Hiánypótló dokumentumfilm egy politikai hisztériában vergődő ország polgári áldozatairól, egy barátságról és egy családról, melyek azért hullottak szét, mert tagjaikat a politikusok identitáskrízisbe hajszolták, pusztán, hogy ezáltal politikai előnyökhöz jussanak.
A nyomorúságoktól terhes huszadik század túlélőit nem volt nehéz feladat ideológiai igába fogni. A holokauszt-sérült emberek éppoly kiszolgáltatottak és sokszor hisztérikusan érzékenyek, mint a Recskről szabadultak. Hozzá kell tenni, hogy mindez érthető is, a félelem ugyanis irracionális természetű. A sebek begyógyítása helyett azonban a kétarcú politika kettéhasította a társadalmat, hogy pólusaiból segédcsapatokat szervezzen önmaga számára. S miközben barátságok és házasságok hullanak szét szavaik nyomán, ők a dobogókon az összefogás fontosságáról és a család szentségéről szónokolnak.
Ezzel a felvezetővel olvashatjuk a cikket a kulturpart.hu oldalon. Van egy nagyon régi barátom. Még a gimnázium első napján ismerkedtünk meg. Együtt késtünk, a folyosón együtt kerestük az osztálytermet. Jó barátok lettünk. Teltek az évek. Változtunk? A világ változott? Az öszödi beszéd óta szinte alig találkozunk, és ha óvatlanul szóba kerül a politika, onnantól hosszú hónapokig nem beszélünk. Másképp látjuk a múltat, a jelent, pedig mindketten egy élhetőbb országot akarunk.
Hogy mennyire nem egyedi jelenség ez? Ezzel a kérdéssel foglalkozik a film. Nem láttam még, nem ismerem a tartalmát, de az alapján amit hallottam róla, érdekel.
Utolsó kommentek