-Virág elvtárs, én ideológiailag képzetlen vagyok!

-Nem baj Pelikán, fogyasszon…

Ha alaposan körbenézek ma Magyarországon, azt látom, hogy amíg szíves vagyok és fogyasztok, addig nincs baj. Addig minden rendben van, hiszen a Médiumok (igen médiumok, azaz közvetítők, és nem médiák…) elmagyarázzák nekem, hogy az élet szép. Elég bekapcsolni a nagy házioltár istenkép sugalmazó szent ládát, a TÉVÉT, és máris özönlik a szutyok.

Miközben azt látom, hogy vergődünk, hanyatlunk, romlunk, azt hallom, hogy dübörgö gazdaságban vettünk nagy lendületet. Nekem olybá tűnik, lefelé a szakadék irányába. Most aztán itt a nagy gazdasági világválság, aminek sikeresen a közepibe evickélt a töketlen kormányzat minket. Ennek aztán nyílván nem egyszemélyi felelősségvállalásban lesz a megfizetője, hanem majd jó magyarhoz méltón, ahogy eddig is, fizetjük a bak(lövések) árát.

Időszámításunk is új alapokra helyezkedik. Van a Gy.e. és következésképpen a Gy.u. de beszélhetünk az öszöd előtt és öszöd utáni időkről. Ma már csak így jellemezzük hazánkat: az elkúrt ország, de így is viselkedünk...

Kinyíltak Schengennel a határaink európai uniós barátaink felé. Sorompó már nincs, ellenőrzés is alig. Van viszont nyugat felé behajtani tilos tábla, északra pedig kettős kereszt. Félig elmosott határainkon belül pedig sosem látott korlát az ország két fele között. Ma azt látom, hogy a jobb balról előzi a jobbra húzó balt. Csak alternatíva nincs a két vízfejjé duzzadt nagy mellett.

Virág elvtárs, én ideológiailag tényleg képzetlen vagyok, nem tudom megmondani, mi lenne a jó, nem tudom megmondani, hogy lenne jó, csak azt érzem a bőrömön, hogy szorongatva érzem magam. Szorongva figyelem az eseményeket, szorongva nem megyek el megemlékezni nemzeti ünnepeinkre. Szorongva, de büszkén vállalom, hogy magyar vagyok.

Fogyasztom a média cukorkákba csomagolt hazugságokat, közben a gyomrom tiltakozik, de nyelek, mert mást nem tudok…