A parlament a mai napon (2010. 05. 31. - 13:50), 302 igen, 55 nem, 12 tartózkodás mellett elfogadta Dr Semylén Zsol (-KDNP) és Dr Kövér László (-FIDESZ) törvényjeveslatát a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. Egyidejűleg a Tisztelt Ház megszavazta azt a kérelmet is, hogy Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke gyorsított eljárásban hírdesse ki a törvényt. 2010 június negyedikén az Országgyűlés emlékülést tart.
Az állampolgárság kiterjesztése és a trianoni megemlékezés -új néven az összetartozás napja, olyan hiánypótlás, amivel a magyarság tartozik önmagának. Nemzetünket 90 éve olyan támadás érte, amit talán nem is minden nép lenne képes túlélni. Az elcsatolt területek magyarellenessége, a kultúránk, nyelvünk, szokásaink, hagyományaink és történelmi örökségünk megsemmisítésére tett elnyomó törekvések mégsem gyengítették, épp ellenkezőleg, erősítették összetartozás érzésünket. A mai határokon átnyúló kölcsönös kapcsolattartás, az egységes nemzettudat a közös jövő vállalásának első lépése.
Az elmúlt húsz év történetében feloszlott a nagyszovjet birodalom, a délszláv válságban megszűnt Jugoszláviából kiváltak a kényszerrel hozzátoldott nemzetek. Kettévált a Cseh és Szlovák köztársaság. De nem csak elkülönülések, válások jellemezték ezt az időszakot. Egyesült a két Németország, Európa létrehozta államainak szoros szövetségét, és a folyamatban ma ott tartunk, hogy duplájára bővült az EU tagállamok közössége.
Trianon óta a megcsonkított magyarság és az eltorzított arcú Európa olyan sebeket hordoz, amikről nem lehet tovább nem beszélni. Olyan sebeket visel minden trianonban érintett nép, nemzet és polgár, amire a halgatás, az eltagadás vagy a tudatos történelemhamisítás ugyan látszólag kényelmes álláspont, de semmiképp nem gyógyír.
Amikor az európai regionalitás elvében gondolkodunk, és ennek szellemében nézzük Európa térképét, azt látjuk, hogy a Kárpát medence olyan egységes régió, amit az elmúlt évszázadok megpróbáltatásai sem, és az újkori történelmi viharok sem voltak képesek széttépni. A vérségi, kultúrális és nyelvi kötelékeink nem hogy gyengültek, de erősödni voltak képesek.
A Nemzeti Összetartozás napja azt az Istentől eredő erőt hivatott megjeleníteni, ami minden magyar összeköt határainkon belül, a Kárpát medencében, Európában és a világban -akárhová is vetett minket a sors.
Nacionalizmus volna a Trianoni gyászról megemlékezni, és ennek kapcsán megünnepelni az eltörölhetetlen nemzeti kötelékeinket? Nacionalizmus volna a magyar állampolgárságot megadni minden magyarnak? Ez nemzettudat és nemzeti önrendelkezés!
Mellesleg ha már nacionalizmusról beszélünk azt is érdemes megvizsgálni, milyen jellemzői vannak a nacioanlizmusnak. Beszélhetünk a harcos, támadó hazafiasságról, ami minden más népet, nemzetet maga alá gyűrve kíván egy felsőbbrendűséget megvalósítani. Ilyen volt a náci Németország, de ilyen ma a szomszédos Szlovákia is.
Ezzel szemben beszélhetünk egy békés, higgadt nacionalizmusról is. Ez is meg van győződve saját nagyságáról, de ezt a nagyságot nem máshoz méri, hanem saját múltjából, kultúrájábó, hagyományaiból eredezteti. Ez a második fajtájú nacionalizmus nem harcos, nem agresszív, és még csak nem is kirekesztő vagy elutasíó. Ez a nacionalizmus nagyapáink bölcsességét tükröző lokálpatriotizmus. Ha a magyar nép, nemzet és polgár nacionalista, akkor valószínű, hogy ez utóbbi nacionalizmust gyakorolja.
Nemzetünk magyarságában ellentmondást nem tűr, de hajlamos elviselni és együttélni más népek, nemzetek fiaival és lányaival. Így volt ez az elmúlt kilencven évben határainkon belül és a Kárpát medencében. De így volt ez a Magyar Királyság 1100 évében, és ha még a hivatalos történetírás ezt el sem fogadja, de a modern államisággal nem rendelkező időkben is, ahonnan a magyar bölcsesség ered. És ha az Isten úgy akarja, így lesz ez az elkövetkező századokban is.
Ezt a bölcsességet ünnepeljük eztán, a gyászt sem feledve június negyedikén, a Nemzeti Összetartozás napján.
Utolsó kommentek