Magyarország, ha futballpálya volna, akkor minden játékos egy kapura rúgna. A másik térfélen se játékos, se kapus, az csak üresen áll és várja, hogy végre bejátszzák azt az oldalt is. Ha a jelenlegi játékosok mind egy oldalra játszanak, akkor kik vinnék át a játékot a másik térfélre? íelőbb nézzük meg, hogy kik azok, akik még labdába rúgnak azon az egy térfélen.
Szomorúan figyelem, ahogy a hajdan rendszerváltó párt lavírozik a túlélésért. Egykor az MDF testesítette meg leginkább azt a gondolkodásmódot, ahogy a világot szemlélem. Ma ez a párt azt az oldalt látszik erősíteni, amit le akartunk váltani, hogy helyükre új szemlélet kerülhessen. Mára kétszemélyesre zsugorodtak és kétségbeesve kapkodnak más széthullott pártok szavazói után.
Az Európa parlamenti választás idején még jobbra is balra is próbálkoztak. Mi másért jelöltek volna egymás mellett két olyan személyiséget, mint Habsburg György és Bokros Lajos? Mára egyértelművé vált, hogy a szintén rendszerváltó és a rendszerváltásnak szintén hátat fordító SZDSZ szavazótábort igyekeznek megszerezni. Velük együtt azt a rengeteg kiábrándult egykori MSZP szavazót, akik ma már nem tudnák jó érzéssel választani a Gyurcsány-Bajnai féle új MSZPt.
Ehhez persze kellett az is, hogy a kezdetben vérmesen antikommunista SZDSZ rögtön az első szabad választás után hátat fordítson saját elveinek és szövetségre lépjen a leváltani igyekezett egykori egyeduralkodó állampárt jogfolytonos utódjával.
Húsz év alatt eltűntek a palettáról a szociáldemokraták, a kisgazdák, eltűnt az MDFből kivált MIÉP, újabban pedig eltűnni látszik az SZDSZ és az MDF is. Valamikor a 2002es válsztás után az MDF, addig egyedüli valóban jobboldali pártból elkezdett átfordulni és szembehelyezkedni az akkor már legerősebb jobboldali képződménynek tartott FIDESZ szövetséggel. Sorozatos belviszályok és kizárások jellemzik az elvtelenné vált és gyökereitől elfordult MDFet. A Herényi-Dávid pa-dö-dö mindenkit kitakarított környezetéből, akik az ideológiai változásokat nem vették jó néven.
Mindeközben az MSZ(m)P hagyományosan magát baloldalinak tituláló pártból milliárdos klubbá változott, akik már köszönőviszonyban sem voltak, azóta sincsenek a hagyományos baloldali értékekkel. Persze a retorikájukban megőrizték a baloldaliságot, és néhány egykori állampárti attitűdöt is megtartottak. Ilyenek a most még rosz, de hamarosan majd jó lesz. Most még egy kicsit szorítani kell a derékszíjon, de majd nemsokára –meglátjátok nagyszerű lesz minden. Bokros megszorításai az államkasszának ugyan jót tettek, de egy ország majdnem belerokkant.
A rendszerváltás végül is a kicsi, de érdekérvényesítésében legerősebb párt, az SZDSZ forgatókönyve szerint zajlott. Mint egy sajátos réteget képviselő törpepárt, mégis kormánykoalíciós pártként sok cikluson keresztül egyedüli meghatározója volt az oktatás és gazdaság irányításának. Áldásos tevékenységüknek köszönhetően jutott az ország abba a válságba, amiben ma vagyunk. Már gazdasági értelemben, mert a morális hátteret az öszödi beszéd kellően megágyazta. Trükkök százai… Hazugságok reggel, éjjel meg este… Kurvaország…
Közben baloldali politikusok tucatjai ellen indultak büntetőeljárások. Tart Zuslag pere. Lehallgatási botrány, UD ZRT, Dávidot és Herényit nem adja ki a mentelmi bizottság. Kerületi polgármesterek úgy kapják meg illetményeiket, hogy előzetesben vannak hónapok évek óta.
A tarthatatlanná vált koalíció felbomlott „…azt mondták, hogy menj a picsába Feri…” (Horn Gábor Kóka Jánoshoz) A kilépő SZDSZ külső támogatóként továbbra is ott volt a politikai baloldalon. Gyurcsány lemond és a parlamentáris demokráciát pofán köpve tapossa ki utódja helyét. Másodszor kerül az ország élére olyan miniszterelnök, aki nem kapott népfelhatalmazást.
Felbomlott a fővárosi koalíció is, aztán kezdtek kihullani a szekrényből a csontvázak. BKV botrányok, végkielégülések, százmilliók, sőt milliárdok repkedtek a levegőben. És ez csak egy fővárosi cég. Mi lehet az országos nagyvállalatoknál? Mégis csak megvan, hová tűnik az irdatlan mennyiségű pénz?
Ez a kórkép még viszonylag egyszerű is volna. Sokkal érdekesebb kérdés ma azt vizsgálni, hogy van-e még értelme hazánkban a hagyományos jobb-bal felosztásnak! Ha elvben volna is, a gyakorlat azt mutatja, hogy aki ma jobboldalinak vallja magát, az baloldali hívószavakra gyűlik, aki baloldalinak tartott pártokra szavaz, az pedig a legdurvább vadkapitalizmusra szavaz. Kiváltképp, amikor az önszabályozást és szabadelvűséget hirdető (ál) liberális törpepártot nézzük, akkor vesszük észre, hogy a hagyományos értékrendek nem működnek.
Azt világosan kell látni, hogy ma Magyarországon nincs a hagyományos értelemben vett jobboldali párt. A FIDESZ –egykori SZDSZ leánytagozat, néppártként definiálja magát, ami Európában a balközép pártok gyűjtő kifejezése. A kereszténydemokraták pedig a szociáldemokrácia képviselői a nyugati féltekén. A magukat nemzeti érzelműnek vallók sincsenek tisztában azzal, hogy a Jobbik valójában egy szocialista nemzeti irányvonalat képvisel. Ne tessék félreértelmezni amit mondtam, mert nem azt állítom, hogy a Jobbik történelmi értelemben véve „nemzetiszocialista”.
Ma ugyanúgy állampolgári elvárás a gondoskodó állam, mint a legvidámabb barakk idején. A szociális háló elvesztése keményen belemar azokba, akik a társadalomszervező gazdasági folyamatoknak vesztesei lettek. És nem a segélyekből élő cigány kisebbség(?)re gondolok, hanem azokra, akik az utolsó tyúkjaikat akarják megvédeni a tolvajoktól. A kisnyugdíjasokra, akik az életüket úgy dolgozták le a szocializmus alatt, hogy öreg korukra békét és nyugalmat reméltek az államtól. Itt éltek, ebben éltek akkor is, ha nem voltak kiszolgálói az ideológiának. A gyermek nélküli családokra gondolok, ahol a gazdasági kényszer miatt nem születik meg a jövő generáció. A munkavállalókra, akik másod, harmad állásukat is féltve inkább betegen is dolgozni mennek.
A vállalkozókra gondolok, akik kiszorulnak a piacról, mert helyüket betöltik az államilag dotált multinacionális vállalatok. Adózni és az államot eltartani mégis a kisvállalkozónak kell, mert a multi ugyan kap támogatást, de adót nem fizet -és még a hasznot is kiviszi az országból. Nem itt fejleszt belőle, nem itt fordítja vissza a gazdaságba, nem itt költi el.
A munkavállalónak sem marad mit elköltenie, mert az adók és járulékok elviszik a fizetése nagyobbik részét. A másikat meg a mindennapi megélhetésre fordítja. Víz, villany gázszámla, lakbér, lakáshitel. És élelmiszerre, ha marad még mit. Így aztán hiteleket vesz fel és eladósodik. Svájci frankban, euróban, japán jenben, meg amit még a bankok kínálnak, mert a csapból is az folyik, hogy vegyél fel kölcsönt, hogy megvalósítsd az álmaidat. Aztán már majd arra, hogy életben maradj és az előző hiteledet fizesd belőle. A karácsonyi ajándékra is vegyél fel hitelt.
A nyugdíjas meg leginkább gyógyszerre költ. Mert nálunk az öregség a betegség szinonimája. Ahogy az egészségügy is inkább betegség ügy. Liberális körök azt mondják: Öngondoskodás! Hát mi végre fizet minden munkavállaló adót, TB járulékot, munkavállalói járulékot, nyugdíj járulékot ha nem azért, mert gondoskodni akar magáról? Ez egy olyan társadalmi szerződés, aminek az egyik felén van az állampolgár, a másikon meg egy feneketlen gyomrú por, párdon pénzszívó berendezés. Csak ellenszolgáltatás nincs. Ne beszéljen nekem olyan ember ingyenes állami egészségügyről, aki még nem volt korházban és nem tudja, hogy az orvos –tisztelet a kivételnek, csak a boríték után és annak mértékében figyel a betegre.
De nem csak a jóléti és gondoskodó állam ideájával van baj. Baj van a gazdasággal is.
Arról most ne beszéljünk, hogy ha a magyar miniszterelnök hajdan a libatartókat lehetetlenítette el, akkor mit várhatnánk egy külföldi kézben lévő „állatvédő” szervezettől, mint a Négy Mancs? Beszéljünk arról, hogy vajon jó-e az a rendszer, amiben egy magyar ABC zöldséges pultján a hagymaszezon kellős közepén nem lehet makói hagymát kapni, viszont rakásra áll a holland és osztrák hagyma? Ausztriában élő ismerősöm nem mesélte, hogy ugyanabban az üzletláncban náluk ott lenne a magyar hagyma…
Nálunk a modernizáció jegyében ellehetetlenítik a kistermelőt. Nem csak a kitermelhetetlen adókkal, de a bürokrácia is mint ha a termelő ellen lenne. Amit megtehet egy osztrák kisbolt üzemeltetője, azt nem teheti meg a magyar. Amit megtehet egy Német, egy Francia sajtkészítő kisüzem, azt nem teheti meg a hazai. Közben szép lassan el is tűnik a magyar áru a polcokról. Nem mellékesen meg eltűnik a magyar termelő és mezőgazdasági szektor is. Bedolgozókká váltunk és nincs a termelésben hozzáadott érték. Nincs ma becsülete sem a magyar munkaerőnek, sem a magyar árunak. Legfeljebb külföldön, ahol szívesen veszik a jól képzett diplomást. Orvost, mérnököt, IT és gazdasági szakembert. Nincs érdekképviselet. És nincs összefogás sem, mert mindenki úgy próbál megélni, ahogy tud.
A cigány is csak megélni próbál, amikor egy tálca tojásért vagy 5000 forintért megöli a magatehetetlen és védtelen nyugdíjast? Amikor meg fennakad az elektromos kerítésen, amivel az utolsó pár tő zöldséget és tojót igyekszik megvédeni a paraszt, még őt ítélik el, mert védeni próbálja a tolvajtól a megmaradt megélhetési lehetőségét? Egyszerűen nincs olyan, hogy megélhetési bűnözés! Ez a fogalom annak a mérhetetlenül igazságtalan és embertelen rendszernek a terméke, amiben élünk. Annak a pszeudodemokráciának a terméke, ami kitermelte a mindenáron védendő roma gyilkosokat, akik szó nélkül agyonverik azt, aki magát és tulajdonát védeni igyekszik. Bűn és mocsok amerre nézünk és tajtékozva kiáltozó kisebbségi jogvédők ordítják az elkeseredett magyarnak, hogy fasiszta.
Véget nem érő leépülés ez, amit nem hagyhatunk tovább, mert ebben felmorzsolódik ember és lélek. Eltűnik ebben a megalázó harcban mindaz, amire büszkék voltunk. Eltűnnek az ősi értékeink, mert visszaéltek velük. Visszaéltek azzal, hogy a magyar nép befogadó, hogy türelmes, hogy inkább nyel és teszi a dolgát. Ez tovább nem tartható. Ahogyan az sem tartható, hogy kilátás és jövőkép nélkül szolgáljuk azok érdekeit, akik minket, választópolgárokat legfeljebb négyévente egyszer vesznek elő, akkor is csak amig leadjuk a voksokat. Ennek már nincs jövője, ez nem járható és nem Magyar út. Ez nem a mi utunk.
Ahogy én látom, nagyon hiányzik a politikai játszótérről a másik térfél csapata. Egy valóban jobboldali erő, ami egyesíteni tudja mindazokat, akik már nem hiszik el a pártoknak a kampányszlogeneket. Egy erő, ami egyesíteni tudja a társadalmi helyzetüktől, gazdasági nézeteiktől, vallási hovatartozásuktól, származásuktól, szexuális beállítottságuktól függetlenül azokat, akik hisznek az erkölcsben, a szeretetben, az erényekben. Akik hisznek abban, hogy megvalósítható a gondoskodó állam és a piacgazdaság egyszerre. Akik hiszik, hogy a munkájuk által juthatnak előre az életben, de ezért elvárják a munkához való lehetőség megteremtését. Akik hisznek a hagyományokban, és akik új hagyományokat tudnak teremteni. Akik hisznek a múltban és bíznak a jövőben. Akik bízni akarnak és mernek nagyok lenni.
Én abban hiszek, hogy van ilyen rendszer. Ma ez a rend-szer még kívánatosabb, mint valaha. Ma még szükségesebb talán, mint ezer évvel ezelőtt, amikor kialakult. Ma ugyanúgy az életben maradásunk a fennmaradásunk a tét. Ez a rendszer a napi gazdaság és a napi politika felett álló hatalom, amely alatt e nézetek végre egyesülni, újra egyesülni tudnak. A parlamentáris királyságban hiszek és a Szent Korona képviselte Magyarországban. Abban hiszek, hogy az emberi természet alapvetően sem nem jó, sem nem rossz. Abban, hogy a társadalmi folyamatok épp olyanok, mint a felettük álló hatalom.
Abban hiszek, hogy ha a hatalom forrása tiszta, világos és átlátható, akkor az általa irányított folyamatok is lassan tisztulni, világosodni fognak és apránként kezdenek átláthatóvá válni. Abban hiszek, hogy a múlt tévedései intenek minden magyart a józan gondolkodásra, hogy a hibákat ne kövessük el újra. Azt vallom, hogy bár a tetteinkért saját magunk vagyunk felelősek, de a környezet, mely befolyásolja tetteinket ugyancsak meghatározó. Meghatározza életünket, mindennapjainkat, gondolkodásunkat. Azt hiszem és vallom, hogy zsákutcában vagyunk, ennek az utcának itt a vége. Vissza kell térni oda, ahol a tévútra léptünk, mert lépni kényszerítettek minket és folytatni az eredeti utat, őseink és Szent királyaink útját!
Utolsó kommentek