Hajnali negyed kettőkor fejeződött be a választás első fordulója. Abban a szavazókörben tartott legtovább a voksolás, ahol mi is szavaztunk (Bp 11. kerület. -15. választókerület 19. szavazókör.) Lendvai Ildikó éjjel úgy nyilatkozott, hogy számára felettéb gyanús a kialakult torlódás. Voksturizmust emlegetett, de legalább is utalt rá, és szorgalmazta a vizsgálatot.

A 11. kerület Budapest második legnagyobb kerülete. A 2006-os Bajnai féle választásitörvény-módosítás értelmében minden választókerületben egy szavazókörbe irányították a magukat átkérő, a lakóhelyüktől távol szavazókat.

Számoljunk!

A választás elvileg reggel hattól este hétig tart, ez 13 óra -780 perc. Egy embernek kell nagyjából három perc a választásra az adminisztrációval együtt. Ha nagyvonalú vagyok, akkor csak egy perccel számolok, így 780 perc alatt 780 szavazó adhatja le a voksát. 

Az ominózus választókörben eredetileg is volt közel 900 helyi lakos, de ide sorolták be az átjelentkezőket. 2800 újabb szavazót, ami összesen már 3700 polgár. Hivatalos adatot még nem találtam a valasztas.hu oldalon ebből a szavazókörből (08:41).

A képlet egyszerű, a rendelkezésre álló idővel osszuk el a résztvevők számát. Az eredmény 5 ember percenként... Nézzük máshonnan a résztvevők számát szorozzuk fel az ideálisan szükséges idővel. Így a végeredmény 11100 perc -185 óra! Ha van mondjuk három, de legyen inkább öt szavazófülke, akkor is 37 óra... Akkor kedves Lendvai Ildikó, mi lehet ennek a torlódásnak az oka?

Ilyen még soha nem volt. Korábban a választópolgár azt is kérhette, hol vegyék lajstromba. Reggel óta látszott, hogy nincs rendben ez a szabályozás. Mi fél tíz körül már 30 percet várakoztunk, ez éjjelre négy óra fölé emelkedett. Ráadásul az OVB tragikusan kezelte a kialakult helyzetet. Talán az egyetlen jó döntés, hogy a 19 óráig a sorba beállókat engedték leszavazni, viszont a kampáncsend körüli bonyodalmak egyszerűen tragikomikusak voltak.

Elképesztő volt, hogy a választásra jogosultak alig egy százalékára hivatkozva a másik több millió polgár (és a nemzetközi csatornák)  nem értesült a részeredményekről. Nem tudom, hogy lehetett volna okosan kezelni a helyzetet. Az OVB elnöke politikai felelősségről beszélt, illetve a helyi jegyzők szervezői kötelezettségeiről. Ugyanakkor a törvény értelmében a jegyzők mozgástere is igen szűk volt, nem oszthatták további szavazókörökbe az átjelentkezőket... Az viszont igaz, hogy a választókat az utcán ácsorogtatni megdöbbentő módszer.

Ha a várakozók háta mögött este hétkor bezárják az ajtókat, akkor egyértelmű, hogy ki ért oda időben, illetve egyértelműen védhető a kampánycsend. Legalább is korlátozható a kívülről érkező információ áradat... Bár én akkor sem tudok elfeledkezni a több órás várakozásról!

Az előzetes bejelentés alapján néhány médium hétkor elkezdte közölni a rendelkezésére álló adatokat, majd negyed nyolckor az OVB elnöke újabb közlése értelmében mégis kiterjesztették a kampánycsendet a teljes országra.

Végül negyed tizenegykor feloldották a hírzárlatot. Addig azoban a pártok belső értesüléseit és a kiszivárogtatott részeredményeket leszámítva az átlagember nem rendelkezett hiteles információkkal. Ahogy a külföldi tudósítók sem. csúnya önképrombolás volt ez, hiszen eddig arra lehettünk büszkék, hogy milyen gyorsan jönnek az első nem hivatalos adatok.

Az is igaz, hogy a hírzárlat ellenére a feldolgozás természetesen működött, aminek következtében a hírzárlat feloldását követően már 90 százalék feletti feldolgozottsági adatokat közölt a választási központ.

Az eredmények között is volt néhány meglepő fordulat, de errőlmár majd egy másik bejegyzésben...