Erre figyelmeztet a A FAO és az OECD elemzése melyből kiderül, hogy alapvető élelmiszerek lesznek drágábbak, mint a kenyér, vagy a zöldségek, gyümölcsök. (hirado.hu - MTI)
Egy éve lehet, hogy interjúban a GKI embere azt állította, hogy hazánk fejlődésében nem tekinthető mérvadó ágazatnak a mezőgazdaság, hiszen a világnak nem arra van szüksége. A K+F és az innováció az egyetlen lehetőség, mely fejlődő irányba tudná állítani az országot. A beszélgetésből kiderült az is, hogy a GKIs ember szerint olyan maradvány feudális téziseket vallani, mi szerint a mezőgazdaság a fejlődési, kitörési lehetőség nem más, mint városi legenda -elmaradott, begyepesedett, fejlődni nem képes gondolkodás a pórnép körében.
Persze az igaz, hogy jelenleg a teljes iparunk a kizsákmányoló rabszolgamunkára épül. Akár az ipart, akár a mezőgazdaságot nézzük azt látjuk, hogy a legértéktelenebb folyamatokra vagyunk kárhoztatva. Alapanyagot termelünk és összeszerelünk. Nincs hozzáadott érték, és valóban nincs innováció. Kétkezi biomechanikus gépezet vagyunk egy nagyvállalat szerelőcsarnokában. Korábban agyelszívásról beszéltünk, ami természetesen nem ált meg mára sem, de mellé lettek csatolva a még erőszakosabb tőkeszivattyúk is.
A hipermarketek polcairól fokozatosan kiszorulnak/tak a magyar termékek. Szlovák sonkának nevezett valamivel van tele a hűtő húsvétkor, szlovák tejnek nevezett folyadékot iszunk, vagy osztrák reggeli italt. Holland és német hagymával főzünk, spanyol paradicsomot kapunk a zöldségesnél. Kínai fokhagymát, amerikai génkezelt kukoricát és szóját, de feltehetően a kenyerünk is amerikai lisztből van. Francia sajtot szelünk a reggeli mellé, ebédre vietnámi csirkét fogyasztunk, olasz agyontámogatott, ócska bort iszunk mellé, délamerikai cseresznyét szemezünk, vagy olasz szőlőt. És mindezt tajvani vesszőkosárban visszük haza. Vagy német nájlonzacskóban...
Közben azon tűnődünk, hogy hol a híres magyar szürkemarha, a jó minőségű sertés, a háztáji tyúk és tojás, a szabolcsi alma és barack, a kajszi, a szatmári szilva és a magyar szőlő vagy bor? Olyanok már alig jutnak eszünkbe, hogy házi teljes tej, kövér túró, ízes kiskerti zöldségek vagy ne adj Isten házi toros... Mindez nincs, viszont van maflatokszinos brazil magyar pirospaprika, meg a kiskereskedelmet agyonszabályozó és ellehetetlenítő HACCP, meg a magyarellenes magyar rendelkezések, meg a kiegyenesített uborka, max 10-12 cm -az a csemege... Mert mi minden ajánlást az Unótól, mint jó nebulók, megszigorítva, agyonbonyolítva veszünk át és alkalmazunk / alkalmaztatunk a létért küzdő gazdákkal...
Az elmúlt húsz és különösen az utolsó nyolc évben nem történt más, hogy a már kiszippantott agyak helyére drágán fizetett gazdasági bérgyilkosokat ültettünk. Ne menjünk messzire, egy magyar jegybank elnök több, mint kétszer annyit keres, mint a FED elnöke amerikában...
A végeredmény itt van az orrunk előtt, és mégsem látjuk, mert lefoglalnak a folyamatos válsághelyzetek. Amig a mindennapi túlélés a tét, a puszta életben maradás, addig a szemünk és a tudatunk zárva marad. Pedig csak arra kell ráébredni, hogy ezeket a terheket épp azok zúdították ránk, akiket szövetségeseinknek szeretnénk tudni...
Én Unió ellenes vagyok. Nem hiszek abban, hogy akik évszázadokon keresztül semmibe vették nemzetünket, azok varázsütésre hirtelen másként kezdenének gondolkodni. Ellenkezőleg! Arról próbálnak minket meggyőzni, hogy nekünk kellene másként gondolkodnunk, leginkább azt kellene elfogadni, ami saját szándékaikkal egyezik. Érdekes összefüggés, hogy amikor így tettünk, az az ország végveszélybe sodródását jelentette. Aztán akárhányszor is vártuk a fejlett nyugat segítségét, az rendre elmaradt -így van ez most is!
Halljuk, hogy élelmiszer készleteink nagyrészt kínából és az egyesült államokból származnak, miközben tudjuk, hogy Európa éléskamrája mégis csak a legjobb értékű termőföldekkel rendelkező Kárpát medence. Európa édesvíz készletének jelentős része szintén a Kárpát medencében található. Maradék országunkon belül nincs mire ipart építeni, soha nem leszünk a vas és acél országa. Igen is van egy nagyszerű lehetőségünk, ami ráadásul stratégiai eszköz lesz a kezünkben pár évtizeden belül -már ha akkor is még mi lakjuk kies hazánkat... A mezőgazdasági termelést vissza kell állítani méltó helyére.
Egyre azomban valóban figyelnünk kell. Nem pusztán alapanyagot kell termelni külföldi feldolgozók euro-centjeiért, hanem magunknak kell a megtermelt javakhoz értéket rendelni a feldolgozás során. Ma ugyanis a jó minőségű alapanyag fillérekért kerül ki az országból és jó drágán vásároljuk az amúgy ipari hulladék minőségű, ám de élelmiszerként megjelölt szemetet... És figyelni kell a négy mancsokra is, akik egy teljes mezőgazdasági ágazatot képesek tönkretenni aljas, gazdasági érdekektől vezetve...
Gyönyörű tájainkra túrizmust kell kiépíteni, ahol a helyben termelt élelmiszerek tehetik kívánatossá és felejthetetlenné az eltöltött napokat. Nevezetességeinkre megint meg kell tanulni büszkének lenni. És vissza kell szerezzük a becsületünket, mert ma igen rossz hírünket keltik sokan -jól meggondolt érdekektől hajtva. És sajnos arról sem szabad megfeledkezni, hogy a híresztelésnek alapja is lehet olykor...
Hittel, eltökéltséggel és becsülettel újra fel lehet virágoztatni hazánkat, mert minden adottságunk megvan rá. Most leginkább a hit hiányzik, és a kiszivattyúzott rengeteg euró milliárd persze...
Fel kell készülnünk a fenyegető élelmiszerhiányra, a vízhiányra és az olajhiányra. Oldanunk kell az energiafüggésünket, mert most azáltal (is) vagyunk zsarolhatók. Nincs sok olyan szomszédunk, akire talán valóban lehet számítani az elkövetkező időkben, de akivel csak lehet, meg kell erősíteni a szövetségi szálakat. Nem, nem vagyok paranoiás, csak látom az utat. ami a közelgő világméretű konfliktusba vezet minket. Pedig még nincs túl késő, hogy ezt a folyamatot megállítsuk és visszájára fordítsuk. És nem, nem képzelek messianisztikus szerepet a jövő magyarságának.
Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy azt az évezredes tudást, amit a magyar kultúra a mai napig őriz és hordoz, újra fel lehet használni az életben maradáshoz. Nem csak saját életünket menthetjük meg, de a térségét is. Amiért persze megint nem várunk és kapunk majd hálát Európától most sem, ahogy eddig soha...
Utolsó kommentek