Tegnap este politikai beszélgetést néztem alvás helyett. Az alapgondolatok jórészt onnan indultak. Ahogy gondolkozom az elhangzottakon, körvonalazódik bennem a világválság utáni élet. Két szálon fut a történet. Eddig a világválságok akkor jelentkeztek, amikor a hadiipar annyira nem tudott magával mit kezdeni, hogy a hihetetlen potenciálját valahol még is csak el akarta durrogtatni. Vagyis ez épp fordítva igaz. Világválságok idején jól jött  egy kis extra profit termelésre alkalmat kínáló háborúskodás. Így volt az első, és a második világháború idején is. Így volt ez Vietnámmal, így az iraki olajért folytatott háborúban, de hasonlóan lehetett a filmbéli jelenetekkel tarkított ominózus szeptemberi napon, amikor Amerika hadba lépett a világ második legnagyobb vallási közössége ellen. Persze amikor terrorizmusról beszélünk, mindig különös gazdasági és politikai érdekekről van szó.

Jusson eszünkbe, hogy abban a tálib környezetben állítólag bujkáló Bin Ladent nem tudják kézre keríteni, idestova hét éve, amelyikben számos amerikai hadmérnök közreműködésével épüétek a most is jól vizsgázó bunkerek. A torabora barlangredszereit annak idején a CIA építette, ők fegyverezték fel a talibán harcosokat, akkor még az Afganisztán-Pakisztán háborúban egymás oldalán „küzdött” a két szereplő.

Érjen bár a vád, de én a mai napig nem hiszem, hogy az ikertornyokat arab terroristák döntötték le. Ha igen, akkor csodát vittek végbe, mert az oszlopok tervezésénél számba vették egy utasszállító repülőgép becsapódását is. Alig egy órás füstös pöfögés után összedőlnek az emblematikus épületek, Ilyenre soha addig nem volt példa acélszerkezetes magas épületnél eddig. Majd aznap késő délutánra a szinte teljesen sértetlen hetes épület is leomlott, ahol egyébként kormányzati intézmények is voltak, többek között a tőzsdefelügyelet,  a kétes ügyleteket vizsgáló hatóság. Tehát kövezzenek meg, de én azt hiszem, hogy a támadásról előre megkapott információt kihasználva, felépítették ezt a "csodás" rém-mesét, hogy belekezdhessenek a történelem legostobább boszorkányüldözésébe. Nagyjából olyan ez, mint a nagy és legyőzhetetlen római birodalom, ami már szinte saját súlya alatt összeomlik, de hatalmát csak az egyre nagyobbra duzzasztott érdekszférával képes (vagy nem képes) fenntartani egészen addig, míg a léggömb ki nem durran. Nagyot fog szólni…

Ha már 9/11 szóba került, annyit a fenti okfejtés védelmében had mondjak el, hogy már a Lusitánia elsüllyesztése is olyan koholmány volt, ami egyszerűen csak egy szükséges lépés a startra kész hadigépezet számára. Amilyen a második felvonásban gyöngy kikötő (Pearl Harbor). Hetekkel a támadás előtt már tudta az amerikai katonai elhárítás, hogy a japánok támadásra készültek. A kikötő és a haditechnika feláldozásának egyetlen "racionális" magyarázata lehet. Az, hogy Amerika elmondhassa, a jó ügyért és a saját sérelmére elkövetett botrányos csapás miatt lép be a háborúba. Ehhez képest egy bontásra ítélt öreg épület eltakarítása még magának az épület ujdonsült tulajdonosának is hasznot hozott… A jó öreg Rosenstein milliárdokat kaszált.

Hát ezen a gondolaton evickélve érünk az első szálhoz. Már ami a mai történéseket illeti. Van nekünk egy iránunk, vagy mondjuk perzsiának. Hatalmas ország, erős katonaság, atomhatalom. Ez az állam, irakhoz képest maga góliát. Az amerikai hadigépezet irakban is legfeljebb abból a helyzeti előnyből építkezik a mai napig, hogy a sííták és a szunniták ölik egymást, azok ketten ölik a kurdokat, közben az USA bábáskodik egy állítólag születőben lévő demokrácia felett. Ahogyan Afganisztánban is, de ott ráadásul ugye a gonosz terroristák a célpont.. Az igaz, hogy minden etikai szabályt megszegnek az amerikaiak, amikor a fogságba esett terroristának vélt tálib vagy bárki Guantanamóban kerül kínvallatásra. Most az a kérdés, hogy ez a tyúkpernek már koránt sem nevezhető állapot mérgesedik-e addig, hogy Amerika a nagy perzsa birodalommal is szembeszáll-e. Itt ugye a vita az atomfegyverkezés.

Irán feltörekvő atomhatalom. Nem sok van belőle a földön, de mind olyan pontjai bolygónknak, ahová ép ésszel a legkevésbé tennék tömegpusztító fegyverzetet. A térségben Izrael és Irán birtokolja ezt a tudást és rendelkezik hozzá technikával is. Illetve india, de ők ebben a játékban nem vesznek részt. Az Egyesült Államok deklarált célja Izrael állam védelme. Tehát Izrael jó pajtás, ott lehet atomfegyverzet. Irán meg csúnya arab, terrorista barát pajtás, nekik inkább ne legyen atombombájuk, gondolják Washingtonban… így hát, ha a szálunkat szőjjük tovább, ami ugyan puszta spekuláció, de a jó isten kíméljen meg tőle, hogy igaz legyen, tehát akkor majd Irán, aki egyébként képes is rá, atomcsapást mér Izraelre, így elindulhat az újabb véget nem érő hódítás. Abban majdnem biztos vagyok, hogy ha ez a támadás megtörténik, akkor az indítógombon egy CIA ügynök ujja lesz.

A folytatást mindenki saját maga képzelje el, de egy kis adalék. Kína és Oroszország nem venné jó néven, ha egyik legnagyobb haditechnológiai piacát az Amerikaiak megbolygatnák. Abban a pillanatban, ahogy az első atombomba becsapódna Izrael földjére, az összes arab örjöngve ragadna fegyvert a gyönyörűségtől. A zsidók nem épp a gyönyörtől vezetve rohannának egyből fegyvereikért. Elkezdődne a történelem legvéresebb, és talán legutolsó háborúja… Soha ennyi potenciállal nem rendelkeztünk még, hogy kultúrástól, terroristástól, földestől, bolygóstól eltűntessük magunkat a világegyetem palettájáról.

Most vegyük számba a másik szálat, a hazai helyzetet. Függetlenítsük magunkat az előző gondolatmenet rémképeitől, és csak a hazánkkal szorosan összefüggő eseményeket nézzük meg. Nyakunkon a világválság. Tudni illik az a gazdasági folyamat, ami pár hete még országunk vezetése szerint nem is létezik, ha létezik, akkor sem ér el bennünket. Nos ebből a pozícióból lettünk IMF hitelezettekké. Egyedüli államként kuncsorgunk az unióban az IMF asztalánál „segélyért”. Oda is azért jutottunk, mert Magyarország elvesztette hitelképességét az egyéb tőkepiaci szereplők körében. Most, hogy a minket soha el nem érő vihar kellős közepén hánykódunk, jön az isteni szikra, húzzunk megint az övön. Hát nem tudom ki hogy van ezzel a folyamatos ideális derékméret csökkenéssel, de az a furcsa, hogy az elmúlt jó pár évben nem csináltunk mást, csak folyton megszorultunk. Indok is mindig volt rá, magyarázat meg aztán csőstül, de az alagút vége egyre messzebb, a lukak fogynak a derékszíjon. Nagy buzgalmában a kormány azt találta ki, hogy vegyük el a közalkalmazottak 13. havi juttatását, fizetésüket pedig fagyasszuk be. Azt emellé persze senki nem mondja, hogy az árakat is fagyasszuk be, tehát az infláció nő, a bér vásárlóértéke csökken, mivel a 13. havit már idén is csepegtetve adják, ezért nem egy havi pénz, jobbára a karácsonyi költségvetés fog hiányozni, hanem havonta az asztalra kerülő lesz kevesebb 10-20 ezer forinttal. Közben az árak majd csak kúsznak felfelé.

Figyelem a reakciókat. A közalkalmazottak dolgozzanak rendesen, és majd utána járjon a szájuk a 13. haviért… Az állami bürokráciát úgy is le kell fejezni, az állami alkalmazottak felére nincs szükség… Amikor az irodában ügyet kell intézni, akkor hol tolong a sok közalkalmazott… van még, nem sorolom. De kik is a közalkalmazottak? Úgy vélem hatalmas félreértés van az emberek fejében közalkalmazotti és köztisztviselői státusok ügyében. Közalkalmazott az, aki a gyerekünket az iskolában, óvodában, bölcsödében vigyázza, oktatja. Közalkalmazott az, aki saját életét nem féltve rohan, ha ég a ház. Az is közalkalmazott, aki szirénázva jön, hogy megmentse az életünket, mert minket megütött a guta. A rendőr is közalkalmazott, aki nem csak a tüntetéseken van jelen, de akár hogy is van, a közbiztonságot tőlük várjuk… Hát kérem tisztelettel, ők azok a közalkalmazottak, akik eddig is alig fizetésből éltek, és most megint tőlük akar az állam elvenni. Azt persze lehet mondani,hogy a korházban így meg úgy, hogy az oktatás ilyen meg olyan, hogy a bűnüldözés összefonódásai – blabla… igen, lehet, de vegyünk még ki az ő zsebükből, és aztán nézzük meg magunkat…

Manapság amúgy ia arra lenne szükség, hogy inkább költsünk, hogy elindítsuk a pénzügyi vérkeringést, ilyenkor inkább vásárlásösztönzésre volna szükség, hogy a megállni kényszerülő gépezet el tudjon indulni. Ha pénzt veszünk ki az emberek zsebéből, azzal csak tovább húzzuk a nyakunk körül amúgy is szoruló hurkot. Ha a bérből és fizetésből élők kevesebbet visznek haza, akkor kevesebb adót fizetnek az államnak.  Ha a vásárlók kevesebbet költenek, akkor kevesebbet kell termelni, és megint csak kevesebb fogyasztás utáni adóforint üti az állam markát. Ha kevesebbet kell termelni, akkor kevesebb emberre, munkahelyre van szükség, a munkaadók elbocsájtják a feleslegessé vált dolgozókat. Belőlük munkanélküli lesz, akiket az állam majd finanszíroz, álláskeresési támogatással, ha az lejárt, akkor meg lehet menni segélyért. Ja igen, van egy másik megoldás is, el kell menni a helyi vállalkozóhoz, napi 3500-5000 forint fejében feketén ládát pakolni… Ez ugyan sem nem megoldás, sem nem hosszú távú előrelátás, de legalább van mit az asztalra tenni. Egy ideig, csak hát nincs mellé TB jogosultság, nincs nyugdíj. Van viszont a fenyegetettség és kiszolgáltatottság érzése, mert arra a kérdésre, hogy főnök, kell jönni holnap is, bármikor lehet az a válasz, hogy nem, Józsikám holnaptól nem kell jönnie… Persze miközben ezt levizualizáltam, azt is látom, hogy Józsikám, aki eddig feketén dolgozott a helyi vállalkozónak, ugyan úgy sorban állt a segélyért is.

No de, most az van, hogy miközben azt halljuk, hogy a jóságos IMF rohant, hogy a segítségünkre legyen, azt is tudnunk kel, hogy ez nemcsak hogy saját tíz évvel ezelőtti helyzetünk alá sodor minket, de a világranglista legutolsó osztályába sorolódunk vele. Miközben azt halljuk, hogy nehéz idők, hogy összefogás és konszenzus kell, az alatt jó ha tudjuk, ez a kormányzat juttatott minket oda, hogy még mindig nem vagyunk az euró övezet tagjai, hogy ötszörös kamat teher mellett vehetünk fel hitelt, hogy kormányunk és vele országunk hiteltelenné vált a világ szemében.

Az a kormányzat juttatott minket ide, amely egyébként az SZDSZ programját igyekezett megvalósítani, majd mikor az ideológiától terhes felépítmény már veszélyessé vált, akkor az SZDSZ kifarolt a szövettségből, a volt gazdasági miniszter arról viccelődött Hornnal, hogy ezt megszívta az MSZP, de közben tudjuk, hogy nem a pártok szívták meg, ezt mi polgárok szívtuk meg.

A második szálat nem tudom, vagy nem akarom folytatni. Azt tudom, hogy én mit látok szükségesnek, de ki vagyok én, hogy osztogassam az észt. Tudom, hogy szerintem mit kellene tenni, mit kellett volna tenni már évekkel ezelőtt, de ez az én véleményem, és szabadság ide, jogállam oda, ezt most megtartom magamnak.