Nem állhatom meg észrevétel nélkül az első kommentet, ami az oldalamra érkezett, mert ez alapjaiban érinti ennek az oldalnak a „céljait”, ha lehet ilyenről beszélni egy frissen született blognál.

Csámcsogás az öszödi beszéden… Voltaképp ez a blog létre sem jött volna, ha nincs az öszödi beszéd. Ami a csámcsogást illeti, azt olybá veszem, mint Jus Murmurandi. Erről igazán vitázni sem akarok. Amit szeretnék, az a tisztán látás. Nem mások szemét akarom kinyitni, hanem saját tekintetemet akarom ködmentessé tenni ebben a nehéz helyzetben, ami a gazdasági világválság közepén evickélő országunkban uralkodik.

Nem akarok véleményformáló szerepben tetszelegni sem magam, sem mások előtt, de engedtessék meg a szabad véleménynyilvánítás. Amikor azt hallom, hogy elkúrtuk, felrémlik Gyurcsány Ferenc hangja. Amikor azt olvasom, hogy nem csináltunk semmit két évig, akkor sajnos az öszöd utáni két évet nem említhetem, mert jó szokásához híven azóta is, amit el lehettt kúrni, azt elkúrták.

Olyan országban élünk, ahol egy ’56os forradalmi megemlékezést rendőrkordonok között kell ünnepelni. Olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök nyíltan a szemünkbe hazudik, majd egy vállrándítással tovább „szolgálja” (?) hazánkat. Olyan országban élünk, ahol az euro övezethez csatlakozás dátuma 2008ról előbb 2011re, majd ki tudja mikorra csúszik, mert egyre hátrébb kerülünk a térség országainak ranglistáján. Olyan országban élünk, ahol mi magunk adunk okot arra, hogy a szomszédunk, Szlovákia egyik minisztere által vezetett párt hivatalos honlapján Magyarország nélküli Európa térkép jelenhessen meg, még ha rövid ideig is. Olyan országban élünk, ahol a történelmi múltat nem dolgoztuk fel, ahol nem nézünk szembe a jelen kihívásaival, ahol újra IMF segélylistára kerültünk. És ez az az ország, ahol a két vízfejjé dagadt, egymást ócsárló párt osztja ketté a polgárokat. Olyan országban élünk, ahol a politika barátságokat tesz tönkre a hétköznapokban, mialatt a parlamenti képviselőink, honatyáink a saját anyagi jólétüket tartják elsősorban szem előtt.

Ebben az országban az történik, hogy a bérből és fizetésből élő emberek egyre nehezebb helyzetben vannak. Abban voltak akkor is, mikor még a dübörgő gazdaságról lehetett hallani, amikor még „lendületben” volt az ország, most pedig azt tapasztaljuk, hogy a pénzpiaci ragadozók következő áldozataivá válhatunk. Az oroszlánok egy csordában a leggyengébbeket szemelik ki, hiszen azok levadászása jelenti a legkisebb erőfeszítést. Most mi vagyunk az Európai Unió leggyengébb láncszeme, holott a térség vezetői voltunk nemrég. Abban az országban élünk, ahonnan a mentális tőke csak kifelé áramlik. Ahonnan a tanult, képzett értelmiség futva menekül külföldre megélhetésért, egzisztenciáért.

Én olyan országban akarok élni, ahol a gazdaság kiszámítható, ahol az erkölcs nem tizedrendű a jogi csűrcsavarással szemben, ahol az adott szónak súlya, értéke van, de ez nem Magyarország. Ma nem, de szeretném ha politikusaink és mi magunk ilyenné tennék