Manapság nem látok kiutat, vagyis olyan politikai erőt, ami az ország helyzetén gyökeresen tudna változtatni. Ezért is gondolom azt, hogy itt volna az ideje egy valódi rendszerváltásnak.

Ami a monetáris politikát, vagy nevezzük egyszerűen így: a pénzvilágot illeti, az számomra olybá tűnik, mint egy hatalmas métely az emberiség testén. Eltorzult értékrendet tükröz, eltorzult világot teremt, és egyáltalán nem hiszem, hogy „cuzammen” az emberiség javát szolgálja. Félreértés ne essék, nem egy fizetőeszköz nélküli világról beszélek, de ez a világ olyan egy-Istent (pénz) választott magának, amelyik csak rontást hoz a híveire. Talán csak az a néhány főpap (nemzetközi bankár) él jól, de hogy nyugodalmas lenne az álmuk, azt kötve hiszem!

Ma nincsenek emberi értékek, ma csak termelés és nyereség, profit, kamathozam és értékkülönbség van, tőkebefektetés, árfolyamnyereség, közgazdaság van, közben a művészet és a valódi emberi értékek eltűnnek, elértéktelenednek... Ez a pénzvilág igazi arca, számomra legalább is. Meggyőzni nem akarok senkit, nem is tudnék, de azt megkérdezem, mennyiért vásárolhatunk meg egy kedves őszinte mosolyt? Mennyi az ára egy igaz baráti ölelésnek? Tudom, a kenyér árának összetevői felsorolhatóak. Munka, alapanyag, rezsiköltségek, értékesítési csatorna, árrés, haszon, állami regálék, hozzáadott értékként elkönyvelhető, ha biolisztből van sok maggal, vitaminokat is gyúrhatunk a tésztába, áram a sütéshez...

Az a baj, hogy az ölelést nem lehet közgazdaságilag meghatározni. Nincs értéke! Nincs értéke a szeretetnek! Viszont van pénzünk, ami mögött szintén nincs semmilyen érték. Még ha arany lenne, de már az sincs, csak egy mindenki által elfogadott „jogi tender” ahogy abban a vicces filmben lehet látni. Egy darab papír, és ha elkezd a meghatározott értéke a valódihoz közelíteni, összedől a köré épített álom, a világgazdaság. A politika pedig nem más, mint a gazdasági érdekek madzagján előadott bábjáték. Hát ez a bajom a pénzvilággal.