Hosszúra nyúló bevezető: (átugorható)
Írhatnék arról, hogyan érte "XY" közéleti szereplő élettelen, de drágán felépített, külföldről finanszírozott karakterét "Z" párt és "Σ" civil szervezet részéről súlyos támadás, továbbá arról, hogy az eset kapcsán "Ψ" amerikai jogvédő szervezet milyen gondolatainak adott hangot nemzetközi fórumokon... Nem fogok, mert ezek nem érdekelnek. Ahogy az sem érdekel, ha egy magát karaktergyilkosság célpontjának beállítani igyekvő, idegen országban trenírozott, egyszer már elkopott közszereplő, egy másik ismert közszereplőtől lopva az imázskellékeket és helyszínt, évet értékel.
Az sem érdekel, hogyan esnek szét pártocskák, és kezdik el a többiek a hosszúnak ígérkező másfél évben a kampányaikat. Nem érdekelnek a pártok, akárhová is tolja őket a közhiedelem a politikai palettán. Szemfényvesztés, bűvészkedés, pszichológia ez az egész, egy kifinomultnak nem nevezhető, ócska és elhasznált színdarab. De a tömeg tapsol, néha én is tapsolok a laposabb betétdalok után következő trouvaille-ra (truváj) várva -pedig nincs. Három éve tapsoltam és bíztam benne, hogy tényleg lehet más -a politika, a közélet, a mindennapjaink. Hát, mások lettek, ez kétségtelen.
Nem pont az LMP-ben hittem, hanem abban, hogy ilyen elsöprő győzelemmel végre tényleg lehet tenni valamit -nem lehetett. Orbán ugyan úgy befeküdt az EU/Világhatalom alá, ahogy elődei, és vélhetően az utódai is: A politika egyszerűen nem lehet más. A politikus hazudik, ez a dolga. Ugyan az nem mindegy, hogy a külföldnek hazudik a választói és a hazája érdekében, vagy a választóinak hazudik a külföld érdekében, de hogy hazudik, az olyan biztos, mint hogy a nap reggel felkel, este lenyugszik. És vannak politikusok, akik a hazudozáskészségüket odáig fejlesztették, hogy hazudtak reggel éjjel meg este (idézni csak pontosan és szépen!). Hazudtak az országnak és az öregecskedő feleségeiknek.
A magukat balnak aposztrofáló közszereplőkről egyetlen karakterrel nem vagyok hajlandó többet leírni ebben a bejegyzésben: vagy lejáratott, elhasznált hitelességű és ócska arcokat látok az együttben, vagy papírvitéz senkiháziakat.
Magamnak fáj, ami bennem fáj.
A tavalyi évértékelő Orbán elmondta, hogy nem mondhatja el az igazat, mert abból baj lenne. Az hamar kiderült, hogy szó nem lehet az ősi útra visszatérésről, Szentkoronás eszmeiségről, jogába visszaállított Történeti Alkotmányról. Lett helyette alaptörvény... Azóta is toldozzák-foltozzák a mindennapok éppen aktuális politikai igényeinek megfelelően. Kőbe vésnek aztán fognak egy új követ... kicsit kisebbet, kicsit keményebbet, de majd kevesebbet írnak bele, és azt is csak a felszínébe karcolják. Nem túl mélyen, ha javítani kellene. Duplapluszrosz!
Baj lenne, ha kitudódna az igazság?
Az igazságnak nincs szüksége tényekre, csak tömegbázisra, szavazókra és az "ügyért" harcoló politikusokra... Tömegbázis helyett esetleg médiafelhajtásra -de miféle igazság az ilyen? Szemfényvesztés ez az egész és egyetlen dologról szól, hogy elterelje a valódi tények közeléből a közgondolkodást. Az aprólékosan felépített alternatív valóságunkban azt látjuk, hogy X párt küzd Y párttal a hatalomért. Még ebben a virtuális világban sem nagyon esik szó arról, hogy itt bármi is az ember hosszú távú érdekeiért történne. Kisemberért, nagy-emberért, megmondóemberért, átlagemberért, itt semmi nem szól az emberről, mintha a világ teljesen el embertelenedett volna.
Lemond a pápa, ködös jóslatok az utolsó pápáról szólnak. Ha már a világvége elmaradt, legyen megint bulvár gumicsont. Árpa a malacoknak: Közép európai lesz a pápa(?), Erdő Péter mint esélyes jelölt(?), néger pápajelölt(?). Több, mint fél évezrede példátlan a lemondás, de hát olyan világban élünk, ahol az olimpiai versenyszámok közül kitúrják a birkózást, az emberiséggel egyidős sportot egy görkoriért? A nyugati műveltség évezredes alapját képező etika és erkölcs kisikoláját, a birkózást ki lehet túrni a nagy játékokról egy wakeboardért? A görögök pedig (akik nem mellesleg a szkítáktól lesték el a műveltséget) LIBA-sorban masírozzanak a Taigetoszra az elaggott ősműveltségbeli játékaikkal és önként vessék le magukat a mélybe. Mert ma ilyen világot élünk.
Ma a demokratáknak mindenki más populista, a jobboldal liberálisból lett szocdem, ebbe olvadt be a kereszténydemokrata, a baloldal nagytőkés, munkáspárt nem létezik, a zöldek meg vagy vörösök, vagy liberálisok.
Ugorj ide, úgy rövidebb lesz!
A tízparancsolat azzal kezdődik, hogy Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Nem kezdek hozzá hittében bárkit is megtéríteni, csak az érdekesség kedvéért nézzük meg, hogyan is élek. Rögtön az első parancsolatnál bajban vagyok. Amikor megszülettem, eladtak adósrabszolgának és a törvény szerint nem az Istent tartozom szolgálni Úr apáim ősi földjén. Mit ősi föld!? Semmi nincs, se föld, se birtok, se méltóság.
Nem érdekel a rang és a hivatal, az emberi méltóságról beszélek, az életlehetőségekről, a kilátásokról, a jövőről. Adósrabszolgák vagyunk attól a perctől kezdve, hogy levegőt szívunk magunkba. Rabszolga vagyok abban a hazában ahol családom ezer éve él, ahol életét áldozta, vérét ontotta szent földünkért és a Szent Koronáért.
Adósságot veszek magamra, ha pénzt használok, ha termelek, ha értéket állítok elő. Adósrabszolgája vagyok az államon keresztül egy olyan hatalomnak, amit megnevezni sem tudok. A természetes személyem nem létezik a törvény előtt, csak az a jogi személyiség, akit születésem után a megkérdezésem és tudtom, beleegyezésem nélkül létrehoztak a nevemben.
Ez a jogi személy nem egyenlő velem! A jogi személyt vette lajstromba az állam, hogy zálogba adhassa, mert én, és másik tízmillió magyar állampolgár (de ez nem magyar sajátosság!) a záloga a mindenkori kormányok felvett hiteleinek. A gyár nem termel, a föld nem terem, a természeti kincsek nem bújnak ki maguktól a föld anyaméhéből, ha az adósrabszolgák nem termelnek, nem művelik a földet, nem nyújtanak szolgáltatásokat. Ezek a jogi személyiségek a mindennapi létfenntartáshoz használják azt a jogi tendert, amit pénznek hívunk, de valójában adósságnak kellene nevezni.
A természetes személynek -aki valójában vagyok, a természettől (Istentől) eredő jogai és kötelességei vannak, amik nem esnek egybe a megkérdezésem és tudtom nélkül, a nevemben létrehozott jogi személyiség kötelességeivel és jogaival. A természetes személyem az országalapító nemes őseim leszármazottja. A természetes személyem megköveteli az ősöktől rám hagyott jusst, az Isten és a természet törvényei szerint joggal nekem járó örökséget: A méltóságot, a földet, a vizet, a levegőt, az emberi élethez méltó létezés jogát. Őseim műveltségének megismeréséhez és tudásuk fejlesztéséhez való jogomat. Az egészséghez és tiszta környezethez való jogomat.
Ezeket az alapvető emberi jogokat nem írhatja felül sem állam, sem ember alkotta törvény, sem olyan jogi tender, amit pénznek hívunk adósság helyett. Nincs földi hatalom, amit szolgálni vagyok köteles, ha az a hatalom az Isten törvényét felülírva elvitatja tőlem a természetes jogaimat.
Én nemes Őseim leszármazottja vagyok a földjükön. Egyedül Istent és az Isteni hatalom földi megtestesítőjét, a Szent Koronát és a Szent Korona országait és népeit vagyok köteles szolgálni. Kötelességem megkövetelni és védelmezni őseimtől örökölt természetes jogaimat. Úr apáimtól örökölt kötelességem megtagadni azt a hatalmat, amely ősi jogaimtól megfosztani igyekszik.
Utolsó kommentek