Két nap múlva, három nappal a soron következő Európai Parlamenti választások napja előtt emlékezünk meg a szégyenletes Trianoni békeszerződés 89. évfordulójáról. Magyarország területének kétharmada, magyar lakosságának egyharmada idegen uralom alá került. A kárpátmedence területi szuverenitását, népességbeli és kulturális egységét öt részre aprították a megegyező nagyhatalmak.
Ennek az örökségnek a tudtával nem Orbán Viktor kijelentéseit találom furcsának, amikor azt mondta, hogy hetedikén eldől hány képviselője lesz az Euban a Kárpát-medence magyarságának. Történelmi örökségünk ismeretében inkább találom furcsának azt, ha a Cseh, a Szlovák és a Német külügyminiszterek aggályosnak tartják a magyarság védelmét, és a magyar kultúra egységét hirdető kijelentéseket.
Magyarországot megcsonkították, kivéreztették, az elcsatolt területek magyar ajkú lakopsságát pedig kolncként dobták az utódállamoknak. Azoknak az államoknak, ahol a magyar kisebbség kérdése a mai napig nincs rendezve. Sokkal inkább találom aggályosnak azt, hogy sem Csehország, sem Szlováka nem kért bocsánatot a Benes dekrétumok néven ismert magyarság megsemmisítő törekvésekért.
Azt tartom aggályosnak, hogy az a Német külügyminiszter gondolja a magyarság összefogását aggályosnak, elítélendőnek, aki a második világháború kirobbantásának, milliók halálának és egy nép kiirtási kísérletének ódiumát viseli a mai napig.
Azt tartom elképesztőnek, hogy azt a békeszerződést, amit már az elfogadásakor is sokak vitattak, nyolcvankilenc év alatt nem sikerült egyetlen egy nemzetközi fórumon sem megtámadni. Nyolcvankilenc éve nem kapott a magyarság kárpótlást, még egy bocsánatkérést sem a nagyhatalmaktól, sem a területéből megalakult utódállamoktól.
Ezzel szemben a prágai munkareggeli alkalmából sietve kijelentette a három külügyminiszter, hogy veszélyes ezt a témát bolygatni. Burkoltan ez a kijelentés azt jelenti, hogy bár mindenki tudja, hogy a szerződés igazságtalan, túlzó és a mai napig feszültségek forrásaként hat, a rendezés, ahogy fogalmaznak nem korszerű, nem európai és végképp nem huszonegyedik századi.
A huszonegyedik századi jogelvek, mint a kisebbségek védelme a cigányságra vonatkozik, a homoszexuálisokra vonatkozik, a deviáns magatartásra vonatkozik, a bűnözők ártatlanságának vélelmére vonatkozik, de a méltóságában súlyosan sértett, érdek érvényesítésében erősen korlátozott Magyarság védelmében nem érvényes? Hát ez az az Európa, amit évszázadokig védett a Kárpátmedencei Magyarság. Ha kellett a töröktől, ha kellett a tatártól. Hálából a mai napig nem illeti meg Magyarországot a szerződés felülvizsgálatának joga…
Mikor fogja végre ez a nép büszkén és emelt fővel kikövetelni az igazságszolgáltatást azoktól, akik ezt a szégyent a Kárpát medencére és Európára kényszerítették? Nem erőszakkal, nem vérrel, de mindennek ellenálló erővel, a Magyar Haza, a Magyar Föld, a Magyar Anyanyelv védelmében
Utolsó kommentek