Van egy pillanat, amikor elfogynak az érvek, amikor elfogy a türelem, a megértés, és már nem hat a szép szó, már nem hat a figyelmeztetés sem. Amikor már nincs más, mint elővenni régi kardunk. Fényesebb a láncnál a kard, jobban ékesíti a kart… Van egy pillanat?
Mindenféle színtereken támadásoknak vagyunk kitéve.
Ma ki tud arról, hogy a négy mancs a német RTLben megint kampányol a magyar libák ellen? A karácsonyi libaakciót rejtett felvételekkel, illegális behatolásokkal, hazugságokkal támasztják alá. Az osztrák központú állatvédő egyesület, akcióit Bécsből irányítják. Nekem ne mesélje senki, hogy ez nem egyszerű gazdasági érdek! Ráadásul gusztustalanul és gátlástalanul hazudnak, mosnak össze valós és kitalált állításokat, vagy ferdítik el és rossz színben tüntetik fel a tényeket.
Ki törődik azzal, hogy az osztrák határon a magyar vadgazdaságokat teszik tönkre azzal, hogy átcsábítják az értékes vadállományt. Hát persze, a sajátjukat már kiirtották, most a miénk kell nekik.
És ki törődik azzal, hogy a Rába még mindig habzik? Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, és nem csak mi de pártunk és kormányunk is hajlamos elsinkófálni a kemény szavakat és tetteket a szennyezők ellen.
És azzal ki törődik, hogy a szlovákok, ha nem kaphatják meg a Tokaji márkanevet, legalább lejáratják. Még hogy mi volnánk a „nekünk nem jó – legyen rossz neked is” hívők?
És azzal ki törődik, hogy amíg itthon öljük egymást, tudatosan és módszeresen kiirtanak minket? Mert ami ma Magyarországon megy, az népbutítás és népirtás!
Azzal ki törődik, hogy az oktatás szétverése után mit tanulnak majd gyermekeink az iskolapadokban?
Azzal ki törődik, hogy történelmünket, népünket és múltunkat gyalázzák, és kényszerítenek, hogy felejtsük el mindazt, ami Magyarrá tesz minket?
Amig a kisebbségek jogait óvjuk, védjük, ki védi meg a csendesen tűrő többséget az erőszaktól, a kizsigereléstől?
Míg a bűnözők emberi jogait védjük, ki védi az áldozatok jogait?
Bölcsességre intenek, türelemre,. Máltósággal viselni sorsunkat? Ez lenne tán’ a magyar sors? Ezt akarják elhitetni velünk, és mi büszkén bólogatunk is hozzá!
Még nincs egy hete, a határon túli magyarokat lesöprő gyalázatos népszavazás évfordulója. Tegnap volt a Mosonmagyaróvári sortűz évfordulója. Hány évforduló kell még, hogy forduljunk végre? Hogy egymás felé fordulva, egymás kezét megfogva, újra nemzet legyünk?
Utolsó kommentek