Hozzászólásnak indult, önálló írás lett belőle.
Piac: A piacon találjon egymásra termelő és fogyasztó. De szép is volna. Csak volna, mert sajnos tényleg igaz az, hogy akit mi a piacon kendős, bőszoknyás paraszt néninek nézünk, valójában nem a kiskertben termeli meg a háztájit, hanem a nagybaniban a kamionból terem neki...
Viszont ez ellen igen is lehetne tenni valódi önszerveződéssel. Amikor a gazda inkább hagyja megrohadni a gyümölcsöt a fán, akkor eszembe jut a szedd magad akció. Ha van is, nem nagyon terjed a híre. De inkább nincs, mert ez ugye kis szervezést igényelne, meg a gyümölcsösre is kell figyelni, hogy a mázsán meglegyen amit leszedtek... Hát erre csak azt tudom mondani, hogy a szüretkor is kell embert fizetni. Szedd magadnál meg lehet kertőröket.
A sertéstermelők azon panaszkodnak, hogy a felvásárló mennyit ajánl érte. A piacon (osanban is) meg azt látom, hogy egy húst sosem látott (szója) párizsit szűzérme árban adnak...
Amikor összefogásról beszélek, akkor arra gondolok, hogy a gazdáknak össze kell fogni és szövetkezeti bolthálózatot vagy terítést kell szervezni. Ja, hogy ez büdös? Panaszkodni bárki neki tud látni, de abból nem lesz mezőgazdaság.
Az európai támogatott olcsó szeméttel szemben csak úgy lehet harcolni, ha a termelő is, a vásárló is tudatos. És vásárló alatt most nem elsősorban a minden filléren spórolni kényszerülő kisnyugdíjast értem. Igen, vannak -egyre többen, akik kényszerűségből is az olcsót veszik, akár még ha tudják is, hogy silány. Mert nincs módjuk mást megvenni.
Az ördögi kör ott kezdődik, hogy amig a magyar ipar, könnyűipar és mezőgazdaság bedolgozói körbe kényszerül, addig a hozzáadott érték nem hazánkban fog keletkezni. Annál is inkább, mert a nagykereskedők és multik kiviszik a hasznot. Eközben hazánkban fogy a pénz, nő az infláció, nőnek az árak.
Bankok: Sokan azt hiszik, hogy a banki kölcsön népjóléti intézmény. Régen ez valahogy úgy volt, hogy nem kellett banki kölcsönt felvenni a lakhatás megteremtéséhez. Nem hogy áruhitel! Lakos elmegy és beteszi a pénzt a bankba. Gondolnánk mi, hogy ezt a bank befekteti, ebből van a jövedelme. Meg ugye a kamatkülönbözetből hitel és betét között.
Hát a turpisság ott kezdődik, hogy a bank még egy fillért be nem fektetett, de már nyeresége van csak azáltal, hogy kibocsájtotta a pénzt. Hazánkban a pénzkibocsájtás, ellentétben a közhiedelemmel, nem állami monopólium, hanem banki! Tehát kedve honpolgár, amikor pénzről beszélünk, következésképpen hitelről beszélünk. A bank a kibocsájtott pénzmennyiséget kamat fejében adja az államnak!
A lakossági és vállalati hitelek még csak eztán jönnek. Ugyan is az a helyzet, hogy minden kibocsájtott forintból a bankok további 2,50 fillért nyernek és még további kilenc forintot tudnak hitelre felkínálni, Csak ekkor lép be a hitelkamat a már megkamatoztatott forinton. Ha a lakos most a pénzét beteszi a bankba, akkor ezzel a kör kezdődik elölről, mert minden betett forintot kilencszer tud kihelyezni a bank… Tehát a számlán a valós és virtuálisan keletkeztetett pénzek aránya nagyjából 1/10. Azaz minden tízedik, a magyar gazdaságban megforduló forint valódi, a többi kilenc egyszerűen nem létezik. Így aztán a szó szoros értelmében véve nincs az a pénz, amivel a hitelt vissza lehetne fizetni.
Másrészről egy, a pénzmultiplikátor bűvöletében élő és kizárólag pénzmanipulálással foglalkozó banki rendszernek nem érdeke, hogy papírpénz vagy bármilyen más, nem virtuális fizetőeszköz legyen a piacon, ezért kell az elektronikus banki rendszer olcsóságára hivatkozva virtuális fizetőeszközt használni. Bár az olcsóságot azért érdemes volna jobban szemügyre venni!
Banki költségek alatt mi végre kell számla fenntartási díjat fizetni? Elektronikusan nyilvántartott rendszer, ember hozzá sem nyúl a számlához, csak ha bemegyünk egy ügyfélforgalmat bonyolító kirendeltségbe... Átutalási díjat miért kell fizetni? Hiszen ha az elszámolási egységeket elektronikusan vezetik át egyik számláról a másikra, akkor valójában nincs fizikai pénzmozgás, amit őrizni kellene, mint a keresztes háborúkban, amikor a rendszer kialakult...
Kártyahasználati díjat miért? Hiszen ráadásul amikor a kártyádat használod, épp a kibocsájtó bankot támogatod, hiszen a konkrét fizikai pénzmozgás kerül sokba, az elektronikus nem. Bankkártyáról beszélek és nem hitelkártyáról. Bár a lakosság zömének fogalma nincs mi a kettő között a különbség.
De pár szót, miért is jó a banknak ha nincs papírpénz. A virtuális pénzt sokkal egyszerűbb manipulálni, mint akár a fedezet nélküli állami kötvényt, amit mi egyszerűen (papír)pénznek mondunk. Ma már a szó szoros értelmében a forint nem pénz, csak elszámolási egység. Pénz addig volt, amig volt aranyfedezete.
Mellesleg az elektronikus „banking” még tovább lehetetleníti az amúgy is bürokráciával és szabályozással sújtott kistermelőt... A kofa a piacon nem tud mit kezdeni a bankkártyával. Terminált meg csak olyan helyen érdemes telepíteni, ahol a havi készpénzforgalom magasabb ötmillió forintnál...
Az a baj, hogy amikor a fortyogó indulatok kitörnek a polgárból, elfelejti, hogy egy rendkívül bonyolult szisztémában él, ahol minden mindennel összefügg, és semmi nem történik véletlenül...
Persze a csak nevében magyar Bálint féle oktatási reformok arra épp jók, hogy megfelelő mértékben csökkentsék a honpolgár gondolkodási és logikai képességeit... Így aztán a harmadik témára kanyarodva is előre felállítottuk a hipotézist.
Politikum: Amikor egy parlamentáris népképviseleti demokráciában a szabadságjogokról beszélünk, akkor valójában a többségi diktatúrát emlegetjük. Nálunk meg ez is úgy működik, hogy a négy évig egyeduralkodó, esetleg a szerviensek által megtámogatott kormányzati tényező a vélelmezett többség állítólagos akaratát képviseli, ami a gyakorlatban a masszív önérdekképviselést jelenti.
Van szabad választásunk? Én jobbos vagyok, nekem a FIDESZre kell szavaznom, a balosnak meg a… De nem is tudom most, hogy kire. AZ MDFre talán? Megint csak azt tudom mondani, hogy amennyi erőt a lövészárkok ásásába fordítottunk, azt az ország és a jövőnk építésére kellett volna fordítani. Ha majd egyszer észrevesszük, hogy akár jobboldali, akár baloldali nézőpontot képviselünk, egy érdeknek nem szabad elvesznie szem elől, a nemzet megmaradása és felemelkedése, akkor talán a megvalósítandó célokban is tudunk ésszel választani.
Jelenleg kényszerpályán érezzük magunkat, mert pártállásunktól függő választási eredményekben bízunk, az elért eredmények ellenére, vagy épp azért. Bármit meg lehet magyarázni, ehhez mindenki rendkívüli módon ért, de látnunk kell, hogy méltóságunktól megfosztva, szabadságunk látszólagos szabadság, a demokráciánk pszeudodemokrácia. Idegen érdekek és gazdasági erők mozgatják a magyar belpolitikát. Megosztanak minket és uralkodnak felettünk.
Még egy témát vetnék fel, a gazdaság és a munkahely kérdését. A multik nem fizetnek adót Magyarországon, de élvezik az anyavállalat nyújtotta gazdasági fölényt, amivel nem restellnek vissza is élni. Másfelől a Magyar állam is ezeket a multinacionális tőkét képviselő vállalatokat támogatja ahelyett, hogy a magyar állampolgárokat támogatná. Munkahelyek teremtése alatt ugye ma azt értjük, amikor a Hankock idehozza a minden normának ellentmondó gumigyárát és ezért még ő kap két és fél milliárd forintot, illetve öt éves adómentességet. Ráadásul a termékeiket nagyrészt külföldön értékesíti, így az abból befolyt jövedelmei után sem adózik.
Mikor teheti meg ezt egy kis és középvállalkozó? Azt pedig nem fogadom el érvként, hogy például az Auchan egymaga negyvenezer embert foglalkoztat. Annak a negyvenezernek azért kell az Auchaban dolgoznia, mert nincs máshol munkahelye! A kiskereskedelem gyakorlatilag megszűnik. Visszakanyarodva az első kérdéshez. Amig a magyar ipar csak bedolgozója a nemzetközi vállalatoknak, addig a hozzáadott érték nem nálunk keletkezik és hoz hasznot.
Munkahelyeket azért kell teremteni, hogy a magyar munkaerő itthon álljon termelésbe. Hogy a magyar alapanyaghoz itt adjunk értéket, hogy azt itthon és külföldön értékesítsük, ezzel termelve profitot, adóbevételeket, fizetőképes keresletet, ebből újabb adóbevételeket. A hitelekre azért lenne szükség, hogy a fejlesztéseinket lehessen finanszírozni és ne a hiányt, a megélhetést. Adót meg azért kel csökkenteni, hogy az embereknek legyen mit elköltenie, hogy beinduljon a gazdaság vérkeringése.
Meg hát azért is, mert aszociális hálót a dolgozók tartják fent a rászorulókkal szemben. Ha betegség vagy munkanélküliség okán nincs aki fenntartsa, akkor úgy járunk, ahogy mostanság. Az nem megoldás, hogy egész népcsoportok tekintzik a szociális hálót megélhetési forrásnak a munka helyett. Plusz ha van munka, akkor nincs megélhetési bűnözés sem.
Ehelyett ma azt látom, hogy megszorítanak, miközben egyes magas tisztségeket betöltő vezetők busásan végkielégülnek. Azt látom, hogy a bérből és fizetésből élőkön akarjál elverni annak a gazdasági válságnak a terheit, amit a maguk hozzá nem értése súlyosbított. Meg azt látom, hogy mi polgárok ássuk az árkokat ahelyett, hogy társadalmi konszenzusra törekednénk. Meg még azt is, hogy az ifjú elvtársak gyűjtögetik a societas pontokat az online kampányban a piros pólóért…
Hát így elég nehéz lesz józanul értékelve nekilátni a változásoknak!
Utolsó kommentek