HTML

Díszmagyar - Az álhírgyár

Az oldalon található bejegyzések sajátos véleményt tükröznek, nem pártok vagy politikai csoportok kialakított véleményét mutatják be. Amennyiben az itt olvasottak további gondolatokat ébresztenek, írjon hozzászólást. Tegyen így akkor is ha véleménye nem egyezik a szerző véleményével!

InMemoriam

Nem Nem Soha!

Utolsó kommentek

  • cxc: A veszély a hegymenete optimalizált terepjáróban rejlik. Ha az ilyen szürke autó nagyobb átétbe k... (2014.04.09. 21:12) Orbán Express
  • cxc: Ez volt az első gondolatom ahogy pár nap különbséggel ÉK ban és Iránban is volt rengés :-) (2013.04.11. 17:56) Klasszikus összeesküvés elmélet?
  • Nomen Nescio: Én Európa erejét pont a sokszínű kultúrájában és nem a "globalomaszlagosított" olvasztótégelyben l... (2013.04.09. 21:23) Kétegyország
  • cxc: Megint belepofázom a saját magam hülyeségét :-) Elvégre én is hűséges olvasója vagyok a blogodnak... (2013.04.09. 15:47) Kétegyország
  • cxc: Csak annyira árnyalt amennyire árnyaltnak akarod látni. Próbáld meg elmagyarázni a gyerekednek, ho... (2013.03.25. 14:44) "Kétmagyarország" hány ország?
  • Utolsó 20

Vadas - magyarosan

2009.04.08. 13:08 Nomen Nescio

Néha a legapróbb dolgokból kiindulva egészen érdekes összefüggéseken kezdek el gondolkodni. Tegnap vadast készítettem, ebből kezdtem el gondolatmenetet gyártani. A vadast ugye általában úgy csinálom, hogy csak a mártást készítem el. Fogom a gyökeret, répát és meghámozom.

Na és itt kezdtem el gondolkodni. Fogon a zöldség lehámozott részét és a nejlonzacskóban belehelyezem a szemétgyűjtőbe. Amikor gyerekkoromban voltak állataink, ilyen elő nem fordulhatott volna, de itt, a paneldzsungelben se állat, se lehetőség rá. Ez egy vadasnál nagyjából 10 deka kidobott zöldség, ami három nagyobb sárgarépából és ugyanannyi gyökérből keletkezett. Egy hónapban több kiló hasonló zöldségrészt dobok ki, mert nem tudom mire használni.

A házunkban van 110 lakás, a 110 lakásból havonta több száz kiló zöldségalkatrész vándorol a kukákba úgy, hogy ez régen az állatok elé került volna, de legalább is a komposztba. Ma ez legfeljebb a szemétlerakó udvarokban kerül elhelyezésre azokkal a nejlonzacskókkal burkolva, amiben kidobtuk.

Itt a második gondolat. Mikor megveszem a zöldséget, külön-külön beleteszem a nejlonzacskóba, hogy le tudjam mérni. Gyerekkoromban ez is úgy működött, hogy az ABC-vel szemben a zöldségesnél megvettük, nem voltak egyenként becsomagolva a különféle zöldségek, így nem vittem haza feleslegesen a rengeteg nejlonzacskót. A mérlegről a kosárba került, alulra a keményebb, feljebb az egyre érzékenyebb darabok. Most még örülök is, hogy zacskóban hozhatom el a zöldséget, mert így van miben kidobni a „szemetet”.

Lássuk csak, hogy tudna működni ez a dolog. Ma szerves hulladékkal, magyarul moslékkal etetni hús-állatokat nem lehet. Ezt az élelmiszerbiztonsági törvények és rendelkezések nem engedik meg. Tehát így nem.  De miért? Évezredeken át jól bevált módszer volt, működött. Fura, hogy ami ilyen sok időn keresztül jó volt, az hirtelen mitől lett rossz?

Ha ezt a korlátozást nem vesszük figyelembe, akkor működhetne úgy a dolog, hogy naponta egyszer körbejárna egy teherautó, műanyag hordókkal, amiben szelektíven lehetne gyűjteni a különböző típusú szerves hulladékokat.

  1. Külön az ételmaradékot, amivel disznókat lehet etetni,
  2. külön a zöldségalkatrészeket, gyümölcsdarabokat.
  3. Egy tartályban a húsneműt, nem húskészítményeket, hanem a fel nem használt hájat, nyesedéket, bőrt
  4. és megint külön csont és tojáshéj darabokat.
  5. Újabb tárolóban a pékáruféleségeket


Ez öt hordó, tehát egy közepes méretű kisteherautóval megoldható volna. Lakótelepeken az ember nem érzi közvetlenül a bőrén a szemétszállítás költségét, mert az benne van a közös költségben. Ennek ellenére azt jó ha tudjuk, hogy annak költsége arányos az elszállított szemét mennyiségével. Ha a szelektív gyűjtést úgy meg tudnánk oldani, hogy nem csak a papír, PET palack, üveg és fémdoboz hulladékot vesszük külön, hanem a szerves konyhai hulladékokat is, azzal jelentősen tudnánk csökkenteni az elszállítandó szemét mennyiségét, így annak költségét is. Ezzel nem csak takarékoskodunk, de környezetünk terhelését is jelentős mértékben csökkenthetjük.

Nézzük a másik oldalát is. Az állattartó kistermelő mindazt a „hulladékot” amit az elmúlt idők megszokása szerint kukába dobunk, megint újrahasznosíthatná, a szemétből értéket állíthatna elő, ez az érték a táplálékunk, a hús. Állatainak takarmányozásában a magyar paraszt évszázados tradíciója épülhetne ezzel újra, megteremtve egy egészségesebb kapcsolatot város és vidék között, ember és természet között. Tudom ám, hogy az állattartás egyéb költségeket is jelent a takarmányon kívül, de most maradjunk gondolatban ennél a kérdéskörnél. Fogadjuk el, hogy a többire is nyilván van valamilyen megoldás.

Nem hiszem, hogy ezt a hulladék-újrahasznosítási kapcsolatot nagy távolságokon át is lehet működtetni, de ha csak azt a lakótelepet veszem alapul, ahol élek, annyi háztartást találok, mint egy kisebb városban. És a közelben biztosan találok sertéstartó, nyúltartó, baromfitartó gazdát, vagy olyat, aki egy ilyen együttműködést kihasználva vállalná az állattartás feladatait. Ha jobban belegondolunk, ez a rendszer még munkahelyteremtésre sem rossz lehetőség.

További visszacsatolás is lehetséges ebben a rendszerben. A szinte ingyen takarmányozott állatok húsát a megszokott áruházlánci áraknál olcsóbban vehetnék meg azok, akik a rendszerben egymással együttműködnek. Amikor szövetkezetekről beszélek, akkor nem a hajdani szovjet típusú SZMGTSZ rendszert értem alatta. Azt viszont végre észre kellene vennie az embereknek, hogy csak összefogással tudnak hatni az őket körülvevő világra. Akár a politikai vagy gazdasági környezetről beszélünk, az érdekérvényesítés csak úgy hatékony, ha biztos alapokról indul, széleskörű a támogatottsága és elfogadottsága, ráadásul határozott elképzelésekkel, „üzleti tervvel” halad a kitűzött célok felé.

Most innen nem akarok huszárvágással a már annyiszor emlegetett széleskörű társadalmi támogatottságról beszélni az alakulófélben lévő Bajnai kormány kapcsán, csak megjegyzem, arra az értő és önmagáról gondoskodni akaró összefogásról beszéltem akkor is, amiről most.

Magyarország olyan mezőgazdasági potenciállal és szabad kapacitással rendelkezik, amit az Uniónak nem érdeke támogatni. Ha a magyar gazdák nem fognak össze, hogy saját érdekeiket érvényre juttathassák, akkor hazánkban hamarosan megszűnhet ez az évezredes hagyományokra épülő iparág. Ma sokan úgy érzik, hogy kiszolgáltatottak a nagy felvásárlókkal és a multinacionális kereskedelmi láncokkal szemben, és ebben igazuk is van. Ma egyedül próbál életben maradni a Józsi, akinek sertéstelepe van, a Béla, aki tehenet tart, a Mari néni, aki tejtermékeket állított elő régen. Pista bácsi meg már régen kivágatta barackosának nagy részét, a maradékot meg elhordták tűzifának a … igen, elhordták.

Amikor ezek az emberek egyenként kapálóznak az életben maradásért az utolsó szalmaszálakba, akkor talán csak a nyilvánvalót nem veszik észre. Érdekközösségeket kell létrehozni. Olyan szervezeteket, mint annak idején a nagybirtokok voltak, vagy amiről eredetileg a TSZ szólt. Eredetileg mondom, és végre fel kell ébredni. Ez az állam már nem védi meg polgárai vélt, vagy valós érdekeit. Azt mindenkinek magának kell megtennie úgy, ahogy képességeiből vagy tehetségéből futja. Ma az összefogás szónak rossz íze van, kommunista emlékek tolulnak fel, és közben elsikkad a nyilvánvaló. Össze kell fogni!

A kilencvenes években úgy döntött az ország, úgy döntöttünk mi mindannyian, hogy véget vetünk az állami „gondoskodásnak”. Végre meg kell érteni, hogy ez azt jelenti, többé nem várhatja el senki, hogy az állam a hóna alá nyúljon. Az persze joggal felháboríthatja a polgárt, ha ennek ellenkezőjét látja kormányközeli vállalatok és vállalkozók esetében. Amikor „mutyit” lát. Ez ellen is csak a széleskörű összefogással lehet(ne) véget vetni. Ez az összefogás független világnézettől, vallástól és politikai nézettől. Persze feltételez egy összekötő érdeket mégis, ez pedig az életben maradás.

A piacon nincs jobboldali bélszín, liberális uborka, szociáldemokrata csirkecomb és konzervatív hagyma. Van viszont áru, eladó, vevő, kereslet és kínálat. És van igény a jó minőségű magyar termékekre a multiszeméttel szemben. Csak összefogás nincs ennek az igénynek a kielégítésére, ami egyébként a saját életben maradásuk igényét is kielégíteni, hiszen vásárlót találnak a portéka mellé.

Ehhez persze kell(ene) a józan paraszti ész, vagy a jól megszervezett és értékes oktatás. Hát igen, ha az iskolákból fél-analfabéta, értéktelen tudással teletömött fejű de rendkívül önérzetes viszont minden más  értékektől mentesen szocializált fiatalok kerülnek ki, akkor őket nehéz gondolkodásra ösztönözni, pláne nehéz elvárni tőlük az értelmes, összefüggésekben gondolkodó világlátást.

És még hány olyan terület van az országban, ahol ma azért nem tudunk eredményeket felmutatni, mert nem hisszük el, hogy lehet másként is csinálni. A mezőgazdaság csak egy, bár kétség kívül talán az egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező ágazat a hosszú listából.

11 komment

Címkék: választás

A bejegyzés trackback címe:

https://diszmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr171053718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

atas 2009.04.08. 16:33:45

A gondolatok ott megbuknak hogy a gazdák (ha még vannak) nem etetnék begyüjtött szerves hulladékkal a jószágot, mert több kárt csinálna egy fertőzés mint amennyi spórolnának. A mezőgazdaságnak már vége, az összefogás 20 éve kellett volna, mára kiölték a gazdálkodókat vagy kisemmizték ma többe kerül a takarmány mint a hús ára. Pont úgy van ahogy eltervezték.

Nomen Nescio 2009.04.08. 16:48:45

Tudod, amit te szemétnek hívsz, az egy ökológiailag átgondolt termelési rendszerben alapanyag.

A szerves anyag akkor hulladék, ha a répa héját, a karfiol levelét, az alma csumáját kidobjuk. Ha állatokat etetünk vele, akkor táplálék.

Gyerekkoromban az iskola menzájáról (is) hordták el a moslékot délutánonként. Malacokat etettek vele. Nem volt soha fertőzés.

Ma a moslék veszélyes hulladék, aminek az elszállításáért az iskola fizet, már ha van még menzája. A veszélyes hulladéknak minősített moslékot megsemmisítik, ami szintén költség. Ésszerűségről beszélek és nem (csak)a megtakarított forintokról, ami szintén nem elhanyagolható...

Az meg, hogy minek van vége és minek nincs, talán elsősorban azokon a gazdákon múlik, akik kezdenek rájönni, hogy az összefogás nem ördögtől való gondolat.

A hús ára a boltban olcsóbb a takarmánynál, ahol te megveszed. A termelő a bolti ár feléért is eladná neked, mindenki jól járna, csak nincsenek boltok, ahol megbízható minőségű és eredetű valóban magyar árut lehet venni.

ja igen, ez lokálpatriotizmus lenne, ami ugye nem eurokonform gondolat... No comment!

atas 2009.04.08. 17:28:32

Hát szemétnek bizony szemét a pesti hulladék de még ingyen sem etetnék vele állatot az állattegézségügyi szervek engedélye meg...hát ki is röhögnének, +nem beszélve a magyar mentalitásról egybe borítva zöldség és döglegyes rohadó húscafatok . Hidd el vége a mezőgazdaságnak, de azt hiszem én többet tapasztaltam a viszonyokból a valóságban mint te, vagy esetleg te is paraszt lennél?:)

Nomen Nescio 2009.04.08. 17:40:25

Hogy mit látsz, az nagyrészt azon múlik, hogy mit hiszel el...

Én vitatkozni nem veled fogok, aki ha igaz amit írsz és paraszt vagy, akkor feladtad, hanem azzal, aki csak azért is megmutatja, hogy a hol lakik az úristen... na az a magyar paraszt, azzal van miről vitázni.

atas 2009.04.08. 17:59:32

Sajnos tényleg megfojtották a rétegünket de az összefogást nem lehetett elérni pont a tsz múlt miatt, mert privatizálva elvándorolt a közös pár ember magánvagyonába. Na ők még ma is megvannak mert ez a réteg támogatva volt persze vissza is áramlott belőle azoknak akik... na de az őstermelők, kis birtokosok nem kaptak semmit Ma már a magam fajta is megveszi tescoban a húst, mert nevelni sem éri meg saját magamnak nemhogy piacra. Nem beszélve a nyakadra járó doktorúrról aki írja a bünetést ha nem eu szabvány szerint neveled a jószágot.

Nomen Nescio 2009.04.08. 18:09:45

Mindig meg lehetett magyarázni, hogy miért nem tudok összefogni a másikkal. Mindig van oka annak, ha nincs egység, ha nincs érdekképviselet, ha nincs működő érdekvédelem.

Na ez az oka annak, hogy az Unióban sehol nem ismert szabályok vannak Magyarországon úgy eladva, mintha azok Úniós elvárások volnának. Meg azért, mert tájékozatlanok voltunk vagyunk, de ha ezt felismerjük, lesz esélyünk a jobbításra. Sajnos addig nem.

Addig meg azokat hibáztatjuk, akik kihasználják a rendelkezésükre álló, akár erkölcstelen, akár törvénytelen eszközöket ahelyett, hogy összefognánk magának a lehetőségnek a megszüntetésére.

Sajnos a sírásrívás nem helyettesíti a tudatos összefogást... és még csak jól sem mutat!

atas 2009.04.08. 18:16:39

valóban, dogozni kell és nem szájat tépni te mivel foglalkozol ha lehet tudni?

Nomen Nescio 2009.04.08. 18:24:27

Hogy mivel foglalkozom? Persze, hogy lehet tudni.

Képalkotással és kommunikációval. Képet alkotok az általam ismert világról és azt megmutatom másoknak. Mielőtt megkérdeznéd, hogy ez kifizetődő-e, erre is válaszolok. Nem, nem az!

atas 2009.04.08. 18:30:18

akkor fel nem tudom fogni hogy kerül vadas az asztalodra ha ráfizetés .) dehát ha jó a mecénás akkor no problem :)

Nomen Nescio 2009.04.08. 18:51:37

idézek egy klasszikust :)

"...A vadast ugye általában úgy csinálom, hogy csak a mártást készítem el..."

A kedvedért leírom a vadas receptjét, ahogy én csinálom - hús nélkül, mert általában úgy készítem:)

Nagyjából negyven deka sárgarépát és körülbelül ugyan annyi gyökeret meghámozok, felkarikázok. Egy nagyobb fej hagymát szintén felkarikázok, mindezeket beleteszem egy lábasba, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Szemes borsot és babérlevelet adok hozzá, egy citrom levágott hájának sárga részét szintén hozzáadom, a citrom levét belefacsarom, de ügyelek arra, hogy mag ne kerüljön bele. Megsózom és az egészet puhára főzöm. Mikor kész, levét leszűröm, de nem öntöm ki. később azzal készítem el e mártást. A zöldségek közül kiválogatom a citromhéjat és babérlevelet, a maradékot pedig meghintem két evőkanál liszttel. Lepirítom és elkezdem felönteni a félretett zöldséglével. Közben három-négy evőkanál cukorból karamelt készítek, felfőzöm a maradék zöldséglével, vagy vízzel és ezt is hozzáöntöm a zöldségekhez. Ez után belekeverem a tejfölt, botmixerrel az egészet lepépesítem, esetleg még ecettel, sóval cukorral beállítom az ízét. Tésztával tálalom.

Egy adag ára legfeljebb nagyjából 150 forint .)

Mert a szponzorációból ennyire tellik :)

atas 2009.04.08. 19:07:29

hát tessék politizálni ott van mit a tejbe aprítani .)
süti beállítások módosítása