Én nem találtam még olyan demokráciát, amit jó szívvel el tudnék fogadni, kezdve a görögtől az "amerikai" típusúig. Amerika (egyesült államok) a lehetőségek hazája, a modern "Ígéret Földje". Amerika (egyesült államok) a modern demokrácia legerősebb bástyája, az emberi jogok megszállott harcosa igen, ha szükségesnek látja, fegyveres harccal védelmezője, a világ csendőre... Amerika (egyesült államok) ennél fogva felhatalmazva érzi magát, hogy bárhol, bárkinek a farkára lépjen, ha az nem "politikailag korrekt"-ül viselkedik.
Amerika (egyesült államok) saját maga is tiszteletben tartja általában az emberi, de ide értve a fogvatartottakat jogait is. Utóbbiak gondviselése érdekében még pszichológusokat is foglalkoztat, akik a helyes bánásmód kialakításában segítik a fogvatartókat. Amerikában a fogvatartottakkal szembeni helyes bánásmód többek közt a következő technikákat tartalmazza:
Vízbefojtás (Waterboarding): A foglyot egy deszkára kötötték, arcára rongyot helyeztek, amelyet vízzel locsoltak. A locsolást 40 másodpercenként megszakították, hogy a fogoly levegőhöz jusson. A vallomások fulladásközeli állapotról számoltak be. A szeptember 11-i merényletek egyik kitervelője, Kalid Sejket 183-szor vetették alá ennek a vallatásnak.
Koporsóba zárás: A foglyot olyan szűk dobozba zárták, hogy mozdulni se tudjon. A beszámolók szerint a rabok elvesztették időérzéküket, nem tudták, mennyi ideig voltak a dobozba zárva. Feltételezhető, hogy többször el is ájultak.
Kihűtés: A rabot hideg vízbe merítik a vallatás ideje alatt. Egyes esetekben a fogva tartottat meztelenre vetkőztették, fóliába csavarták, úgy merítették vízbe, hogy a hideg víz sokáig hűtse a testét. Gul Rahman 2002-ben a cellájában meghalt, amikor a hidegvizes fürdetés után félmeztelenül cellája padlójához láncolták éjszakára, miközben a hőmérséklet két fok körüli volt.
Kikötözés: A leggyakoribb módszer szerint a rabot fejjel lefelé lógatták fel, és néha napokig is így tartották őket. Volt, hogy a raboknak ebben a pozícióban kellett üríteniük. A vizeletet és fekáliát hosszú ideig nem tisztították le róluk. Egyes esetekben a rabot állva, a mennyezethez láncolt kézzel kötötték ki. A kikötözést egyeseken akár hónapokon át is alkalmazták.
Alvásmegvonás: Ez a módszer volt a kínzások leggyakrabban használt eleme. Az alvásmegvonással olyan pszichotikus állapotba akarták juttatni a rabokat, ahol már nem urai önmaguknak. A CIA engedélyt kapott arra, hogy akár 180 óráig, azaz másfél hétig alvás nélkül tartsák a vallatottakat. A gyakorlatban azonban 96 óra volt a leghosszabb alvásmegvonási idő. A rabokat ilyen esetekben kikötötték, és ha elaludtak, akkor vizet locsoltak rájuk, hogy felkeljenek. Az alvásmegvonást a következő pontban ismertetett zajhatásokkal is kombinálták.
Zaj: Visszatérő kínzási módszernek számított a szörnyű hanghatásokkal súlyosbított magánzárka. Volt, akit napokig fülsüketítő fehér zajjal kínoztak, és megbilincselték a kezeit, hogy ne tudják befogni a fülét. Másokat horrorfilmekből ismert kacagással vagy sírással, illetve túl hangos rap- és metálzenével kínoztak.
A kikötözés mellett az erős hanghatások egyik célja az volt, hogy a foglyok ne tudjanak aludni. Az egyik fogoly azt mondta, hogy amikor hanghatásokkal kínozták, az rosszabb volt, mint amikor a marokkói titkosrendőrség vallatta. Marokkóban borotvapengékkel vagdosták a bőrét.
Meztelenség: A CIA ezen technikája nem a konkrét információszerzést szolgálja, hanem hogy a foglyok elveszettnek érezzék magukat. Több rab is elmondta, hogy napokig, hetekig, vagy akár hónapokig meztelenül tartották őket, és ez alatt rendszeresen női vallatókhoz vitték kihallgatásra. Az együttműködő rabokat ruhájuk visszaadásával jutalmazták.
Táplálékmegvonás: A szabályok szerint a foglyokat tilos éheztetni, a fogság alatt testsúlyuk legfeljebb 10 százalékát veszthetik el. Egyes foglyoknál azonban a tápanyagot íztelen, mesterséges alapanyagokból álló, folyékony táplálék formájában adták. A CIA szerint az ingerek megvonása fokozza az alvásmegvonás hatásait.
Verés: A rabok elmondása szerint az ütlegelés leginkább elfogásukat követő időben volt jellemző. A kihallgatások során speciális falat is alkalmaztak, ami erős hangot adott, ha nekiverték a rabot. Így keltettek olyan érzést, mintha az ütés jóval erősebb lett volna, komoly sérüléseket okozva.
/forrás: index.hu/
Én köszönöm, de nem kérek a "demokráciából". Legalább is biztosan nem az Amerikai (egyesült államok) típusú demokráciából. Nem csak ezért, ez csak a jéghegy csúcsa. A CIA vallatási módszerei nem oka, hanem tünete a demokrácia rothadó hiábavalóságának. Amerikában, a "szabadság földjén" a nép nem a hatalmat választja meg nagy parádé és csinnadratta közepette. Amerikában odáig merészkedik a saját létét tagadó "háttérhatalom", hogy a választásokon a néppel már csak az adminisztrációt engedi megválasztani. Itt jut eszembe tarlós István, aki sérelmezte a napokban, hogy a pesti nép lassan már a városháza titkárnőit akarja kijelölni. Hát az amerikai típusú demokráciában már valóban csak az ügyvivőkről lehet dönteni, a hatalom képviselőiről nem.
MI is az a demokrácia, amit oly nagyon áhítani illik a "liberális" világban? Valójában csupán demagógia. A demokráciában a legnépszerűbb (ide még visszatérek) pártra leadott szavazatok alapján négy évente kicserélődik a "számon kérhetők" garnitúrája. A kampány ígéretei eleve nem szólhatnak többről, mint a két választás közötti ciklus. Hogy mi lesz azután? Ez meg legyen annak a baja, akit legközelebb megválaszt a nép, az Isten adta nép.
Tehát a demokrácia valójában népszerűségről szól? Vegyük észre a ravasz kettősséget: ha görögül mondom démosz, ha latinul, akkor populusz. Ami demokratikus az jó, ami populista, az pedig ócska népszerűséghajhász. Tehát ami a voksolók közt népszerűbb volt, az demokratikus, ami kevésbé volt népszerű (mert nem azt választották meg), az pedig legfeljebb populista. Én meg azt gondolom, hogy a hazugság attól nem válik igazsággá, ha többen mondják. Pedig a demokráciában az igaz, amit többen mondanak. Ráadásul még azt sem tudjuk kik, mert a "nép" döntésére hivatkoznak azokon keresztül, akiket a nép "megválasztott".
Mondok egy nem is olyan régi példát, ami kiválóan szemlélteti a természetesen nem létező háttérhatalom működését: A mai napig sokan azt hiszik, hogy az 1848-'49-es szabadságharcot a Habsburg császár verte le. Ezzel szemben az igazság az, hogy Miklós cár előtt tettük le a fegyvert. De kezdjük az elejéről! Kossuth a független nemzeti pénzintézet létrehozásánál végül úgy döntött, hogy mégsem veszi igénybe a Rotschild bankház által felajánlott hitelt, hanem az ország nemesfémkészletére alapozva indítja el a jegybankot. Mit csinál a bankház a magyar nemzeti bankra elkülönített likvid tőkével? Mivel a magyar nem kérte, hát befekteti máshová. Kölcsön adja a frissen megkoronázott Ferenc Józsefnek, aki ebből kifizeti Sándor cár nem olcsó segítségét a szabadságharcunk leveréséért.
Még, hogy nincs olyan hatalom, ami a választott vezetők, vagy koronás fők felett állva igazítja a világ sorsát! ...
A sors fintora, hogy később "Ferencjóska" uralkodásának ideje és a kiegyezés utáni Osztrák Magyar Monarchia lett a mai napig emlegetett boldog békeidők? Korántsem fintor, de ez már egy másik történet. Annál is inkább, mert a törökdúlás utáni magyar történelem háttérhatalom által legerősebben sújtott korszakának előkészítése is erre az időre esik.
Utolsó kommentek