Díszmagyar - Az álhírgyár

Hogy miért is jutott eszembe ez a téma? Mert minap kitöltöttem egy kérdőívet, amin jól felbosszantottam magam. A kérdéssor célja az, hogy a válaszadóknak „segítsen” eligazodni, hogy nézeteik hol is helyezkednek el a politika térképén.  Megszokásokra, beidegződésekre alapozott kérdésekre adható manipulatív válaszok. Egy példát elmondok, hogy érzékeltessem mire is gondolok.

Ön szívesen fizetne-e többet az elektromos áramért ha tudná, hogy azt szélerőművel állítják elő?

A kérdés mélyén azt a tendenciózus jelenséget találjuk, mely szerint a környezetvédelemből kiinduló, magukat „zöldnek” nevező politikai csoportosulások párttá alakulásuk után, szinte kizárólag baloldalinak jelzik magukat. Ez kétségkívül tendencia. Ugyan akkor érdemes azzal is tisztában lenni, hogy környezettudatosan gondolkodó, a környezetükért felelősséget érző polgárok nem csak a baloldalon teremnek. Másrészt maga a kérdés is ostoba ha tudjuk, hogy szélerőművel áramot előállítani összességében olcsóbb, mint szénhidrogén alapokból előállítani. Jobboldaliságom nem zárja ki a környezettudatosságot, ugyanakkor a nyilvánvaló anyagi érdekem azt súgja, hogy a szolgáltatónak ne fizessek többet egy olcsóbb eljárásra csak azért, hogy annak haszna nőjön.

Akkor én most mi is vagyok ez alapján? Jobbos? Balos? Liberális? Konzervatív? Volt egy másik kérdés. Egyszer kiderül majd, hogy az asztrológia sok dolgot megmagyaráz… Na erre is tudnék mit mondani, de nem akarok benne nagyon elmerülni, így csak a felszínt fogom kapirgálni. Az asztrológia tilalmas tudomány volt, melynek gyakorlásáért akár halál járhatott a középkorban. Keresztény tanítás szerint minden mágia az ördögtől való, és mint ilyen, szigorúan kerülendő és bűnös. A kilencszázhúszas évekre volt leginkább jellemző az okkultizmus elterjedése. Ahogy ez a kor volt a kommunizmus eszméjének kiterjesztője. Oroszországban a proletár diktatúra megdöntötte a cár hatalmát és megszervezte a Szovjet Úniót. Államilag vált tilalmassá minden, a materializmuson kívüli gondolatrendszer.

Hivatalosan tehát sem konzervatív körökben, sem kommunista szempontból nem volt vállalható az okkult tudományok művelése. Ez persze nem zárja ki, hogy mindenféle néprétegek és társadalmi helyzetű polgárok higgyenek ilyen tanokban. Azt csak lábjegyzetben említeném, hogy ma létezik egy kormányzati jósda –bár a másik Szilvásy ennek nem nagyon örül. Én sem örülnék, ha az amúgy is ingatag politikai teljesítményemet még egy kvázi elmebeteg testvér rongálná… de térjünk vissza az eredeti témához a rövid kalandozás után.

Használunk kifejezéseket, amiket nem, vagy nem pontosan ismerünk.  Ilyenek a politikai nézeteinket jelképező helyzetjelző kifejezések is.  Jobb - Bal. Tudjuk mit jelent ez, vagy csak használjuk annak függvényében, hogy mit hallunk a Nagy, Szent oltárból kifolyni? Tisztában vagyunk-e azzal, mit jelentenek valójában a szavak, amikkel jellemezzük a politikai erőket? Hova, és mi alapján soroljuk a pártokat?

Azt tudjuk, hogy maga a kifejezés onnan származik, ki hol foglal helyet a parlamentben az ülésvezető elnökhöz képest. Ez a felállás, jobban mondva ülésrend a francia forradalom idejéből származik, de mit takar a kifejezés? Mi az igazi különbség jobboldal és baloldal között? Mi az alapvető ideológiai eltérés?

Mielőtt a kérdést boncolnánk, szögezzük le, hogy mindenféle ideológiai magyarázat nélkül, egyszerűen arról beszélünk, hogy a személy királypártinak, vagy köztársaságpártinak vallotta-e magát. Van, illetve inkább csak volt egy jelentős eltérés a két világlátás között, mégpedig az ember és a világ(mindenség) egymáshoz viszonyított helyzete. Míg a magát jobboldalinak valló a világot, ezen keresztül a rendet látja mindenekfelett valónak, addig a baloldali pont fordítva, az embert látta minden dolgok alapjának. Más szavakkal leírva a következőről beszélhetünk. Jobboldalról nézve a világ abszolútumával szemben az emberi relatívum állítható fel, és balról fordítva.

Ismerünk egy más minőségjelző fogalom és eszmerendszert is, mégpedig a Konzervatív - liberális kettősség rendszerét. Ez ugye pedig arról szól, hogy a személy magát a hagyományokhoz, a megszokásokhoz, azaz tulajdonképp az ősi rendhez ragaszkodónak, vagy ellenkezőleg, újításokat, fejlődést keresőnek, még inkább a hagyományokat következetesen elvetőként aposztrofálja magát.

Mindkét esetben azt érzékeljük, hogy ez a hagyományosnak tartott felállás, már nem tükrözi a valóságot. Politikai eszmerendszereink már nehezen azonosíthatóak ilyen jelzőkkel, ennek ellenére a mai napig nincs, vagy nem terjedt el helyettük másfajta osztályozó rendszer. Azaz időről időre, a helyi viszonyoknak megfelelően megjelennek valódi tömörüléseket gyűjtő hívószavak. Ha magyar példát keresek, az Urbános – Népi ellentét jut eszembe, de mondhatnám a Nemzeti gondolkodású vagy Globalizáció párti felosztást…

Azt látom, hogy ezek a kifejezések néha egymás szinonimájaként jelennek meg, holott egymással össze nem hasonlítható, egymásnak meg nem feleltethető gondolati, eszmei rendszerek minőségjelzőiről beszélünk. Magam konzervatív vagyok, jobboldali vagyok, ugyanakkor sok hozzám részben hasonlóan gondolkodó embertől különbözik a véleményem például a közös Európa ügyében. Úgy érzem, hogy ma sokkal inkább a politikai pártok egymáshoz való viszonya az alapja annak, hogy ki hová helyezi saját magát, még úgy is, hogy valójában programjuk milyen elemeket tartalmaz.

Valóságos helyzetük egymáshoz és eredeti eszmei gondolatrendszerükhöz képest is viszonylagos. Vádolják a két nagy pártot, hogy ellenlábosuk –pardon, lábasuk helyett ígér annak eredeti gondolati köréből. Mire gondolok? Az MSZP jobbról előzi a FIDESZt, míg az balról ígér az ottani tétovázóknak. Míg a magát szociálisnak hirdető párt valójában a globalizált nagytőke, és csúnya kettősségben néha az Unióval és hazánkkal szemben, közvetett módon az orosz birodalmi érdekeket képviseli, mintha a mai napig a KGST keretein belül működnénk. Így aztán nem csoda, ha mellette a jobboldali FIDESZ látszólag baloldalinak tűnik. Legalább is a hagyományos köznyelvi szóhasználatban.

A köznyelvben baloldali az, aki szocialistának vallja magát, akár felvállalja az államkapitalista (szocialista népköztársaság) örökséget, akár nem. Jobboldali meg az, aki meg nem gondolja magát szocialistának és mereven elhatárolódik az előzőnek nevezett rendszertől. Ezt a képet cizellálják a további jelzők, konzervatív, liberális, vagy valamilyen érdekszövetség, mint amilyen eredetileg a kisgazdák voltak, és persze mindezeket lehet még kavarni a demokrata jelzővel is, csak hogy még zavarosabb legyen a kép.

Ideológiai szinten például lehet-e egy szovjet típusú állami szocialista rendszert, az egy nép, egy párt, egy eszme elven működő államot baloldalinak nevezni? Baloldali ugye az a világlátás, ahol az ember abszolútuma mellett a világ relatívuma áll, így az emberi minőség állandóságából következik a folyamatos fejlődés, és nem az állami szabályok határolják be az emberi lehetőségeket…

Érdekes az is, ha egy magát jobboldalinak nevező párt a polgárok egymás iránt érzett felelősségét emlegeti, arra apellál. Sokan hajlamosak ezt összetéveszteni azzal a szocialistának vallott elvvel, hogy az államnak kell gondoskodnia polgárairól.

Akárhonnan nézem, mai értékrendünk szerint a jobb-bal felosztás legfeljebb a végtagjainkra alkalmazható, de nem a minket körbevevő politikai rendszerek meghatározására. Azt hiszem érdemes is volna megalkotni már a kornak megfelelő terminusokat, hogy végre tisztázzunk viszonyokat, összefüggéseket és eszmei alapokat a politikai életben.