Rég írtam már, pedig volna miről.
Soha nem volt még ilyen közel Magyarország ahhoz, hogy történelmi múltját és erkölcsi alapjait s ezzel helyét az európai hatalmak között visszaszerezze. A Történeti Alkotmány és ezzel a nemzet büszkeségének helyreállítása az elmúlt évtizedekben még soha nem volt ilyen közeli lehetőség. Meggyőződésem, hogy sorsfordító időket élünk. Hiszem és vallom, hogy a Szent Korona Tan és a Történeti Alkotmány, s ezekkel egy időben a magyar hagyományoknak leginkább megfelelő két kamarás törvényhozás valamint az ősi államforma visszaállítása olyan esély, amit kötelessége minden igaz magyarnak megragadni. Ennek ellenére látom, hogy ez az esély talán újra elvész, mert országunk vezetői nem merik megtenni ezt a nagy lépést, a szuverenitás, a büszkeség és nem különben a nemzeti öntudat visszaszerzésében és újbóli megerősítésében.
Szentül hiszem, hogy a magyarság kárára elkövetett tudatos bűntetteket elfeledni soha nem lehet. Nem feledhetjük a Habsburgok árulását, mely szerint a birodalomba olvadásért cserébe a Román királyság megkapja Erdélyt. Nem feledhetjük a nemzetközi hatalmak közbenjárását, hogy ez végül meg is valósult. Soha Magyar ember el nem feledheti Trianon fájdalmát. A jogtalanul és erkölcstelenül elcsatolt területeket és a mindenkor ott élő honfitársainkat. A szétszaggatott falvakat és családokat, kiket ezer szálon összeköt a vérrokonság és az évezredes Szent Korona. Nem hagyhatjuk elenyészni sem távoli -sem közeli őseink erőfeszítéseit, mellyel hazánkat és vele egész Európát védték akár életük árán. Most rajtunk a sor, hogy tudásunkhoz és képességeinkhez mérten megtegyük a tőlünk telhető legtöbbet hazánk feltámadásáért.
Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek egy Isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában
Tudom, hogy nem őseink útján kell járnunk, de az Ő szellemükben és tudásukkal, bölcsességükkel -Atyai örökségünkkel felvértezve kell megtalálnunk saját jövőbe vezető utunkat és boldogságunkat. Szent kötelességünk megtalálni és folytatni Atyáink küldetését -ezzel magunknak és az Egy Élő Úr Istennek tartozunk, aki ránk bízta a Kárpát medencét és benne a Föld szívét. Hiszem, hogy sajátos nyelvünk, kultúránk és műveltségünk mind e hatalmas szívből fakad, mely nem szűnt meg dobogni az idők viharában sem. Hiszem, hogy népünknek, ahogy minden más népnek is, küldetése -feladata van ezen a Földön. Nekünk a Föld szívére kell vigyáznunk és együtt dobbanni vele bármi áron. Hiszem, hogy nyelvünk, kultúránk és műveltségünk megőrzése feladata minden Magyarnak!
Végezetül egy szomorú aktualitás. Hiszem, hogy a tudatos rombolás és a rombolókat kiszolgáló ostobaság együtt, karöltve döntötte le lábáról évezredes hazánkat. Ez taszította abba a mélységbe, ahonnan most kimászni igyekszik számtalan tiszta szívű és lelkű magyar ember.
Így tehát abban is hiszek, hogy a magyarság legnagyobb fájdalmára legalább is arcpirító a nemzet kulturális fellegvárában koccintani. De Isten adja, hogy Bukarestben koccinthassunk a Magyar Intézet ünnepségén a nemzet újraegyesítésének napján.
Utolsó kommentek