerk ] vezető hivatalnokok és köztisztviselők javadalmazását és a végkielégítéseket, valamint megemlítette hogy a parlament átalakulása következtében a társadalomnak fele annyi politikust kell eltartania, mint eddig.
Kitért arra is, hogy a Fidesztől balra a teljes önfeladás és végletes szolgalelkűség [a „merjünk minél kisebbek lenni” elv –szerk] érvényesül, jobbra pedig a megátalkodott kompromisszumképtelenség lakik. Az egyik tönkretette az országot, a másik egyszerűen komolytalan. Kizárólag a Fidesz akar és képes küzdeni, és képes megegyezni is egy erős és sikeres Magyarországért.
Az a Fidesz, amely a gazdasági és politikai elit helyett egy olyan középosztályban látja a jó vezetés képességét, amely képes érdekegyesítésre lépni a visszakapaszkodókkal és nyugdíjasokkal is. Szükségünk van kiemelkedő gazdasági képességekkel rendelkezőkre, ahogy a politikai elit kapcsolataira, de a népnek kell meghatározni az ország haladási irányát, az emberek felhatalmazásával, emberekkel együtt, az emberek érdekében. Nem lesz könnyű, nem lesz zökkenőmentes, a célba jutásunk, mert az csak Magyarországnak fontos, és ha nem is dicsér meg a külföld, attól még nem kell lemondani a függetlenség akarásáról.
[A függetlenség akarása számomra egyértelműen a történelmi múlthoz való visszatérés. Kassai Lajos, a lovas íjász fogalmazott így: Ne azt tedd, amit az őseid tettek, hanem azt, amit ők ma tennének. Számtalanszor szakadt meg jogfolytonos történelmünk, de őseink az újjáépítést mindig azzal kezdték, hogy helyreállították a jogfolytonosságot. Magyarország Történeti Alkotmánya, és a Szent Korona ma is élő, korszerű és alkalmazható irányelveket adnak, hogy a múlt szilárd talajára biztos jövőt legyünk képesek építeni. Ha Magyarország valóban függetlenné kíván válni, akkor a külső és belső ellenkezéssel szemben is helyre kell állítania jogfolytonosságát.–szerk]
A jól végzett munka gyümölcse a még több munka, osztotta meg hallgatóságával tapasztalatát a kormányfő, majd megemlítette a mellettünk kiálló Litván és Lengyel képviselőket, melyet nagy taps fogadott a teremben. Beszélt a magyar néplélek tettvágyáról, amely három év alatt a semmiből építette újjá a tönkrebombázott országot a második világháború után. Beszélt arról is, hogy érezzük az igazságtalanságot, hogy jobbat érdemelnék, mint amit kapunk, hogy rosszabbul élünk, mint amit munkánk alapján érdemelnénk. lelki rokonságot állított fel az ázsiai gazdaságot működtető akaraterő és a magyarság belső adottságai között, majd megerősítette, hogy a magyar nép erős igazságérzettel rendelkezik.
Az EU felé is bökött egyet: Európa okoskodó és aggodalmas, de mi a váratlan nehézségek ellenére, bár nem ajándékba kapjuk a sikert, de végül kiérdemeljük a győzelmet. A záró gondolat így hangzott: Ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem ahol a korong lesz! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
Eddig a beszéd. A kínai átok, amit Balog Zoltán idézni akart felkonferáló beszédében, valójában így szól: teljesüljön minden vágyad. Nekem csak egy vágyam van: Látni a hazám felemelkedését. Abban Balog képviselő Úrnak igaza van, hogy ez egy érdekes kor, egy nehéz paradigmaváltás kora.
Az eddig működő rendszer egyre kevésbé képes megtartani az értékeket, az új értékeket teremtő rendszer pedig még túl képlékeny, hogy akár csak kitapogatni is lehetne. érdekes és nehéz kor ez, ahol érdekek csapnak össze a fejünk felett. Amíg tehetetlen statisztaként csak figyeljük az eseményeket, addig nincs beleszólásunk saját történéseinkbe.
Utolsó kommentek