Eltelt ez a nemzeti ünnepnap is. Különösebben nem volt sok dolga a rendőrségnek, ami köszönhető volt az eleve erős rendőri fenyegetéseknek. Kordonok, érzékelő kapuk, áteresztő pontok, hermetikusan elzárt politikusok. Demszky előadta saját készítésű performanszát, pusztába kiáltott szó címmel. Idén nem volt tojásdobálás, volt helyett fénymásolópapírra nyomtatott vedd úgy, hogy tojással dobtalak meg "transzparens". 

A forradalom ünnepén tilos minden forradalmi jelszó! Nesze neked díszmagyar, már akkor is kirángat a karhatalom, SÜN felkiáltással, ha forradalmi eszmeiségben átszellemülve idézed fel a márciusi ifjak 12 pontjának ultraradikális szélsőjobbos eszméit, mint az UNIO-t Erdéllyel..., a felelős kormányzást...

Budaházy nagyuramék kis esti vecsernyére gyűltek a bazilikánál, de meglehetősen erőtlenre sikeredett a nemzeti radikalizmusuk erre az estére.

Szóval eltelt ez a nap is, különösebb rendbontás nélkül. Ismerőseim kérdezgették, hogy szerintem mi lesz, mintha én látnok lennék. Nem vagyok, és nem is szeretek jósolni, pedig általában bejön. Most sem ettől a nemzetinek mondott ünneptől félek, hanem a napfordulón tartandó magyarok szövetsége zászlóbontó és sorsfordító ünnepségtől.

Nem is a deklarált elveiktől, hiszen azzal egyet tudok érteni, de a mögöttük tornyosuló fenyegetéstől... Alapvetően hiszek az alulról szerveződő közösségek erejében, de sajnos azt is látom, hogy az ilyen közösségeket egy egy jól irányzott ideológiai bombával elég jól lehet terelni. Én a vezetőikben nem vagyok biztos, és abban, hogy a durrogtatott ideológiai petárdáik nem válnak majd bombákká, aztán ez hogy tevődik át majd a hétköznapokra. 

Azt tudom, hogy a mostani állapot nem tartható sokáig. Olyan mélyen vagyunk, hogy innen már lassan közelebb van a túloldal, mint a vissza... Kíváncsi vagyok mi fog történni 21.én és utána.