Magyar idő szerint reggel hatkor lezárták az utolsó alaszkai urnákat is, aztán elkezdődik a szép új világ, BHO vezette Amerikával? Sajnos azt hiszem, hogy az Amerika és a Világ felett álló Szuperbankok számára majdhogynem édes mindegy ki nyerte ezt a két éve húzódó pompás színjátékot.
Bankár szemléletű környezetben egy rendező elv működik, a pénz kínálta hideg és cinikus racionalitás. Már amennyire ez racionális. Népszerű ez a mammon hit, hiszen van ebben bőven hozzáadott „érték”. Jól meg lehet belőle élni. Ugyan szellemi téren nem sok pozitív tulajdonsággal bír, de az adott pillanatban kellemes. Amíg össze nem csapnak a szuperhatalmak. Nem az államok, hanem az őket vezető Bank. A pénz szava nem az erkölcs szava. Az elvek nem az embert, hanem a hasznot védik. A felszínen egyenlőséget hirdető titkos társaság titkos vágya egy erős világuralmi rendszer. Rémkép volna? Összeesküvés elmélet? Meg kell nézni honnan is indult ez a válság… Most, a mesterségesen gerjesztett nehézségek közepette egészen üdítő élményt nyújthat a voksolás, a végeredményre várakozás okozta izgalom. Ez egy kaszinó, orosz rulett, ahol a téteket majd csak most kell kifizetni. Miben bíznak? A szép beszédbe csomagolt odavetett koloncban.
Mind e közben itthon, a demagóg gondolataimban nem jelenik meg egy mindenki felett álló feddhetetlen, ott amerikát -és talán a világot, nálunk meg majd két év(?) múlva az országot a szarból kivezető alak. Nem hiszem, hogy ezek a választások közvetlenül érintik a létünket. Alulképzett és műveletlen világlátásomat elvakítja a naiv hit az erkölcsben, a tisztességben. Az adott szóban, a kézfogásban. A hit a szellem erejében… Ostobaság, ugye?
Most majd jöhet az újabb döngölés, ha azt mondom, hogy királyságpárti vagyok. Úgy vélem, hogy az 1947ben keltezett, a Magyar Népköztársaság Alaptörvénye néven ismert törvénygyűjteményt toldozgatni teljesen értelmetlen. Azt próbáljuk az új helyzetnek megfeleltetni, de recseg-ropog az egész. Bizony azt hiszem, hogy a Szent Korona Tant követni ésszerűbb volna, mint ezt a… A Tanácsköztársaság, majd a Kommunista Magyarország építése végleg kitépte hazánk történelmi múltját a köztudatból. A nagytestvér érdeke úgy kívánta, hogy fejlehajtva járjunk, szemünket lesütve szégyenkezzünk a ránk sütött bélyeggel a homlokunkon. Ezt a szégyenbélyeget viseljük azóta is lelkünkben.
Hogy várhatnánk felemelkedést, ha saját magunk nem hiszünk? Hogy várhatunk bármit is, ha a legegyszerűbb utat, a legkisebb ellenállást választva nyeljük a maszlagot, amivel etetnek minket? Magyarországon lassan szégyen lesz magyarnak lenni. Szégyenkezve viseljük nemzeti jelképeinket? Azért billegünk jobbra balra, mert nincs alapja a mai társadalomnak. Nincs sem történelmi, sem morális, még csak gazdasági alapja sem. Nem történt rendszerváltás, legfeljebb változás. De a főbb tendenciák jottányit sem változtak.
Mérhetetlen társadalmi feszültségek húzódnak a mélyben. A jövőt felélő nyugdíjasok. Ha a nyugdíjas józanul gondolkodik, akkor tudja, hogy a nyugdíját az egyre szűkülő kereső réteg termeli meg. Ez egyértelmű. Amit annak idején befizetett, abból a gyereke tanult. Ingyen. Aki ma felrója, hogy a szülei az Ő jövőjét élik fel. Morális nulla. Ettől még igaz, hogy a jelen rendszer nem támogatja azt, aki értéket teremt, aki munkahelyeket teremt. A nyugdíj nem szent. Ma semmi nem szent. De nem akarok erről beszélni. Nem a nyugdíjakról megint.
Gyökértelen, múltnélküli, megcsonkított ország vagyunk. Kizsigerelt zombikként vánszorgunk az elénk vetett koloncok után. Szidjuk a másikat, szidjuk a kormányt, szidunk mi mindenkit, de hamarosan eljön az ideje, hogy nem marad kit felemlegetni, amikor valóban el kell kezdeni gondolkodni… Ma Magyarországon mintha semmi nem lenne a helyén, de a mi dolgunk, hogy oda tegyük!
Utolsó kommentek