A reggeli lapszemle során kezembe akadt egy cikk. Elolvastam az olvasói levelet és a hozzá érkező véleményeket. Tanulságos volt!
Érdekes hely ez a mi hányatott, jobb sorsra érdemes országunk. Aki ki meri mondani a véleményét, azt rögötn oltják a máskor némák. Aki észre meri venni, hogy nálunk nem mennek rendben a dolgok az hamar megkapja, hogy mit ugrál, nem hogy örülne annak ami van. Mióta belülről láttam egy FMCG "üzemet", már tudom -mert a bőrömön éreztem, hogy milyen világban élünk. Ha azt merészelem mondani, hogy ezért a kifordult világért épp az ilyen áruházak, a rengeteg pláza és a multik a hibásak, hamar megkapom én is, hogy a délibábos elképzeléseim valahol az őskorban gyökereznek.
Azt tanultuk, hogy az ókori államok milyen csúnyák voltak, mert rabszolgák verejtékéből épült a gizai nagy piramistól* kezdve, a pantheonon keresztül a római utakon és vízvezetékeken át minden fontos dolog. A rabszolgák verítékén híztak az újvilág gyarmatosítói, a Brit és Holland Kelet indiai társaságok szipolyozták Indiát és a szigetvilágot. Gyarmatok, rabszolgák a legutóbbi történelmi korokig. Aztán tanultunk olyasmit is, hogy a létező szocializmusban a világok legjobbikát éljük, hiszen végre egyenlőek az emberek. Azt már gyerekkoromban is sejtettem, hogy azért mégis vannak egyenlőbbek, mert nekünk trabantunk volt, Gyuriéknak meg a legújabb ladájuk... Nekem kopott mackónadrágom volt, Krisztiánnak meg már akkor adidas melegítője. Nem irigyeltem tőlük, csak észrevettem.
* A piramisokat újabb nézet szerint szabad mesteremberek építették tisztességes ellátásért (ez volt az adó) és nem rabszolgák!
Később azt hittük, hogy a fejlett nyugati demokrácia magas életszínvonala a finom társadalmi egyensúlyból ered, hiszen aki keményen megdolgozik, az jólétet képes teremteni. Hittük és bíztunk benne, hogy ha csatlakozhatunk a fejlett nyugathoz, akkor az majd felemel minket is. Ez sem sikerült. A rendszerváltás utáni évtized privatizációján kevesen nyertek, de sokan vesztettek. Kiszervezték az országból a tehén tőgyét. Munkahelyek szűntek meg tömegével, a hazai termelés javát leépítették, nincs működő magyar gyár. Helyettük multik vannak.
Multik uralják az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdasági feldolgozást, még a szórakozást is multik uralják. Megszűnt létezni a hagyományos vidék, ami eddig minden bajból képes volt kirángatni az országot, de legalább is életben tartani amig helyreállt a rend. Abba belegondolni is rossz, hogyan élne túl ma az ország olyan időszakot, mint az első és második háború, vagy ötvenhat.
Alig van marha, sertés, a gyümölcsről nem is beszélve. Hogy is lenne, ha arra kaptak a korábbi termelők, gazdák Uniós támogatást, hogy irtsák ki gyümölcsösüket, szőlőjüket, állataikat... A maradékot meg a négy mancs támadja és bojkottálja világszerte.
A cikkben, amit reggel olvastam, egy pályakezdő diplomás meséli el tapasztalatait a hazai FMCG szektor egyik jeles képviselőjénél. Jónak ígérkező fizetés, céges autó, vezető pozíció, biztos karrier. Ezzel szemben napi 14 órás munka, saját autóval áruszállítás az egységek között, és számtalan megaláztatás.
Nemrég beadta a vasárnapi munkavégzést tiltó törvényjavaslatát a KDNP. A változtatás célja a családok védelme, a minőségi pihenéshez való jog védelme. És nem utolsó sorban a giga~ mega~ hiper~ szupermarketek visszaszorítása. Fura, hogy az FMCG szektor felhördülését milyen reakciók kísérik. Civil szervezetek kijelentik, hogy mindenkinek joga van kedvére plázázni vasárnap és mikor máskor ejtenék meg a családi nagybevásárlást, ha nem pont akkor.
Megy a hangulatkeltés is: Ha majd ezek bezáratják, akkor téged meg ki kell rúgjunk... 10-20 százalékos munkanélküliséget fog generálni... Mellesleg hétfőre mindenki éhen fog halni, mert nem lesz mit ennie a népnek... Az igazság ezzel szemben az, hogy a nagy kereskedelmi láncok g'm'h's'marketei 10-20 százalékos túlmunkával foglalkoztatják alkalmazottaikat. Van olyan is, ahol a túlóra elszámolással is akad baj.
Arról nem is beszélve, hogy ésszerűtlenné váltak a mindennapok áldásos működésük következtében. A napokban valaki azt vetette fel, hogy a teszkó jó! Mert hát hová mehetne egyébként hajnali háromkor nagybevásárolni? Tényleg, ez jogos. hajnali háromkor valóban nem sok lehetőség van. Frissárú ugyan nincs, de van a minden más. Nyomott áron értékesített szlovák tej, bekerülési költség alatt kínált kenyér, szaros csirke -ez nemrég volt botrány épp a Tesconál.
A cikkben említett katonai fegyelem is megérne egy misét. Ez alatt azt kell érteni, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozót is kényszeríthetik túlmunkára. Az persze mondhat nemet. Egyszer, kétszer, háromszor, aztán kap elbocsátó szép üzenetet. Hogy legyen ideje mondjuk a gyerekére, vagy a családjára, ami miatt részmunkaidőt vállalt.
Megérne egy pár szót az is, hogy mi van benne egy multi kereskedelmi lánccal kötött munkaszerződésben mint munkaköri leírás. És apelláta nincs, mert benne van a szerződésedben, amit ha nem teljesítesz, kirúgnak.
Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem kedvelem a kereskedelmi láncok legnagyobbjait. És a plázákat sem kedvelem. Azt pedig kifejezetten nem értem, miért kell egy városnak mint Budapest, minden kerületbe egy pláza? Nekem már a Sugár is nagynak tűnik, nem egy nyugativég... Arról nem is beszélve, hogy ezek a plázák milyen áron kínálják a bolthelyeket. Ismerősnek van egy pultja a nyugativég egyik folyosóján, egy eldugott helyen havi ötszázért... Mennyibe kerül egy üzlet? Alkalmazottjuk nincs, ketten viszik, mind a ketten készítik is a termékeiket.
Egy ilyen pláza nyitva van reggel kilenc, tíztől este kilenc, tízig. Napi 12 óra +a nyitás előtt, zárás utáni teendők... Általában egyszerre egy eladóval, mert ilyen helypénz mellett luxus többet is betenni egy műszakba. A szerződésben meg olyanok vannak, hogy a bolt nem lehet zárva napi 15 percnél többet, másként büntetések, végül a szerződés megszűnése. Alkalmazott pedig ott szorongatja a végsőkig a hólyagját, mert a napi 15 perc az hamar elmegy ám. Mindezt persze kivel lehet megtenni? Végig kell nézni a plázák üzleteit, nagyrészt fiatal lánykákkal van tele. Hatvan, hetvenezerért egy hónapra, de legalább van munkája.
Én úgy nőttem fel, hogy a boltok nyolctól, kilenctől hatig, hétig voltak nyitva. Nem voltak plázák, ahol két háztömbnyi helyen három város lakosságára való üzlet volt. Hét végén nem volt nyitva más, csak a sarki kis koszos. Na persze mifelénk járt egy asszony Cinkotáról, a hátára kötött batyuval. Házi tejet, túrót, tejfölt, néha sajtot árult. Kisállatot tartottunk mi is. Nyulat, csirkét, kacsát. Egy időben a pincében eladásra gombát termesztettünk. A közeli ABC vezetője vette meg. Akkor még lehetett ilyet. És nem haltunk éhen ha szombaton csak kettőig, vasárnap meg egyáltalán nem volt nyitva nagyobb bolt.
Akkoriban a körúton sétálva még nem voltak bezárt üzletek. Akkor még minden kirakat működő üzletet takart. Akkoriban még hittünk benne, hogy a jól végzett munkáért tisztességes fizetést kapunk, amiből nem csak az FMCG szektort lehet eltartani, de jut belőle pihenésre, szórakozásra, legalább egy nyaralásra, és félretenni a nehezebb napokra.
Akkoriban az iskolában még úgy tanultam, hogy a rabszolgaság azt jelenti, amikor életfogytig robotol az ember, amiért épp csak rongyokat kap és annyi ételt, hogy éhen ne haljon, meg talán valami ócska szállást is.
Ma meg azt látom, hogy a tisztességes munkáért kapott fizetésből nem telik más csak rongyok, annyi étel, hogy éhen ne halj, és valami ócska szállás. Olyan luxusra, mint egészség, pihenés, szórakozás, nem telik. Azt kell lássam, ha összehasonlítom a korabeli rabszolgák életét napjaink realitásával, mi úgy vagyunk menthetetlenül rabszolgák, hogy közben szabadnak hisszük magunkat!
Utolsó kommentek