Előszó:
Szeretettel ajánlom ezt az írást azoknak, akik a felszínen fortyogó indulatok és félelmek helyett a megértésen, megismerésen és elfogadáson alapuló világban hisznek, és ezért tesznek. Azoknak, akik a szellem szabadságát elfogadva megértik a közösséget.
Az írást újra olvastam, leghűségesebb "hallgatómon" (a kedvesemen) teszteltem és a tapasztaltak alapján néhol kicsit megváltoztattam, hogy érthetőbb, tisztább legyen, amit mondani akarok, de tartalmában megmaradt az eredeti.
Mi, Magyarok különös lények vagyunk, és erre rengeteg bizonyítékom van. Miközben a világ azon gondolkodik, hogy léteznek-e párhuzamos, a sajátunktól eltérő, a miénk mellett ~alatt, ~felett, ~körül, ~belül lévő univerzumok, mi magunk egy mindenki másétól különálló buborékban élünk, amin belül is paralel valóság szeleteket hoztunk létre. Fogjuk fel úgy, hogy egy többrétegű kirakós játékban élünk, amit nevezzük el Magyarország Uni-Mátrixnak.
A "Magyarország Uni-Mátrix 13.4" (2013. 04) a világban létezhető valóságok legfurcsább keveréke. A külső valóság értelmezése kizárólag attól függ, hogy magunkat, a sajátságos kirakósunk melyik virtuális szeletére helyezve éljük mindennapjainkat.
A párhuzamos rétegeinket körülvevő buborékmembránon halványan vagy erősebben átszűrődő jelenségek egészen eltérő értelmet hordoznak és képviselnek az egyes szeleteken, amelyeken egyébként a más szeletek alkotta nézetek és vélemények egyszerűen értelmezhetetlenek, egymásnak úgy mondanak ellent, hogy a másiknak az ellenkezője sem igaz.
Nézzük a következő példát, amikor is a kis magyar valóságmátrixot a külvilágtól elválasztó buborék falán átszüremlik felénk egy "de kis görények vagytok ti ott bent" felkiáltás. Legutóbb ilyen akkor volt, amikor Osztrák és Német színházi emberek kommunista forradalmi kiáltványt fogalmaztak a vélt "magyarországi fasiszta diktatúra" ellen.
Kis magyar valóságunk egyik szeletén a következőképp csapódik le példánk történése:
Azok a kis görények a másik valóságban... -de mi megmondtuk, látjátok, már ők is azt mondják (nektek), hogy görények vagytok!
Ezalatt a valóságmembránunkat megrezegtető "de kis görények vagytok ti ott bent" felkiáltás így fejti ki hatását a másik valóságsíkon:
Ezek a kis egyik görények, megint szaladgálnak árulkodni, és tessék; hát nem megmondtuk, hogy ennek nem lesz jó vége?
Szintén ezalatt Gerendás Péter így kommentálja életét:
Ezek a kis görények nem értenek meg, ezektől itt éhen is dögölhetnék, dögöljenek meg, elmegyek a buborékon kívülre!
Kis közbeszúrás, elolvastam Gerendás Péter facebookon közzétett búcsúlevelét. Sokan vagyunk, akiket húz a kamatteher egy korábban jónak tűnő euro/frank hitel miatt. Sokaknak futott 200 körül az "új" autója és kevesen vesznek IPhone telefont. Sokan fizetünk villany, gáz és telefonszámlát is. Néhányan meg bírságot is kapunk, amikor tilosban parkolunk. És néhányan biztosan gyűlölködő eszméket vallanak, de hogy Magyarország fasizálódna? ... Az sem teljesen világos számomra, hogy fasisztára, vagy nácira gondolnak, de akik ezt skandálják, majd addig mondogatják, míg egyszer csak így lesz és megmondhatják, hogy ők megmondták? De soha nem volt így és nem lesz így!
Vannak Európában olyan országok, ahol demokratikus, törvényes választásokon, a népfelség döntése alapján szélsőséges eszmék kerültek hatalomba, de ez soha nem történt meg Magyarországon. Nálunk szélsőséges ideológiák soha nem kerülhettek hatalomra katonai megszállás nélkül! Mégis Magyarországot éri bírálat -pont azon az országok részéről, ahol ez megtörtént. Bár Magyarország fasizálódását sulykolja a hazai és nemzetközi sajtó egy igen hangos szelete, de attól, hogy valamit nagyon hangosan és gyakran ismételgetek, még nem válik igazzá.
[Oswald Spengler: Mi az igazság? A tömeg számára az, amit naponta olvas és hall. Ha valahol egy szerencsétlen flótás érveket gyűjtöget, hogy megállapítsa, mi is az „igazság" - ez az ő igazsága. A másik, a pillanat nyilvános igazsága, melyről az okok és az okozatok tényvilágában valóban szó van, ma a sajtó terméke. Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ megismeri az igazságot. /.../ Érvei mindaddig megcáfolhatatlanok, amíg pénz van rá, hogy szakadatlanul ismételje őket. Érvei megdőlnek, ha az ellenérveket nagyobb pénzerő hitelesíti, és gyakrabban jelennek meg a szem és a fül számára. A közvélemény mágnestűje minden pillanatban az erősebb pólus felé fordul. Mindenki azonnal meggyőződik az új igazságról. Hirtelen ráébredünk tévedésünkre.]
Ezalatt mi, a kis buborékunkban építjük a párhuzamos világainkat. Most pontosan nem is tudom már, de olyan érzésem van, hogy beszorultunk két agresszív [kis görény] táskás ügynök (kereskedelmi asszisztens) közé. Az egyik mindenáron le akarja cseréltetni a kapát egy "igen korszerű" ásóbotra, a másik pedig ki akarja cseréltetni a földet egy darab "igen jó minőségű" betonplaccra. A szögesdrót kerítést ingyen adják mellé mindketten! Én meg itt állok tanácstalanul, hogy akkor most az ásóbotot, vagy a betont válasszam magamnak?! Az már csak egy kis ráadás, kis csábító tejszínhab a szürreális világtortám tetején, hogy ez a két kis görény erősen ócsárolja egymást, és rajtam is keresik a másik undorító bélyegeit.
[ Az lejött, hogy melyik oldal mit kínál? Jobbról vissza a gyökerekhez (ásóbot), balról meg, hogy menjek a picsába a földemmel (betonplacc), jó lesz a telek egy irodaháznak vagy lakóparknak... ]
Van egy rossz hírem azoknak, akik a buborékon kívülre mennek. A buborék és a belsejében lévő párhuzamos valóságok sajnos a magunk teremtményei, amiből nem lehet kibújni egy másik, harmadik, negyedik klónozott buborékon keresztül, hiába igyekszünk. Amíg buborékokat gyártunk, addig kívülről csak az látszik, hogy egyre nagyobb hab vesz minket körül.
Van egy jó hírem is. Van rá mód, hogy kikerüljünk a buborékvilágból. ki kell pukkasztanunk a közösen, félelemből és gyűlölködésből felépített léggömbünket. A most egyesíthetetlennek tűnő párhuzamosan létező világaink végül egyesíthetők, de előbb arra kell rájönni, azt kell megtapasztalni, hogy mindannyian ugyan azon a Szent Anyaföldön állunk.
Mindannyiunkat ugyan azok a kis görények piszkálnak a többiek (mások) ellen, mert ameddig a figyelmünket lekötjük és a buborékgyártással bíbelődünk, sosem létezett virtuális valóságokat építve, addig a kézzel fogható javainkat, kulturális örökségünket és páratlan eszmeiségünket (nem a magyart, minden népét!) szépen elvehetik anélkül, hogy az emberiség felfogná mi történik (VELÜNK! -minden emberrel) valójában.
El lehet menni! Van aki kimondja, van aki gondolja, van aki megteszi. De tényleg el lehet menni? Van hová menni? Van miért menni? Egyik rémálomból (buborékból) a másikba költözni? Tényleg ez az egyszerűbb ahelyett, hogy a felébredést választva visszatérünk valódi értékeinkhez, amelyekre alapozva újra felépíthetünk egy értékes Magyarországot, értékes Európát?
Utolsó kommentek