A duiktatúra tulajdonképp a demokrácia javított, továbbfejlesztett változata, ahol a döntések súlyát és felelősségét az áldozatvállaló politikai vezetés teljes egészében leveszi a munkában és adóterhekben megfáradt polgár válláról. A diktatúra kétség kívül egy magasabban szervezett demokrácia, ahol a teljhatalmat gyakorló vezető, a nép, a haza és a polgárok érdekében gondolkodik és dönt helyettünk. Jóságos atyaként elmagyarázza, mi miért jó nekünk, hogy mi biztonságban és védve érezhessük magunkat. Ezért a rengeteg áldozatért csupán annyit kér tőlünk, hogy igyekezzünk megkérdőjelezés és kétségbevonás nélkül magunkévá tenni haladó eszméit és célkitűzéseit. Aki mindennek ellenére mégis kétségbe meri vonni intézkedéseinek szükségességét, netán ezt a betegse nézetét még terjeszteni is merészeli, az viselje jogos következményét tetteinek.
Magyarországon parlamentáris, alkotmányos demokrácia van.(?)
Demokrácia alatt ma egy olyan rendszert értünk, ahol az állampolgári kötelességeket állampolgári jogokkal kiegészítve emlegetjük. Ilyen a méltósághoz való jog, a szólás és véleménynyílvánítás szabadságának joga, de a hatalom közvetett gyakorlásának joga is, válsztott képviselők útján. A jogok és kötelességek legmagasabb forrása az alkotmány, melyben gyűjteményesen rögzíttetik az állam működésének minden kritériuma. Mint legfelsőbb jogforrás, erre alapozva működhet a törvényhozás (jogi, gazdasági, polgári, büntető és egyéb törvények), a végrehjtó hatalom és az igazságszolgáltatás.
Demokratikus intézményrendszerben a hatalmi ágak szétválnak, hogy saját függetlenségüket biztosítani tudják a mindenkori fennálló kormánnyal szemben. A törvényhozás legmagasabb kara a Parlament, melyben választott képviselőink, nevükhöz híven, választóik érdekeit képviselik. Közjogi méltóségaink az alkotmány szellemében hivatottak az ország, így a választópolgárok jelenkori és jövőbeni érdekeit híven szolgálni. Eddig a megvalósulatlan utópia.
Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy a hatalom gyakorlása nem szól másról, mint a hatalom megszerzéséről és megtartásáról. Ez nyílvánvalóan így volt és így is marad, és igazán baj nincs is ezzel, amíg a legfontosabb irányelv, az ország és a polgárok érdekei el nem vesznek a hatalomért acsarkodók között.
Ma baj van. Baj van, mert a jog felette áll az erkölcsnek. Baj van, mert a kormányzó pártok felette állnak a becsületnek. Baj van, mert a kormányfő felette áll a tisztességnek. Amikor miniszterelnökünk a haza, az ország érdekéről szól, akkor saját politikai életbenmaradásáról beszél. Ma baj van, mert jogi lehetőségeit kihasználva ássa alá saját tizstességét, a választópolgár becsületét. Baj van, mert megteheti, hiszen a jog felülírja a tisztességet.
Én nem vagyok hivatott, hogy megmondja mi jó s mi rosz, de arra hivatott vagyok, hogy elmondjam, rossz úton járunk, rossz úton jár a miniszterelnök.
Nem vagyok politikus, a családban sincs már több, mint száz éve politikus, de azt tudom, mert érzem, hogy mi a tisztesség.
Ma olyan demokráciában élünk, ahol megmondják nekünk, hogy mi a jó. Olyanban, ahol korlátozzák szabadságjogainkat, ahol megvonják tőlünk a hatalom gyakorlásának jogát. Olyanban, ahol a végrehajtó hatalom hiszi, hogy bármit megtehet, bárkit megalázhat. Olyanban, ahol a deviancia érték, az eltévelyedés szinte elvárás. Az ezredéves hagyomány bűn. Olyan országban élünk, ahol az állami ünnepségre úgy hívnak meg, hogy csak a kerítésen kívülről nézhetjük a műsort. Margóra szorítanak minket, ellehetetlenítik az életünket, zálogba adják a jövőnket, és mi, a nép, a választópolgárok törvényesen nem vethetünk véget ennek a kizsákmányoló megaláztatásnak?
Olyan világban élünk, ahol szembe lehet és kell köpni nemzeti értékeinket, ahol meg lehet és kell taposni ősi múltunkat, ahol nemzeti emlékezetünk féltett ereklyéit gyalázhatja bárki szomszédunk. Ma nincs becsülete a magyarnak, mert elvették tőlünk emlékezetünket, büszkeségünket, a jövőbe és magunkba vetett hitünket. Adjátok vissza a magyarságomat!
Ma demokráciának csúfoljuk ezt a kialakulóban lévő diktatúrát.
Utolsó kommentek