A szabad mozgás jogosultságának egyik eleme a formalitások nélküli határátlépés. Mára minden EU polgár szabadon mozoghat a megyehatárként felfogható tagállami államhatárokon. A Schengeni Egyezmény biztosítja az EU belső határainak ellenőrzés nélküli átlépését.
Az Európai Bizottság "zseniális" döntést hozott. Egyik államnak sem adott igazat, de lehetőséget kínált mindkettőnek, hogy a maga szájíze szerint értelmezze azt.
A baloldali média máris ráált arra, hogy magyar vereségről beszéljen, holott a határozatban hivatkozott jogelvek egyszerűen nem léteznek. Nincsenek állam és nemzetközi egyezmények, melyek a polgárokon kívül vagy felettük rendelkezne a közéleti személyiségek szabad mozgásáról.
A megemlített jogelvek a közéleti és politikai személyiségeket megillető védelemről szólnak, a beutazás korlátozásának lehetősége nélkül. A kockázatot mindkét félnek elemeznie és vállalni kell, de a vendéglátó részéről nem megfelelő megoldás a kiutasítás.
Érdekes is volna, ha az átlagemberhez képest korlátozott szabadsággal rendelkezne adott esetben akár egy államfő. A Szlovák érv, miszerint Sólyom László vállalhatatlan kockázatot jelentett volna, egész egyszerűen szemenszedett hazugság.
Nézzük a döntés hátterét és annak lehetséges következményeit. Abban biztosak lehetünk, hogy az Eu nem áll ki teljes mellszélességgel a térségben felmerülő vitás kérdések rendezése érdekében. Amikor mégis megnyilvánul, úgy kedvezőtlenül ítéli meg a magyar igényeket, panaszokat.
Így volt ez a nyelvtörvény kapcsán, amikor a kijelölt biztos gyakorlatilag változatlan módon helyben hagyta a kisebbségek nyelvhasználatát erősen hátrányos, és méltánytalanul korlátozó intézkedéseket. Így volt akkor is, amikor a kiterjesztett és megkönnyített állampolgárságról döntött a frissen megalakuló parlament, melyre Szlovákia azonnali válaszként büntetéssel rendelte súlytani a magyar intézkedés leendő kedvezményezettjeit.
Most sem történt más, mint Európa inkább behunyja a szemét, vagy kényelmesen másfelé tekint. Nem létező alapelvekre hivatkozva lerázta magáról az EB a két kakaskodó középkeleteurópai kisállam cívódását.
Szlovák oldalról elismerik, hogy az incidens mindkét fél számára kínos. Az EB határozata alapján szeretnék, ha azt mindkét állam tudomásul venné. és a jövőben a barátságosabb légkör megteremtésén fáradoznának.
A Magyar külügyminisztérium álláspontja ezzel szemben az -teszem hozzá: helyesen, hogy a határozattal a kezében nemzetközi bírósághoz fordul jogorvoslatért.
Ez a döntés egyrészt nem oldja fel a kínos helyzetet, másrészt megoldási javaslatot sem ad a jövőbeni hasonló helyzetekre. Ugyanakkor az tisztán látszik, hogy az Unió igyekszik magát kivonni a térség sajátos problémáinak a rendezéséből. Ez az oldjátok meg magatok hozzáállás csak azért tűnik számomra aggályosnak, mert a huszadik századi nagyhatalmi, így az Unio alapító államainak hathatós közbenjárásával alakult ki mindaz a feszültség, ameléy a térség stabilitását veszélyezteti.
Európának saját jól felfogott érdeke kellene lennie, hogy az általa (elődei által) is kiváltott problémákat a lehető legkisebb károkozással igyekezzen megoldani, vagy a konfliktusok szereplőit az összes fél számára elfogadható megoldás feláűllítására ösztönözze.
Mindezektől függetlenül Magyarországnak is jól felfogott érdeke kell, hogy legyen egyrészt saját érdekeinek érvényesítése, így az érdekérvényesítő képesség erősítése a térségben és az EUban egyaránt, márészt akár a jogos érdekek felett is törekvés a legalább megfelelő, de inkább a jó együttműködésre a térség államaival és az EUval kapcsolatban. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy érvényesíthetők ezen elvek egyszerre, bármely elv csorbulása nélkül.
Hajrá külügyminisztérium, hajrá Magyarország!
Utolsó kommentek