Október huszonharmadikával elkezdődött a politikai ökölharc a két oldal között. Sólyom László az ünnepi beszédében párhuzamot vont az ötvenhatos és a kétezerhatos hazugságok között.

Szanyi blogjában, naná, hogy a pártvezér után a plebs is elkezdi, azt írja, hogy Sólyom gyalázatos alak. A sárdobálás persze ezzel nem hogy végetérne, de csak most kezdődik majd igazán az ereszd el a hajamat.

Míg Orbán a baloldal agresszív politikáját és durva taktikáját nevezi meg a szélsőségek okának, addig onnan Orbán köpönyegét vélik a szélsőség szülőhelyének.

Politikai színpadon a hasonló retorika megszokott ma már. Ezen nem is akadtam volna fenn, de egy egészen új frontot nyitott Kertész Imre, akivel a napokban Németországban készült interjú.

Emlékezzünk csak vissza Mohácsi Viktória TheSundayTimes-beli goromba hangvételű cikkére, melyben a hazánkban teret nyerő szélsőjobboldal, hova tovább fasizmus felvirágzásáról írt. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ennek a vonulatznak egy újabb gyönygyszeme ez a mostani Kertész interjú is. Az Index cikke, adatokkal kicsit megtoldva itt olvasható.

"Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. A szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak"

"Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát. A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott. Egy nagyvárosi ember Berlinhez kötődik."

"Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel."

"Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz"

Akár tudatos torzítás, akár a nyolcvan éves aggastyán megvezetése áll a háttérben, a párhuzam számomra teljesen egyértelmű. Annál is inkább, mert a cikkben is említi, hogy a közelmúltban töltött itthon tíz napot.

Érdemes a teljes cikket elolvasni. Tanúlságos példája ez a hazaárulásnak. Kossuth díjjal és Budapest díszpolgári arany kulcsával a zsebében ez az interjú hazaárulás. Igen, ez számomra hazaárulás, abból is a legaljasabb!