Nem vagyok közgazdász és amit a gazdasági folyamatokról tanultam az nem jogosít fel arra, hogy a gazdaságról beszéljek. Viszont gazdasági környezetben élek, és ez mégis ad alapot arra, hogy legalább véleményem legyen. Nyilván a gazdaságnak azok a szeletei foglalkoztatnak leginkább, amiket konkrétan érzek a bőrömön. A munka világa, a bérrendszer, az adók, és a pénz vásárló ereje.
Sokszor azt hallom, hogy munkanélküliség van. Sétálok Budapesten a belvárosban, és nem csak a mellékutcákban de a körúton is azt látom, hogy egyre másra zárnak be boltok. Üresen állnak, lelakatolt ajtóval a bolthelyek. Kosz, kutyaszar és szemét. És hajléktalanok, és a munkaügyi kirendeltség előtt sorban álló emberek, és az önkormányzat szociális osztálya előtt sorban álló emberek. Kimegyek a városból és azt látom, hogy parlagon állnak a földek, és megműveletlenek a szántók, gondozatlanok a gyümölcsösök, elhanyagoltak a szőlők, ápolatlanok az utcák. A falvak elnéptelenednek, üres házak feltörve és kifosztva, üres istállók és ólak. Szegénység, munkanélküliség.
Munkanélküliség? Hiszen az imént soroltam fel, mennyi munka van elvégzetlenül és sok dologtalan ember is volna rá. Hogy van ez? Hogy lehet az, hogy elhisszük amikor munkanélküliségről beszélnek nekünk ahelyett, hogy elhinnénk azt, amit látunk? Rengeteg az elvégzetlen munka! És biztos vagyok abban is, hogy rengeteg a ki nem használt munkaerő, a fel nem használt szaktudás, a szabad kapacitású hozzáértés. Csak amig elhisszük, hogy ebből, vagy abból nem lehet megélni, addig hozzá sem látunk és nem is teszünk azért, hogy ez változzon. A dolog rákfenéje az, hogy a képzelet teremtő ereje nagyon is hat -de ha azt képzelem, hogy valami nem megy, akkor biztosan el sem indul. Se döcögve, se nehézkesen, se sehogyan nem indul el semmi, ha nem kezdjük el. És a dolog rákfenéje az is, hogy sokkal kényelmesebb elhinni amit a politika, politikusok mondanak, mint önálló gondolatokat kifejleszteni és azok szerint cselekedni.
Munkanélküliség azért van, mert nincsenek munkahelyek. Munkahelyek meg azért nincsenek, mert nincs pénz. Pénz meg azért nincs, mert elviszi az államadósság -és akkor szemérmesen tekintsünk el attól az irdatlan pénztől, ami kézen-közön tűnik el állami mutyikban, és lopnak ki arcátlanul és szemrebbenés nélkül azok zsebéből, akik valóban termelnek. A termelés értékteremtés, amit a pénz értéktelensége elértéktelenít.
Nincs elég pénz, ezért állnak üresen az ólak és istállók és bolthelyek, és ezért nem végzi el senki azt a döbbenetes mennyiségű munkát, ami csak arra vár, hogy hozzálássanak. Az igaz, hogy ennek a döbbenetes mennyiségű munkának java része fizikai, de hát a rönkből csak úgy lesz fogpiszkáló, ha van aki megemeli a baltát... Persze hús is úgy kerül az asztalra, ha kiganéz a gazda, megeteti a jószágot, megfej, levág, feldolgoz és eladja annak, aki meg tudja venni -már ha van rá pénze... (Ha nincs, akkor kér a bankból, de erről később)
Érdekes, hogy a kereskedelem jobbára marketingről, üzleti tervezésről, értékesítésről szól, és a lánc legalján, ha már mindenkinek megérte, ottmarad a gazda és a puszta életbenmaradásért küzd. Holott Ő az, aki egyedül, a két kezével megtermelte mindazt, amit a többiek megmarketingeztek, megüzletiterveztek és elértékesítettek...
Nincs pénz... Forintból lehet, hogy nincs annyi amennyi kellene, vagy nem ott van? Forintot csak az állam, jobban mondva a nemzeti bank tud kibocsátani, de ez nem jelenti azt, hogy minden reménytelenül veszve volna.
Amikor a nemzeti bank pénzt bocsát az állam rendelkezésére, az pénzbe kerül. Egyáltalán, amikor egy bank pénzt tesz a rendszerbe, azt a saját belső törvényszerűségeinek engedelmeskedve kamatra adja. Márpedig ha a rendszerbe összesen 100 pénz kerül, és a bank nagyon kedvezően csak két százalék kamatot kér, akkor is hiányzik a rendszerből a kamat kifizetéséhez szükséges két pénz... És az a két pénz nem tud ott keletkezni, ahol a munka történik, mert a nemzeti bank hozza létre. A kereskedelmi bankok létrehozta pénz szintén más fejezet. Én hiszek a saját pénz adta lehetőségeiben.
Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy egy önkormányzat arról panaszkodik, hogy erre sincs pénz, arra sincs pénz, semmire nincs pénz -mert elvonja az állam -mert jellemző az adóelkerülő magatartás -mert nincsenek bevételei lehetőségek -mert az adók amúgy is agyonnyomják a termelő réteget. Ha az állam nem ad elegendő pénzt, akkor bocsásson ki az önkormányzat olyan saját fizetőeszközt, ami kamatmentes, tehát nem a gyűjtögetés és megtakarítás az elsődleges szerepe, hanem az, ami a pénz értelme volna: Hogy megkönnyítse a gazdaság működését, a munka és az áruk áramlását és működtesse a gazdaságot.
A helyi fizetőeszköznek persze megvannak a maga törvényszerűségei, de ezek egy része jellemző a hivatalos pénzre is. A bizalmon alapszik. Aki kapja, bízik abban, hogy tőle is elfogadják majd. Végül is az csak egy darab papír, amire a kibocsátója garanciát vállal. Ráadásul a hivatalos fizetőeszközünknek ezen az ígérvényen kívül semmi más fedezet nincs.
A hivatalos fizetőeszköz drága! A használata a jelzett értékének közel nyolcvan százaléka. Minden kifizetett 100 forintból nyolcvanat a forint használatáért kellett adni. A vett termék vagy szolgáltatás enélkül csak az ötödébe kerülne. Márpedig amikor a gazda azért nem tenyészt malacot, mert azt a vevő nem tudja kifizetni, akkor ez nagyon nem mindegy.
A sok előny mellett amit hosszasan lehet sorolni, van egy biztos bökkenője. Akkor működik jól, ha sokan használják. Tegnap egy helyi pénz alapú közösség havi piacán jártam. Érdeklődtem a szervezőktől, hány tagja van a rendszernek és milyen az összetétele. Úgy hatvan állandó fő... Márpedig az egy kétmilliós lakosú városban édeskevés... Persze egy önszervező, tudatos vásárlói kör számára hasznos, de különösebb gazdasági előnnyel a város számára nem szolgál. Kellemes vasárnapi családi szórakozás, vagy nyenyőke klub. Ami még megragadta a figyelmem, hogy alig volt a kipakolt áruk között saját készítésű. A másik meglepő volt, amit a kedves hölgy adott infó. A pénzt én (a rendszer tagja) bocsátom ki, és nyugodtan mehetek mínuszba is, senki nem ellenőrzi... Hát ez így szerintem csak egy nagyon szűk körben működik.
A másik, a közterhek. Ha a piacon a kofák és a boltok széles köre, vagy akár a közüzemi szolgáltatók is elfogadják tőlem a helyi pénzt, még akkor is van egy kérdés. Az árucsere után az állam adót kér, méghozzá nem is keveset. Én hiába rendelkezem mondjuk Rába vidéki tallérral vagy soproni kékfrankkal, ha az állam forintban várja tőlem az adót.
Persze ha működik a helyi gazdaság, akkor az önkormányzat elfogadhatja helyi pénzben a helyi adókat, amiből ki tudja fizetni a helyi fenntartású intézmények alkalmazottait. Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy a gyakorlatban is igaz volna -de elvben működnie kell a rendszernek. Mindenesetre az tény, hogy ha nem lehet állami segítségben bízni, akkor csak a közös érdekeket felismerő egyesült akarat indíthat el bármiféle folyamatot. Lehet persze panaszkodni, lehet a könnyebb utat választani, lehet mindenféle agyafúrt mikor és makroökonómiai humbuggal jönni, de ha mindenki csak ül a valagán, abból soha nem lesz semmi.
Ha azt akarod, hogy más legyen mint eddig, akkor tegyél mást, mint eddig!
Utolsó kommentek