Vona Gábor még az első forduló előtt tett olyan kijelentéseket, hogy a Jobbik kétharmadának a FIDESZ a gátja. Hogy az ország (a Magyar választópolgárok) kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla.
Kérem tisztelettel, én ezek szerint abba a kisebb[?] (két)harmadba tartozom, akik biztosan tudják magukról: Nem vagyok jobbikos! És MSZP hívő sem vagyok. Ez abból is látszik, hogy ellenben híve vagyok a jelen helyzetben a kétharmados felhatalmazásnak.
Mi a baj a kétharmaddal? A választópolgárok nagy többséggel, demokratikus választásokon adták bizalmukat egy pártszövetségnek. Ilyen mértékű felhatalmazás a leendő kormány mögött nem Isten ellen való, és főképp nem demokrácia ellenes. Akik a Fidesz-Kdnp fölényes többségére szavaztak, épp ebben látják a demokratikus fordulatot. A kétharmadban látják biztosítva az elszámoltatást, az ország irányvonalainak, kül és belpolitikájának pontos körvonalazódását és a jövőbe vezető út kijelölését. Hosszú távon pedig a gazdaság és a társadalom fellendülését. De... !
Egyrészt a kétharmad majd csak a második forduló után dől el, de a találgatás sokhelyütt már átcsapott biztosba, legalább is a várakozások szintjén. Másrészt a szoci kampány a demokrácia lábbal tiprásáról beszél a kétharmad kapcsán. Közben lopják az új szoclib párt szlogenjét (is): Igen, lehet más a politika -ami önmagában vaskos cáfolata a puszta kijelentésnek.
Egy kis visszatekintés a múltra. Tegyük végre a helyére a számokat!
A Horn kormány annak idején (1994) bőven a 2/3 felett teljesített, amikor az ország először zuhant bele az össznépi amnéziába. Akkor az Mszp-Szdsz pártszövetség összesen 279 mandátummal, 72,03%-os többséggel bírt a Parlamentben.
Az első Orbán kormány (1998) Parlamenti mandátumainak száma 213, 55.18%-os egyszerű többséget szerzett.
A Medgyessy (-Gyurcsány) kormány (2002) 198 mandátummal, 51,29%-os alig többséget szerzett.
A Gyurcsány (-Bajnai) kormány (2006) Hát ezt az időszakot elég nehéz kibogozni. Gyurcsány látszólagos leköszöntével az SDZSDZ látszólagos ellenzékbe vonult, gyakorlatilag megmaradtak külső támogatónak. Eddigre már teljesen nyílvánvalóvá vált az is, hogy hová sorolt be az elődjére már csak nevében hasonlító MDF.
Az utóbbi négy, vagy inkább nyolc év kaotikus állapotai juttatták oda a fokozatosan erodálódó kormánypártokat és az Mdf-et, ahol most tartanak. Nem mellesleg az országot is... Gyakorlatilag az MSZP középpárttá zsugorodott, az SZDSZ megszűnt létezni, az MDF pedig kiesett a parlamentből.
Múltidézésből ennyi elég is. Engem már sokkal inkább az foglalkoztat, mi lesz a jövő. Sokkal inkább az érdekel, hogy ezt a felhatalmazást mire és hogyan fogja felhasználni a Fidesz-Kdnp alakította kormány. Az érdekel, hogy végre nemzeti konszenzusra épülve meg tudjuk/tudják-e határozni a nemzetstratégiát közép és hosszútávon.
Hazánkban történelmi hagyománya van már az újjáépítésnek. Sokszor kellett a semmiből ujrakezdeni a nemzet, a haza, az ország felépítését. Tudom, hogy ebben a választásban sokan bíztak, bíznak. Tudom, hogy sokan, magukat baloladlinak vallók is a leendő miniszterelnökre szavaztak.
A feladat, ami Orbán Viktorra, a leendő kormányra, az országra és ránk -polgárokra vár, nem kicsi -inkább hatalmas. Ennek az újrakezdésnek van egy sajátos vonása. Most nem csak a politikát, gazdaságot, közéletet kell rendbetenni. Most az önbizalmat, önértékelést kell felépíteni szinte a semmiből. Meg kell tanulni újra bízni magunkban és a jövőben. Meg kell tanulni újra álmodni -nagyot! És meg kell tanulni hinni benne, hogy kivitelezhető, hogy talpra áll a nép, az ország. A választók erre a bizalomra, hitre és vágyott jövőre adták szavazataikat. Soha nem látott többséggel, soha nem látott felelősséget róttunk a leendő kormány nyakába, és vettünk saját nyakunkba is!
Ebben a választási eredményben kicsit ott van amit már régóta látok: Nincs értelme jobb és bal oldalt emlegetni. Nincs külön jobb és bal oldal. Van viszont lokalitás és globalitás. Vannak a helyi-nemzeti ügyek és van a liberalizmus. E kettő között kell választani és mi választtottunk. Nem adjuk fel magyarságunkat, nem olvadunk bele a soha nem volt európai egységbe. Meg kell tartani nemzeti karakterünket, sajátosan magyar vonásainkat. El kell hinni, hogy van vállalható nemzeti karakterünk és vannak vállalható sajátosan magyar vonásaink. Ezt rombolta le nyolc év alatt a szociál-liberális kormányzat.
Mi a szocialista párt baja a kétharmaddal? Szó nincs itt a demokráciát fenyegető gonoszról. Szó sincs a magyar állampolgárokat összességében vagy csoportjaikat fenyegető diktatúráról. Csak annyiról van szó, hogy a szocialisták globalizációbűvöletben úszó, a nemzeti érdekeket háttérbe soroló vagy teljesen elfelejtő liberalizmusát figyelmen kívül lehet hagyni végre. És el lehet számoltatni a mindenkori kormányzatok csinovmyikjai által elkövette bűnöket. Hogy a mentelmi bizottságban nem lehet többé játszani a mentelmi jog fel nem függesztésével.
Én a szocialisták által gerjesztett félelmekkel szemben épp ebben a kétharmadban látom a demokrácia helyreállítását és a jövőépítés lehetőségének zálogát!
Utolsó kommentek