Sólyom László Köztársasági elnök tegnap (2010 március 10.) aláírta a holokauszt tagadását büntethetővé tevő törvényt, amely szerinte nem alkotmányellenes -bár véleménye szerint ezt a kérdést nem lett volna szabad a kampány időszakában felvetni, mert mint mondja, ebben a felfokozott hangulatban nem lehet higgadtam negvitatni a kérdést.
A törvény értelmében, aki a holokauszt áldozatainak méltóságát nagy nyilvánosság előtt azáltal sérti, hogy annak tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, három év szabadságvesztéssel büntethető.
Azon most nincs értelme vitatkozni, hogy mi a nagy nyilvánosság.
(Nagy nyilvánosságról akkor van szó, ha a rágalmazás az elkövetés időpontjában jelen levő nagyobb számú olyan személy előtt valósul meg, akiknek létszáma egyszerű ránézéssel nem állapítható meg, avagy fennáll a lehetősége annak, hogy a tényközlésről nagyobb, vagy előre meg nem határozható számú személy szerez tudomást. A Btk. 137. §-ának 12. pontja értelmében nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosítás, illetőleg elektronikusan rögzített információ távközlő hálózaton való közzététele útján történő elkövetését is érteni kell.)/innen/
A törvény értelmében -és a Köztársasági Elnöki Hivatal véleménye szerint: Az Alkotmánybíróság 2000-ben a nemzeti jelképek megsértése és az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben, a politikai szükségességre hivatkozva, bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint a véleményszabadság korlátozására általában. (HirTV)
Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a holokauszt tagadás büntethetőségéről rendelkező törvény ebben a formában nem alkalmas-e önmagában is gyűlöletkeltésre azáltal, hogy a második világháború áldozatai közül kiemel egy meghatározatlan (meghatározhatatlan és pontosan soha meg nem határozott) csoportot, és csak az ellenük elkövetett bűnök tagadását rendeli szabadságvesztéssel sújtani?
Miről beszélünk, amikor holokausztról szólunk? Kikről beszélünk, amikor népírtásról szólunk? Kikről beszélünk mint elkövetők és kikről, mint áldozatok?
- Tagadható-e a második világháború egyetlen áldozata is?
- Tagadható-e, hogy a koncentrációs táborokba hurcolt áldozatok kortól, nemtől, vallástól és nemi beállítottságuktól függetlenül pusztultak el?
- Tagadható-e, hogy homoszexuálisok, politikai foglyok, cigányok és származásuktól, koruktól, nemüktől, vallásuktól függetlenül antifasiszta ellenállók, vagy ennek gyanújával vádolt emberek pusztultak el a koncentrációs táborokban?
- Tagadható-e, hogy a második világháborút megelőzően, a világháború alatt és a világháború befejeztét követően milliók estek a kommunizmus koncentrációs táborainak áldozatává?
- MIkor válik bűnné a Benesi kollektív bűnösség elve?
- Mikor kapnak legalább erkölcsi elégtételt a "málenkíj rábotra" hurcolt túlélők és leszármazottaik, Gulágra hurcolt túlélők és leszármazottaik, a kitelepítettek és leszármazottaik, a megalázottak és leszármazottaik és az ötvenhatos forradalom vértanúi és leszármazottaik?
- Mikor mondja ki törvény, hogy bűn az '56os forradalmat ellenforradalomnak nevezni, és büntetendő a hősöket fasiszta csöcseléknek nevezni.
- Mikor kapnak legalább erkölcsi elégtételt a Rákosi és Kádár korszakok üldözöttjei?
Olyan törvényt kell alkotni, amely minden elnyomó totalitárius diktatúra áldozatát egyaránt tiszteli.
Amely nem külömbözteti meg az áldozatok egyes csoportjait.
Amely minden áldozat emlékét egységesen védi, hogy az áldozatok emléke együtt figyelmeztessen minket az embertelen ideológiákra és esztelen pusztításra.
Utolsó kommentek