Még fel sem állt a Magyar kormány a parlamenti választások után, máris megválaszthattuk az Uniós plénumot. Ahogy arra a választásra nem, úgy erre sem mentem el. Láttam a plakátokat, hogy x, y meg z elmennek és megválasztják a képviselőiket.
A képviselők pedig vagy pont leszarnak minket, mert amúgy fingjuk sincs arról az arc és hang nélküli tömegről akik bejuttatták őket az európai parlamentbe, vagy csak simán pont leszarnak minket és döntenek a sorsunkról, a fejünk felett. Mellesleg a bérből és fizetésből élő átlag magyar kereső átlagos éves jövedelmének többszörösét kapják a tegnap megválasztott képviselők havonta(!).
Például az a Bokros Lajos, akit saját delegáló pártja (már ez önmagában is felvet kérdéseket) az MDF több alkalommal is sikertelenül szólította fel, hogy adja vissza mandátumát...
Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség... Mi csak szavazunk x évente és ezzel a felelősséget hivatalosan is rátestáltuk arra a pár tucat emberre, akiről azt gondoljuk, hogy hatalommal bírnak majd. A valóságban persze az uralom és hatalom már régen elvált egymástól. Akik egy kirakatban ülnek, vajon tényleges birtoklói, vagy csak végrehajtói a hatalomnak? Ki uralja a hatalmat? bankárdinasztiák szövevényes összefonódásai mögé rejtőző névtelenek titkos társaságai? Vagy olyan elképesztő föderációk, amiket a halandó nép fia/lánya csak sci-fi fantazmagóriának gondolna?
Azt tudjuk, kik hozzák meg a törvényeket, de azt tudhatjuk-e, hogy a törvények létrejöttét milyen érdekek vezérlik? Hogy kinek a javát szolgálják? Apropó javak... A Hazánkat a mindenkori elnyomók alól felszabadítók minden időben csak a javunkat akarták -és valljuk be, többnyire sikeresen el is vették tőlünk...
A választópolgár rendszeres időközönként elmegy és gyakorolja választójogát, vagy teljesíti állampolgári kötelességét (ez utóbbira is van példa az Unióban), de senki ne gondolja, hogy ezzel a valódi felelősséget valóban áttestálta azokra, akik egy jól fizetett kirakat állással bekerültek egy olyan színházba, ahol az életünk darabját látszanak rendezni. A felelősség a miénk, és amikor mutatóujjunkat vádlón rájuk szegezzük, hogy ti tettétek ezt vagy azt, igazából észre kellene vennünk, hogy másik három ujjunk sajnos magunk felé fordul vádlón. Mi engedjük, hogy megtehessék, bármit is tesznek.
Utolsó kommentek