Azon a napon felkeltem, megberetválkoztam, felvettem a szebbik ruhámat, fejembe nyomtam cifra süvegem és elindultam a város másik felébe, hogy igen szavazatommal támogassam a trianoni határainkon belül élő honfitársaink egyszerűsített honosítását. A csípős hajnali hidegben azon tűnődtem, mi lesz a szavazás végeredménye.
A kérdés így hangzott:
Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?
Én a népszavazással amúgy nem értettem egyet ebben a kérdésben. Nem a kérdéssel, de a mindenkori kormánynak ezt a gesztust már régen meg kellett volna tenni a nemzet elszakított polgárainak. Ahogy például Románia is megtette ezt a Moldáviában élő románoknak.
Sokan nem értették meg, miről is szól ez a népszavazás. Kettős állampolgárságról beszélünk, holott ez így helytelen megfogalmazás. Az állampolgárságnak vannak bizonyos feltételei, így az adott országokban életvitel szerű élet. Ennek a népszavazásnak éppen ellenkezőleg az volt a célja, hogy a magukat magyarnak valló, a mai Magyarország területén kívül élők anélkül kaphassanak állampolgárságot, hogy az anyaországban életvitel szerűen élnének.
Tehát a közhiedelemmel ellentétben épp azt a támogatja, aki helyben kíván maradni, magyarságát az ősi szülőföldjén kívánja megtartani. A húszmillió román bevándolróval riogatás rendkívül megalázó helyzetbe hozta a környező országok magyar politikusait és polgárait egyaránt.
Mellesleg aki el akart menni szülőföldjéről, az már régen elment. Aki megmaradt helyben, az meg valószínűleg többre tartja ősei örökségét, mint a pillanat nyújtotta könnyebséget. Már ha lehet könnyebbségről beszélni, mertt ma egy Izraeli állampolgár egyszerűbben kap magyar állampolgárságot, mint egy erdélyi Magyar! (...) Másrészt akik elhagyták hazájukat, azok sem magyarországon áltak meg, hanem mentek tovább az áhított nyugatra.
Magyarországon legfeljebb elvégezték iskoláikat, de őket ide semmi nem köti. Sőt kormányzati szinten fejtették ki a legmagasabb közjogi méltóságok, hogy nincs szükségünk rájuk! Így a megszerzett tudásukat sem itt, de nem is szülőföldjükön használják, hanem az Unióban, vagy az Államokban, vagy bárhol máshol, csak ne beszéljenek ott magyarul... Így is lehet.
Utolsó kommentek