Schmitt Pál lemondása után Áder János lett Magyarország következő köztársasági elnöke. Szürke, unalmas, komoly háttérmunkás? Azt ígéri, hogy a jó törvényeket aláírja, a rosszakat visszadobja. És majd csak a második körben írja alá, amikor már nincs más lehetősége. Erről nem Ő tehet, ilyen a jogrend szeretett, szép hazánkban. 

Franciaországban új elnököt választottak Hollande személyében. Ünnepi köszöntőjében világméretű változásról, sőt mozgalomról beszélt. Egyszer már elindult egy világméretű változás a Bastille térről, annak következményeként vált mára a fekete fehérré és a fehér feketévé. A francia felvilágosodás leginkább világméretű elsötétedést hozott magával. Legyen intő jel számunkra az újabb "világmozgalom kezdete"!

Görögországban a választások után hosszas alkudozások és egyeztetések jöhetnek, aminek akár az euró elvesztése is lehet a vége. Mások, neves közgazdászok is, úgy vélik, talán jobb is volna Görögország számára, ha megszabadulna az euró jelentette nyomástól.

Eközben nálunk a fél ország megint plágiumügyi szakértővé avanzsált. Most a másik fele... Schmitt Pál esetében szinte egyértelmű volt, hogy mondjon le, de miről kellene lemondania a megveszekedett pozőr Gyurcsánnynak? Friss pártja élén ugyan közszereplő, de nem tényező. A majálisbeli kirohanásában emlegetett becsületét réges régen elvesztette. Amúgy neki a közszereplés olyan, mint a levegő, azt meg mégsem várhatjuk el, hogy fulladásig kerülje a közéletet. Ő meg dehogy kerüli, sőt! Vagyonából kiperléssel fenyegeti azt, aki a nevével egy mondatban emlegeti a plágiumot... "mert nincs az a vagyon, ami felérne az én becsületemhez".

Eltűnik mindkét leadott szakdolgozata, a sajátjai sem kerülnek elő. Közben kiderül, hogy a pécsi tanárképzős szakdolgozata -a címe legalább is, pontosan megegyezik volt sógora szakdolgozatának címével. Mit ad Isten, az sincs meg Pécsett. (me' a jobbosok eelopták) Előkerül azonban egy bírálat, ami az időközben szintén felbukkant sógori kéziratra, pontosabban annak első felére tökéletesen, oldalszámra megegyezve illik. Először nevezett Ferencünk hamisítványnak minősíti, amit sajátjának bírálata alapján állítottak össze. Később előkerül a sógor diplomamunkájának egyetemi példánya.

Ferencünk a legelején azt sem tudja miről írta szakdolgozatát, majd, talán látta, és ha látta használta is volt sógora anyagát a balatoni házban lévő egyéb anyagokkal együtt. "Bolond lettem volna, ha nem így teszek". Legutóbb meg a volt iskolaigazgató rejtett kamerás felvételét játszotta le a HírTV, amit maga az egykori iskolaigazgató cáfolt utóbb az ATV-ben. Tud még ez a siralmas komédia kunkorodni valamerre? Brazil szappanopera forgatókönyvíróknak nincs ilyen képzeletük -ha csak nem pont onnan van a forgatókönyvünk...

Szintén eközben még mindig arra várunk, hogy az IMF leüljön velünk egy asztalhoz és megkössük azt a biztonsági-háló szerződést, amit Orbán Viktor emleget, ellentétben a kölcsönnel, amit az IMF (egyelőre nem) akar nekünk nyújtani. Az ország rossz hírének keltése folyamatos, bár mintha megtorpant volna a lendület. 

Hogy is vagyunk? Köszönjük, szarul! Orbán Viktor kormányámnak intézkedési egészen biztosan nem illeszkednek a mainstreamhez. Unortodox gazdaságpolitika? Vannak vitatott kérdések, ezért húzódik a tárgyalások megkezdése. Ugyanakkor meglepő, hogy az IMF bizonyos vélelmezett, demokráciabeli hiányosságokat emleget, miközben valóban diktatórikus államokkal simán kész tárgyalni. Ilyen szempontból még az sem érdekes, hogy védőhálóról tárgyalnánk-e, vagy kölcsönről.

Bár, dehogynem, nagyon is fontos a különbség. Egyik esetben arról van szó, hogy amolyan biztosításféle, amivel a piacot nyugtatjuk meg, hogy továbbra is onnan finanszírozhassuk magunkat, a másik pedig hitel. Ára van mindkettőnek, de talán az újabb kölcsönt még jobban fájna visszafizetni. Természetesen azt sem felejtem el, hogy Orbán (vagy körei, vagy ellenfelei?) már ejtett ki olyat a száján, hogy nincs szükségünk a hárombetűs intézményre. Meg arra is emlékszem, hogy a készenléti hitel évekkel korábbi híre is kiverte már a biztosítékot, nem csak nálam.

Eltelt azóta néhány év, sok dolog változott. Mások a körülmények, más a helyzete hazánknak és a világnak is. A legmarkánsabb hazai változás nem pár év alatt történt, hanem az eltelt huszonkettőben. Még emlékszem, amikor Orbán Viktor ifjú honatyaként elkötelezett liberális volt, aki számára nem létezett sem nemzet, sem Isten. A parlamentből pedig kivonult, amikor Ttrianon felmerült. Ma pedig nemzeti, keresztény kormányt fémlejez a neve, határokon átívelő, a magyarságot összefogó törekvésekkel. Érdekes.

A szomorú az, hogy nem ismerek olyan pártot, amely valóban nemzeti, hovatovább krisztusi tanításokon alapuló elveket vallana, így jobb(ik) híján került hozzájuk az ikszem a fülkeforradalomban. A MIÉP eltűnt, a JOBBIK-ot meg inkább hagyjuk. 

Ugorjunk vissza napjainkhoz! Míg az IMF tárgyalások húzódnak, a piaci finanszírozás is egyre drágább, egyre nagyobb ígérvénnyel kelnek csak el az állampapírok. A nemtárgyalás pedig szépen felsrófolja az ország kötelezettségeit. Egészen odáig, hogy már valóban csak a hitelről legyen értelme tárgyalni. Másrészt egy exportalapú gazdaságnak nem baj, ha gyenge a pénze, több valuta áramlik be... A fene se' érti mi megy itt...

Hogy jutottunk idáig? Rögös volt az út, de egészen sokan drukkoltak hozzá itthonról és külhonból. Kertészek egyengették az utat (Kertész Ákos, Kertész Imre) és mintha az uniós mérce nyelve is kétfelé számolna. Akadnak olyanok, akik kéjes örömmel, nyálát csorgatva fogadnak minden negatív hírt, leminősítést, jogos, vagy jogtalan dorgálást a nagytestvértől -mert nagytestvér nélkül szinte lehetetlen elképzelniük a jövőt (és a barna nyelvet is)!

Hofi -bár nem szerettem, néha mondott igazat.. Azt mondta, hogy a magyar ember egyszerűen nem érzi jól magát, ha nem barna a nyelve. A hír igaz! Csak nem úgy, nem ott és nem akkor... Vannak e hazában számosan, akik egy konföderációban hisznek, ami az elavult(?) nemzet(i)államok felett és helyett jön(ne) létre. Ez volna, a munkanevén Európai Egyesült Államoknak nevezett formáció. Egy nemzetek és mai államok felett átívelő, új állam. 

Akadnak bőven uniós országok, ahol ez szűkebb keretek közt ugyan, de ma már megvalósult tény. Nevezetesen például Franciaország ilyen, hiszen Franciaországban franciák élnek, meg a bevándorlók. Hivatalosan Franciaországnak nincsenek kisebbségei, nemzetiségei, bár valamilyen érthetetlen okból a mai napig vannak olyan, a mindennapokban is, az őslakos helybeliek által használt nyelvek az országban, amik eltérnek a franciától. 

Én, a magam részéről nem kérek ebből az államformáló eszméből... Az Apostoli Magyar Királyság, az igen!  Egy Duna menti Köztársaság még csak hagyján, de nem szeretnék európai egyesült államokbeli polgár lenni. Nekem az unió büdös, akárhogy is hívják, akármi is a színe. A Szovjetunió épp úgy diktált hajdan, mint most az Európai változata.

Volt már Szovjet típusú alkotmányunk, akkor olyan szelek fújtak és onnan. Most a szél Brüsszelből fúj, innen akarják megmondani, hogyan éljen a magyar. Lett szép, új, alaptörvényünk, amivel csak az a baj, hogy jogfolytonosságában az 1989-est fogadja el, ami pedig sajnálatos módon mégiscsak jogfolytonos az előző, születésétől fogva ideiglenes 1949/XX-as törvénnyel. Azt meg, akárhogy is nézzük, mégiscsak egy megszálló hatalom diktálta tollba. Ahogy egyébként a '89-es alkotmányunk is megszállás idején készült -ezt ne felejtsük el. Egészen '91 júniusáig hazánkban állomásoztak ideiglenesen a szovjet csapatok. Tehát nem történt más, csak egy kis ráncfelvarrás. Átcsomagoltuk, leporolgattuk, itt-ott átírtuk úgymond aktualizálva, de egyébként semmi...

Ahhoz viszont elégséges volt a változás, hogy világ csúfjára kipellengérezzék az országot. Persze nem az akasztja ki a barométert, hogy a legfelsőbb bíróság neve Kúriára módosult (vissza), hanem olyan szavak egy preambulumban, mint Isten, Haza, Nemzet. Európát a sokszínűsége tette egykor naggyá, az olvasztótégelyben pedig legfeljebb valami olyan káros erjedés indulhat, aminek a végeredménye megegyezne az egyik szilveszterkor a Hősök terén felállított gyűjtőtartályban képződött lével, az ország (szilveszteri) koktéljával. 

Emlékszik még erre valaki? A tartályba lehetett önteni a kedvencünket, vagy amit épp fogyasztottunk, és így elkészíteni az ország italát. Zseniális ötlet: Ettől ugyan kevesebbet nem fog inni a nép, de többet vesz a helyi elárusító helyeken! A végeredmény előre sejthető volt. Korábban, amíg a HACCP nem tiltotta, az éttermek is így gyűjtötték össze saját ételeik el nem fogyasztott maradékát. Pedig mennyivel szebben hangzik, hogy az ország itala, mint az, hogy moslék!