Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) javaslata szerint Magyarország új alkotmányában utalni szükséges a Szent Koronára, a kereszténység hatására a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában, valamint a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjére.
MTI
A Szent Koronát értem, A kereszténységre utalást szintén, a francia jelmondatokat ellenben nem értem... Ha már jelmondatokban kell gondolkodnunk, miért nem választunk valami sajátosan magyart? Mondjuk a kort se nagyon változtassuk, legyen a jelmondat Cum Deo pro Patria et Libertate. A Rákóczi szabadságharc 1703 május 21. napján e jelmondattal bontott zászlót. El nem tudom képzelni, mi illene ennél jobban az új alkotmányhoz. Ha csak nem a "Bizalom az Ősi Erényben" jelmondathoz térnénk vissza.
Abban viszont biztos vagyok, hogy a Jakobinus liberalizmust végre úgy ahogy van, le kell rázni magunkról. Nem hogy még a jelszavaikat is átvenni. A francia csőcselék e szavakal ünnepelte saját barbarizmusát, miközben előbb a nemességet, majd a polgárságot és végül saját magukat kezdték riktkítani az új találmánnyal, ami a forradalmuk egyetlen valóságos vívmánya.
Az Emberi és Polgári jogok nyilatkozata (1795. Fr.o), nem azonos az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatával (1948. ENSz). Előbbinek számos olyan jogelve van, amivel erkölcsileg nem lehet egyetérteni. A példa kedvéért csak egyet idézek: (V. cikkely) "...Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet..." Csak egy kis ügyeskedés, értelmezés, jogászmunka és máris mindent szabad, mert a törvényt emberek írják érdekek mentén gondolkodva.
Egy másik cikkelyből csak azért idézek, hogy illusztráljam a liberális kettős mércét: (III: cikkely) "...Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered..." Ennek a jogelvnek az ismeretében volna ideje felülvizsgálni Trianon kérdését, ahol a Magyar nép szuverenitása volt a legutolsó szempont, amit figyelembe vettek. És épp a franciák voltak legelvakultabban magyarság ellenesek.
De térjünk vissza a jelszavakhoz!
Liberté: (szabadság) "A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak." Az elv szép, ha a jog az erkölcsből fakad és nem szabadosságá aljasul. Hazánk nagy rákfenéje, hogy a tisztesség (erkölcs) és a jog helyenként egymásnak ellentmondani látszanak. A törvény a joggal foglalkozik, nem az igazsággal. Ami erkölcsileg tiszta és világos, azt jogilag addig lehet csűrni-csavarni, mig meg nem felel a céloknak. A jog kompromisszum, az Igazság nem tűr megalkuvást.
Égalité: (egyenlőség) „Minden ember jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” A szabadság elvekhez hasonló konfliktus látszik kibontakozni itt is. Ki határozza meg a hasznosságot és milyen elvek alapján? Az egyenlőség végső megnyilvánulása a Falanszter, ahol az ember biomechanikus szerszám, a művészet pedig tucat termék. S a valóságban is legfeljebb ócska propagandává süllyed.
Fraternité: (testvériség) "Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél." Az utolsó elv mindhárom közül a legelképesztőbb mechanizmust jeleníti meg. Az effajta kölcsönösséget nevezhetjük a megvalósult korrupciónak, ahol már sem erkölcs, sem jog nem érvényesek, csak a hallgatólagos beleegyezés. Cinkos (és cinikus) összekacsintás a tettestársak között. Én tudom, hogy te mit tettél és te is tudod, hogy én mit tettem.
Alkalmasint célszerű volna saját történelmünket alapul venni és nagyjainkat idézni (megidézni) nehéz időkben ahelyett, hogy kölcsön gondolatokért mennénk a szomszédba. Hova tovább épp olyan gondolatokat csempészni az újnak hirdetett alkotmányba, ami korábbi romlásunk okaként jegyezhető. A Francia forradalom a liberaizmus és következésképp a kommunizmus szülője. Már pedig mind a szabadkőműves liberalizmus, mind pedig a kommunizmus ideológiája hozzájárult országunk jelenlegi hányatott sorsához.
Utolsó kommentek