Több szempontból is érdekes kettősség van jelen az országban és a térségünkben is. Érdekes megfigyelni a Jobbik Magyarországért Mozgalom választási szereplésének kommentárjait. Nem csak hazánkban, de világszerte radikalizmussal, szélsőségességgel, időnként nyílt fasizmussal vádolják a feltörekvő pártot.
Hasonló érzésem van velük kapcsolatban, mint annak idején, a MIÉP kapcsán. A kérdésfelvetéseikkel nagyrészt azonosulni tudok. A problémalátásuk határozott és megoldáskereső. Ami viszont a megoldásaikat illeti, sokszor nem tudom eldönteni, hogy pusztán a választók megnyerése a cél, vagy amit mondanak, azt úgy, abban a formában gondolják-e végrehajthatónak.
Az biztos, hogy szembe kell néznünk sok olyan problémával, amit eddig szőnyeg alá söpörtünk. Szembesülni kell azzal, hogy a liberalizmus nem lehet melegágya az etnikai feszültségkeltésnek. Azzal kell szembenézni, hogy a probléma megnevezése nem kollektív vád, hanem tárgyilagos és objektív segítség a probléma megoldásához.
Azzal kell szembenézni, hogy Magyarországon a magyar érdeknek legalább olyan fontosnak kellene lenni, mint a kisebbségek és az Európai Unió érdeke. Magyarnak lenni ugyan nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat. A magyarságtudat nem kirekesztő! A magyar nép, a magyar kultúra Európa legelfogadóbb népe és kultúrája. Ez egyértelműen derül ki népünk történelméből, irodalmából, művészetéből. Ezekkel az értékekkel kell szembenézni és megőrizni azokat az eljövő nemzedékek számára. Magyarnak lenni nem csak érdem, de hatalmas feladat és felelősség. Európai érték.
Azt kell tisztába tenni, hogy a magyarságot megalázták, országunkat megcsonkították. Ennek ellenére a magyarság ezzel az igazságtalansággal szemben a lehető legdemokratikusabb eszközzel küzd. Az Európai Unió meghagyja a tagállamok önrendelkezési jogát, eltörli a határokat, emellett teret ad a kulturális egységre. A Kárpát medence olyan etnikai, kulturális és gazdasági egység, amit ugyan a trianoni határok eltörölni igyekeztek, de közel kilencven év elteltével is élő kötelék.
Azt kell lássuk, hogy a hagyományos értékek védelme nem csak kulturális feladat, de gazdasági érdek is. Azzal kell szembesülnünk, hogy a nagyvállalati érdek nem nyomhatja agyon a kistermelőt, a gazdát, az egyéni vállalkozót- a magyar állampolgárt. Látnunk kell, hogy a Szent Korona nem véletlenül védte a termő és egyéb földeket. A termőföld, az agrárkultúra és a gazdák védelme nem demagóg lózung, hanem Európai érték, elemi érdek. Visszatérni a hagyományos földműveléshez nem elavult és kivitelezhetetlen gondolat, hanem a jövő élelmiszeriparának az alapja.
Azzal kell tisztába jönni, hogy a hazai politikai kar nem tekintheti egyszerű, négyévente elővehető szavazógépnek a választópolgárokat. Azzal, hogy a felelősség nem átruházható, a felelősség alól kibújás nem megengedhető. Minden Magyar állampolgár felelősséggel tartozik tetteiért, kivéve a politikusokat, akiket véd a mentelmi jog. Ez egyértelműen gátolja a törvény előtti egyenlőség egyetemes jogelvét.
Ezek a gondolatok igen is vállalhatóak, követhetőek és a megvalósításukért lehet küzdeni. Küzdeni, de milyen eszközökkel? Nem hiszek a masírozásban, a megfélemlítésben, és az erőszak kilátásba helyezése is csak erőszakos választ szül.
Abban hiszek, hogy
- a Történelmi Alkotmány helyreállításával
- az ebből fakadó jogelveken nyugvó törvénykezéssel
- a hatalmi ágak valóságos szétválasztásával
- az Alkotmányból eredő demokratikus garanciákkal
- gazdasági szabályozással
- társadalmi szolidaritással –de nem eltartással
- közös felelősségvállalással a társadalmi felhatalmazások –társadalmi szerződések terén
- és a társadalmi ellenőrzés megvalósításával
az Európai Unió erős pillérévé válhatunk erkölcsi, morális és gazdasági értelemben is. Itt az ideje a de facto rendszerváltásnak!
Ami a környező országokat illeti, értem és megértem az aggodalmat. Értem a Szlovák félelmet a Magyarság autonóm törekvéseivel szemben, hiszen nem is nagyon maradna az autonómián kívül eső település. Értem a félelmet Romániában a Mezőségi, Prtiumi és Székelyföldi autonómiával kapcsolatban. Értem a Szerb félelmet délvidékkel kapcsolatban. Értem Kárpátalján is. Ettől még egyszer csak ezeknek az országoknak is szembe kell nézni azzal az igazságtalansággal, aminek következtében hozzájutottak ezekhez a területekhez, a területek javaihoz és polgáraihoz.
Trianon –és a nyereségvágyból elkövetett béke feldolgozása nem csak Magyarország feladata, hanem a többi érintett országé is. A határok nélküli, térségeken átívelő Európai Unió egy kézenfekvő megoldás, ha ezek a népek és országok végre szembe tudnak nézni saját hazugságaikkal, az üldöztetések igazságtalanságával.
A megbékélés keresése nem alapulhat elhallgatásra, nem alapulhat történelmi igazságtalanságra. A megbékélés legegyszerűbb útja az, ha szembenézünk saját magunkkal, a múltunkkal és felvállaljuk azt. A megoldása nem képzelhető el másként, csak ha feltárjuk és megnevezzük magát a problémát. Csak így lehetséges közös, mindenkit kielégítő megoldást találni. A sérelmeket nem gyógyítja be a hallgatás, de erősíti az elfojtott indulatokat. Ugyanakkor a végtelenségig nyújtott polémia sem a megoldás, hanem az elkendőzés eszköze.
Azt látom, hogy elkezdődött egy erjedési folyamat a magyarságban, a magyar társadalomban. Hogy ebből majd moslék lesz, vagy nemes nedű, az csakis rajtunk múlik. Én bízom a magyarság ösztönös ősi bölcsességében, a kultúránk erejében. Bízom Magyarországban és a szebb jövőben! Bízom abban, hogy törekvéseinkben az eszünket és nem a nyilainkat kell majd elővennünk!
Utolsó kommentek